Idén lett 10 éves a finnországi Helsinki-be valósi Amoral zenekar, akik ennek tiszteletére történetük harmadik lemezére nagyon összekapták magukat. A Reptile Ride minden tekintetben megállja a helyét a nemzetközi extrém metal mezőnyben. Már már az ember azon is elkezd velük kapcsolatban gondolkodni, hogy megvan a Nevermore utódja...

Az Amoral zenekar 2005-ben a Finntroll és a Nagflar előbandájaként elővezette rövidke műsorát a Kultiplex közönségének. (beszámoló itt) Fiatalos kinézettel (ami mostanra sem változott), kissé bizonytalan lábakkal, de nagy vehemenciával nyomatták zenéjüket, ami death metal volt némi thrash ízzel fűszerezve.

Két év alatt, ez alapján a lemez alapján hatalmasat fejlődött a csapat. Az ének ugyan még itt is death metalos, a'la Gorefest, de zeneileg ez a kilenc dal már magában hordozza a skandináv matekozós metal bandák progresszív változatosságát. Nagyon sokszínű a hangszerelésük, előkerülnek a bonyolult ritmikák, a power/thrash borult gitártémák. Lehet kapkodni a fejeket: sokszor már a Nevermore szintet is megütő minőségi extrém zenét hoztak össze! Amitől az embernek elkezd csorogni a nyála!

Progresszív, technikás, melódikus, death-thrash metal. Érett, vaskos, nyers, fiatalos, szemtelen és pont annyira ideges, amennyire kell. Halálos zenei turbulencia. Majd minden tekintetben átlag feletti.

De, negatívumot is kell írni: Niko Kalliojärvi hangja nekem nem illik a technikás zenéhez. Túl hamar megtelik tőle és hörgő üvöltözésétől az ember hallójárata. De, a technikás szaggatás kárpótolhat mindenkit!

10/9