Neal Morse szóló lemezeit progresszív rock szupergroupokkal rögzíti. Utoljára idén a Sola Scriptura jelent meg (Mike Portnoy, Paul Gilbert és Randy George vendégszereplésével). Turnéin tehetséges fiatal európai, többnyire holland zenészek segítik ki Neal-t. Nincs ez másként ezen a kiadványon sem. Collin Leijenaar dobos, Elisa Krijgsman gitáros- vokalista, Jessica Koomen vokalista és billentyűs hölgy, Wilco van Esschoten basszer és Henk Doest - billentyűs szerepel a koncerten...

Ezzel az Inner Circle - vagyis a rajongói klubja számára készített, dupla koncert kiadványával repüljünk vissza az időben, egészen 2006. nyarára, a berlini Columbia Hall-ba, ahol a 2005-ös "kérdőjel" (második kritika - dalszöveg) lemezét mutatta be Neal a közönségének...

Azért írok erről a kiadványról, mert nagyon kedvelem Neal Morse szóló kiadványait, ráadásul szóló pályafutása csúcsának tartom a "kérdőjel" lemezét. Igazi válogatottal készítette a studio produkciót. Szerepelt Jordan Rudess, Mike Portnoy, Alan Morse, Roine Stolt, Steve Hackett, Mark Leniger és Randy George is a lemezen. Nem kétséges, hogy nagy kihívás élőben ezt a bonyolult, hittel és érzelemmel teli produkciót előadni. Neal ráadásul élőben mindig nagyon sokat vállal magára. Énekel és a gitárját és a billentyűs hangszereit váltogatja, mint ahogy annak idején a Spock's Beard koncerteken is tette. Be kell valljam, hogy nem mindig sikerül neki mindent tökéletesen elővezetnie (pl video), ami érthető is, hiszen a lehető legszemélyesebb, legintimebb dalait nagyon nehéz teljesen, estéről estére ugyanazokkal az érzelmekkel átélnie.

Ez a koncert a jobbak közül való. Jó a csapata, a nemzetközileg névtelennek mondható, fiatal holland muzsikusok tehetségesek. Ugyan tökéletesnek nem mondható, ahogy kissé leegyszerűsítik zeneileg a dalokat, de még ez is rendben van. Tekintve, hogy a mondanivaló Neal és egy akusztikus gitárral is átjönne, annyira hiteles.

A kiadvány első fele a teljes "kérdőjel", annak minden kifejező, lassú betétdalával, de minden pörgés is aránylag jól átjön. Neal Morse hite és lelkes progresszív rockja csak néha van túl azon a határon, ami magamban csak halleluja határ-nak szoktam mondani.

A második fele szinte teljesen a One lemezről szól. A többrészes The Creation-jéval indul, 19 percben. Nem igazán mondanám jónak a jazzes-bluesos pluszban bele pakolt betéteket. De, ez legyen a legnagyobb baja a produkciónak...

Összességében kicsit furcsa élőben hallani ezeket a zseniális dalokat. Egyáltalán nem olyan felemelő, mint azt az ember várná. Ha nem is nagyon, de más, mint a studioban. Sokkal kevésbé zseniális, sokkal több benne a csúszás, stb...

10/8