rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Devil Electric - Devil Electric (2017)

 Látogatottság
Összesen
88282706
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Bon Jovi - Lost Highway (2007)

Lemezismertetők

A New Jersey-ben (USA), 1983-ban indult Bon Jovi 4.5 millió példányt adott el a Have A Nice Day-ből, ami ugyan messze elmarad - mondhatni a fele - az 1995-ig, a These Days időkig tartó "felemelkedésével" produkált adatainak, de így is minden fontosabb listán nagyon magas helyig jutott vele (#2US, #2UK, #1EU). Igazi sikersztori volt. Ha még azt is ide biggyesztem, hogy Best Country Country Collaboration With Vocals kategóriában, a country hercegnő Jennifer Nettles-el közösen felvett Who Says You Can't Go Home című dala Grammy díjat is kapott, akkor minden fő bajomat előre vetítettem a Lost Highway lemez kapcsán...



Kedves szupersztár:bon:jovi és társai! Ne tessék ezt velünk, rock hívőkkel csinálni! Értem én, hogy öregszetek, és még azt is értem, hogy manapság már nem lehetne eladni 26 millió példányban nekünk olyan dalokat, mint mondjuk a Livin' on a Prayer, vagy a Wanted Dead or Alive (Slippery When Wet, 1986), és az is világos, hogy 17 millió sem fogyna a Bad Medicine (New Jersey, 1988) és társaiból, sőt, alapjáraton 10 millió példányban sem vennénk meg mondjuk az In These Arms-ot (Keep the Faith, 1992), manapság már a 9 millió is elérhetetlen szám lenne az olyan dalokkal, mint a This Ain't a Love Song (These Days, 1995), arról ne is beszéljünk, hogy az It's My Life (Crush, 2000) 7.5 milliója is csak álom lehet, a Bounce (3.8) és a Have a Nice Day (4.5) eredményeinek a tükrében.

De, talán magatokban kellene a bajok okát keresni, és nem minden áron minket, rajongókat büntetni. Mert ez a lemez félig meddig büntiből készült. Mert úgy tűnik, nagy részt új, elsősorban amerikai közönséget szeretnétek a magatokénak tudni. Mondjuk mostanság sok tekintetben fordult magába amerika, az egyre rosszabb szuperprodukciós mozifilmjeivel, meg az atomot robbantgatós sorozataival, így ebbe a tendenciába simán bele is fér ez a koncepció. De, azért nem kellene ennyire elfeledni, hogy nekünk (főleg itt Európában) igazán, utoljára 1995-ben adtatok hallgatnivalót a These Days személyében! Azóta egyfajta zenei átalakulásról van szó, most meg majdnem mindennek vége...



Én még azt is megértem, hogy a Grammy megváltoztatott mindent, meg a country sosem állt távol tőletek, éreztettétek már nem egyszer velünk, hogy miről is van szó (Jon Bon Jovi - Blaze of Glory, 1990). De, most mégis szíven üti az embert ez a váltás... és most nem az a fő baj, hogy country zenéről van szó. Vannak olyanok, akik a szépfiú-énekel-hazait dolgot hitelesen, és túlzottan csöpögős romantika nélkül is meg tudták oldani. De, ezt a megoldást átadót Keith Urban-nak hívják és country sztárnak mondja magát. És nem rocksztárról van szó, és se nem Jon Bon Jovi-nak, és se nem Richie Sambora-nak a bőrében él...

Valljátok be: a Bon Jovi sosem volt valami nagy "technikai" megfejtés. Kimagaslóan jó dallamos rock dalokat írtatok, a Jovi/Sambora páros minden sikert felül tudott múlni. Akkor meg minek nektek ide LeAnn "sakáltanya" Rimes? Miért kell vele és néhány hegedűvel végignyalni egy végtelenül nyálas Til We Ain't Strangers Anymore című borzalmat? De, a Child-dal közös, U2 hatásokkal megírt (You Want to) Make a Memory sem sikerült sokkal fényesebbre...

Miért kell tudnom egy kezemen megszámolni azokat a dalokat ahol Sambora végre elenged a gitárjából legalább egy jellegzeteset, egy rock hangot? Miért kell Jovi mesternek végig kínlódni a lemez nagyobbik felét? (Azt már meg sem kérdezem, hogy miért kell Jovi mesternek ezt a vonyító stílust magára rántania?) Nincs igazán rockos dal egy sem. Nehéz a pozitívat megtalálni a dologban. Egyedül, talán a Big Kenny - John Rich country szerző párossal felvett We Got It Going On tűnik jobbnak, de azért annyira az sem fogott meg... viszont legalább ez az egy dal nem "csöpög"!

10/4


Track lista:

1. "Lost Highway" - 4:15
2. "Summertime" - 3:19
3. "(You Want to) Make a Memory" (Bon Jovi, Sambora, Child) - 4:37
4. "Whole Lot of Leaving" - 4:18
5. "We Got It Going On" (közreműködik: Big & Rich) - 4:14
6. "Any Other Day" - 4:02
7. "Seat Next to You" - 4:23
8. "Everybody's Broken" - 4:12
9. "Til We Ain't Strangers Anymore" (közreműködik: LeAnn Rimes) - 4:44
10. "The Last Night" - 3:34
11. "One Step Closer" - 3:36
12. "I Love This Town" - 4:39
13. "Lonely" (Bonus Track: UK/Japán)
14. "Put the Boy Back in Cowboy" - 3:59 (Bonus Track: Japan/UK)

A zenekar tagjai:

Jon Bon Jovi - ének, ritmusgitár
Richie Sambora - szóló és ritmusgitár
David Bryan - billentyűs hangszerek
Tico Torres - dob

állandó közreműködők:
Hugh McDonald - basszusgitár
Bobby Bandiera - ritmusgitár

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale


Kiadó:
Mercury Nashville
Honlap:
bonjovi.com
backstagejbj.com



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds