×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - Lost Highway (2007) 

Megjelent: 2007. június 08. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A New Jersey-ben (USA), 1983-ban indult Bon Jovi 4.5 millió példányt adott el a Have A Nice Day-ből, ami ugyan messze elmarad - mondhatni a fele - az 1995-ig, a These Days időkig tartó "felemelkedésével" produkált adatainak, de így is minden fontosabb listán nagyon magas helyig jutott vele (#2US, #2UK, #1EU). Igazi sikersztori volt. Ha még azt is ide biggyesztem, hogy Best Country Country Collaboration With Vocals kategóriában, a country hercegnő Jennifer Nettles-el közösen felvett Who Says You Can't Go Home című dala Grammy díjat is kapott, akkor minden fő bajomat előre vetítettem a Lost Highway lemez kapcsán...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Kedves szupersztár:bon:jovi és társai! Ne tessék ezt velünk, rock hívőkkel csinálni! Értem én, hogy öregszetek, és még azt is értem, hogy manapság már nem lehetne eladni 26 millió példányban nekünk olyan dalokat, mint mondjuk a Livin' on a Prayer, vagy a Wanted Dead or Alive (Slippery When Wet, 1986), és az is világos, hogy 17 millió sem fogyna a Bad Medicine (New Jersey, 1988) és társaiból, sőt, alapjáraton 10 millió példányban sem vennénk meg mondjuk az In These Arms-ot (Keep the Faith, 1992), manapság már a 9 millió is elérhetetlen szám lenne az olyan dalokkal, mint a This Ain't a Love Song (These Days, 1995), arról ne is beszéljünk, hogy az It's My Life (Crush, 2000) 7.5 milliója is csak álom lehet, a Bounce (3.8) és a Have a Nice Day (4.5) eredményeinek a tükrében.

De, talán magatokban kellene a bajok okát keresni, és nem minden áron minket, rajongókat büntetni. Mert ez a lemez félig meddig büntiből készült. Mert úgy tűnik, nagy részt új, elsősorban amerikai közönséget szeretnétek a magatokénak tudni. Mondjuk mostanság sok tekintetben fordult magába amerika, az egyre rosszabb szuperprodukciós mozifilmjeivel, meg az atomot robbantgatós sorozataival, így ebbe a tendenciába simán bele is fér ez a koncepció. De, azért nem kellene ennyire elfeledni, hogy nekünk (főleg itt Európában) igazán, utoljára 1995-ben adtatok hallgatnivalót a These Days személyében! Azóta egyfajta zenei átalakulásról van szó, most meg majdnem mindennek vége...



Én még azt is megértem, hogy a Grammy megváltoztatott mindent, meg a country sosem állt távol tőletek, éreztettétek már nem egyszer velünk, hogy miről is van szó (Jon Bon Jovi - Blaze of Glory, 1990). De, most mégis szíven üti az embert ez a váltás... és most nem az a fő baj, hogy country zenéről van szó. Vannak olyanok, akik a szépfiú-énekel-hazait dolgot hitelesen, és túlzottan csöpögős romantika nélkül is meg tudták oldani. De, ezt a megoldást átadót Keith Urban-nak hívják és country sztárnak mondja magát. És nem rocksztárról van szó, és se nem Jon Bon Jovi-nak, és se nem Richie Sambora-nak a bőrében él...

Valljátok be: a Bon Jovi sosem volt valami nagy "technikai" megfejtés. Kimagaslóan jó dallamos rock dalokat írtatok, a Jovi/Sambora páros minden sikert felül tudott múlni. Akkor meg minek nektek ide LeAnn "sakáltanya" Rimes? Miért kell vele és néhány hegedűvel végignyalni egy végtelenül nyálas Til We Ain't Strangers Anymore című borzalmat? De, a Child-dal közös, U2 hatásokkal megírt (You Want to) Make a Memory sem sikerült sokkal fényesebbre...

Miért kell tudnom egy kezemen megszámolni azokat a dalokat ahol Sambora végre elenged a gitárjából legalább egy jellegzeteset, egy rock hangot? Miért kell Jovi mesternek végig kínlódni a lemez nagyobbik felét? (Azt már meg sem kérdezem, hogy miért kell Jovi mesternek ezt a vonyító stílust magára rántania?) Nincs igazán rockos dal egy sem. Nehéz a pozitívat megtalálni a dologban. Egyedül, talán a Big Kenny - John Rich country szerző párossal felvett We Got It Going On tűnik jobbnak, de azért annyira az sem fogott meg... viszont legalább ez az egy dal nem "csöpög"!

10/4


Track lista:

1. "Lost Highway" - 4:15
2. "Summertime" - 3:19
3. "(You Want to) Make a Memory" (Bon Jovi, Sambora, Child) - 4:37
4. "Whole Lot of Leaving" - 4:18
5. "We Got It Going On" (közreműködik: Big & Rich) - 4:14
6. "Any Other Day" - 4:02
7. "Seat Next to You" - 4:23
8. "Everybody's Broken" - 4:12
9. "Til We Ain't Strangers Anymore" (közreműködik: LeAnn Rimes) - 4:44
10. "The Last Night" - 3:34
11. "One Step Closer" - 3:36
12. "I Love This Town" - 4:39
13. "Lonely" (Bonus Track: UK/Japán)
14. "Put the Boy Back in Cowboy" - 3:59 (Bonus Track: Japan/UK)

A zenekar tagjai:

Jon Bon Jovi - ének, ritmusgitár
Richie Sambora - szóló és ritmusgitár
David Bryan - billentyűs hangszerek
Tico Torres - dob

állandó közreműködők:
Hugh McDonald - basszusgitár
Bobby Bandiera - ritmusgitár

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Mercury Nashville
Honlap:
bonjovi.com
backstagejbj.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia