×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Led Zeppelin - The Song Remains The Same (remastered, reedited) 

Megjelent: 2007. december 06. csütörtök 08:00
Szerző: bcsaba
    DVD ajánló 

A Led Zeppelin mindenkinek személyes élmény, a rajongók életének szinte részévé válnak az együttesel kapcsolatos dolgok. (szex, esküvő, gyerekszületés – és nevelés, temetés, stb., mindre lehet valami Zepszámot választani)

Kénytelen vagyok e cikk kapcsán a múlt ködéből egy saját élményt felvillantani, hogy azok a mai ifjabb bootleg sucker-ök is értsék, mit jelent ez a kiadvány, akiknek ez nem foglal el olyan hejde központi szerepet a Zep iránti rajongásukban:

Amikor 1995-ben megismertem a Led Zeppelint, nyugtalan vidéki gyerekként, de úgy általában magyarként is szűk volt a világ. (rendszerváltás előtt meg nyilván még szűkebb, hogy az idősebb kollegák fel ne hördüljenek) Akkor még nem volt internet, ahol minden információhoz hozzá lehetett férni. Illetve volt, de szinte hozzáférhetetlenül. Én pl. a helyi Főpostára másztam be éjszakánként egy földszinti ablakon, hogy a portás meg ne lásson, mert egy karbantartó megengedte, hogy éjféltől a Posta egy netes gépén a yahoo-ba írogassam tárgyszónak: „Led Zeppelin” A sávszélességgel a dalszövegek megszerzéséhez is angyali türelem kellett, nemhogy egy bootleg letöltéséhez.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Én még talán az utolsó generációk egyike vagyok, akik még úgy ismerték meg a Zepet, hogy a stúdióalbumokon kívül nem volt semmi hivatalosan – meg egyébként sem - hozzáférhető, csak ez az egyszem élő anyag. Nagyon vágytam minden stúdiólemezen szereplő szám élő verzióját hallani, de csak ezek voltak. Ez volt a minden. Nem voltak bootlegek, koncertek rakásra. Ma már ez szinte hihetetlen. Pedig már akkor se értettem, hogy 1968 és 1997 közt majd harminc év alatt összesen 1 (azaz egy) db élő anyag jelent meg hivatalosan. A Led Zeppelin egyike azon kevés zenekaroknak, akik mind lemezen, mind élőben egyaránt jók voltak. Sőt.

Ezekben az ínséges időkben ehhez képest volt ez az egy hivatalos 100 perces dupla live album, és azt lehetett ismerni, de azt aztán hangról hangra. Még CD lejátszóm se volt, de megvettem a lemezt és átmásoltattam kazira, úgy hallgattam. Azt az érzést nem lehet leírni, csak sejtetni, hogy milyen az, mikor az ember pöccre pontosan tudta már, mennyit kell visszatekerni a Dazed And Confusedban a San Francisco betétnél, hogy azt a gyönyörűséges bontást újra és újra elejétől meghallgassa.

És volt egy film. Most azt nem kezdem el taglalni, hogy mennyire más volt a film, mint a hanganyag, mind számfelhozatalában, mind a számokon belül. A www.thegardentapes.co.uk oldalt lehet nézegetni, hogy ilyen értelemben mennyire hihetetlenül toldott-foldott – szinte már-már igénytelen - volt (és a DVD tekintetében sajnos maradt) ez a koncertkiadvány.

Aztán kinyíltak a lehetőségek, szívd fel begyem a sok bootleget, és kiderült, ez a 73-as év nem is a legjobb korszak volt, és ezen belül a new yorki koncerteknél vannak jobb koncertek is ’73-ból. Meg a többnyire suta filmbetétek a tagokról, meg az akkor talán modernnek mondható, de mára kicsit avíttnak ható pszichedelikus kameramutatványok (osztott kép, stb). Mégis ez a Led Zeppelin Koncertfilm, még a 2003-as dupla DVD mindent eltörpítő anyagai ellenére is. Hogy miért? Mert csak.

„New York, good evening.”

Elemezzünk, okoskodjunk akkor egy keveset, bár ennyi idő nem elég egy alapos vesézésre:

A filmet nem szabták újra, így a hangját sem, csak újrakeverték, és ahol eredetileg nem volt szinkronban (sok helyen), azt pontosították. Valami elképesztő munka lehetett pontos, eredeti vágási dokumentáció híján. Ennek oka valami jogászkodás lehet, hogy az eredeti alkotók (a filmesek) ne nyivákoljanak, hogy belenyúltak a barmolásukba. Pedig az lett volna a szép, ha a most csak extraként szereplő, korábban lemaradt számokkal együtt rendesen sorbarendezik, gatyába rázzák a koncertet. Nem történt meg. Hát ez van, de azért nézzük a jó dolgokat: az eredeti film korábban egyazegybe lett kiadva DVD-n, de a korábbi VHS kiadáshoz képest fostalicska hanggal. Most viszont penge a kép alatti hang! Meg lehet dörrenteni egy jó cuccon.

Az extrák közt szerepel a Celebration Day és az Over The Hills, éshát ugye a 2003-as DVD-n meg már megjelent az eredeti, 1976-os verzióból hiányzó The Ocean és a Misty Mountain Hop. (én még elviseltem volna, ha a Heartbreaker is felkerül valahogy) Reméljük egy nap majd valami rajongó egymás után barkácsolja, amit lehet, és kijön egy normális sorrendű hobbikiadvány, ahol egyben van minden, ami elérhető filmen.

A pótlólag megjelent 4 dallal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy vágásuk és képeik pörgősebbek, klippszerűbbek, profibbak. Ritmusaik keményebbek. A beállítások is eltolódnak, szerintem az eredeti képkockák digitális átértelmezései más képi beállításokat, súlyokat kaptak. Ezek jobbak, mint az eredeti film. Mentesek a mára már túlhaladott korabeli megoldásoktól, képi világtól. A filmhez képest a hanganyagban nagyobb szabadság van, ezt annak idején Page csinálta, tehát most nyugodtan átalakíthatták a korábbiakat. Most szerintem csak gajdérozott, hogy aszongya: „Te Kevin, csináld úgy, hogy jó legyen”. Azt naív dolognak gondolom, ha bárki elhiszi, hogy Jimmy Page szarakodik az aprólékos melóval. Szerintem az audio és a video anyagnál is max. instrukciókat, szaktanácsot adott mint az alapanyag egyik fő ismerője. Meghallgat, megtekint, finnyázik, erre újracsinálják, stb.

Az audio anyagról kritikám röviden:

PARÁDÉS! PA-RÁ-DÉS!

Atomul szól, éles, gyönyörű panorámával, bő basszussal, vibrál, él az egész. Némi efektvariálás a gitáron, és az éneken a Kevin Shirleytől megszokott határozottsággal, ámde kellő önmérséklettel á lá How The West Was Won. A digitális technika adta korrekciókat is elvégezte, „hangolt” a gitáron, ahol kellett, kiegészített, kicsit kozmetikázott, de ettől ez még az, amit akkor a Led Zeppelin tudott. Nem több, de nem is kevesebb. Sokkal, sokkal jobb, mint a régi kiadás. Már csak azért is, mert hosszabb. Mikor kiderült, hogy ez lesz a soron következő Zepkiadvány, elsőre nem repestem feltétlenül, de lassan elborított a várakozás. És most nagyon örülök, hogy ez így kijött, mégha elviseltem volna egy ’77-es koncert audioanyagot is idénre.

Felkerültek azok a dalok, amik eddig kimaradtak az audióverzióból: Black Dog, Over The Hills, Since I’ve Been Loving You, The Ocean, Heartbreaker. A The Ocean nyilván helykihasználási megfontolásokból került az első lemez végére, miközben pedig ráadásszám volt. A Black Dog szólója ugyanolyan rövidített, mint a mostani DVD-n. Pedig a 2003-as dupla DVD-n teljesebb volt. A No Quarter is rövidebb lett, szerintem a filmen Jonesy magánjelenetei miatt hosszabb. A Whole Lotta Love funkyjamjét kihagyták, illetve félbevágták. Ezt csúnya, barátságtalan lépésnek gondolom.

Azt most ne feszegessük, hogy szorul a papírtokban a lemez. Én speciel kiírom CD-re, és az eredeti dupla (az még tényleg ez a bumfordi dupla volt) kiadványba teszem. Összességében a hang nem egyszerűen masterelt változata az 1976-os dupla albumnak, hanem átértelmezése, újrakeverése, újraszerkesztése és vágása annak. Nem vagyok biztos benne, hogy a 3 new yorki koncert darabjaiból ugyanolyan arányban lett válogatva erre a kiadványra, mint az eredetire. Ezt igen nehéz súlyozni, és a toldás-foldások miatt hasonlítgatni, a garden tapes-es csóka is időt kér a holnapján, hogy feldolgozhassa ezt a kiadványt.

Szédítő, hogy több számban nem ugyanazok a megszokott hangok jönnek egymás után, mint a kívülről fújt korábbi kiadáson. Egy kollega úgy fogalmazott: „ez a TSRTS 4.0.” És nem kell kidobni a régi kiadványokat.

A DVD extrái közt szerepel még néhány csacskaság, így az a filmhíradás is, ami a koncertek alatt a Drake Szállóban történt többszázezer dolláros lopási ügyről szól. Hogy most Lee Harvey Oswald másolta e le a széf kulcsát, a takarítónéni, vagy Richard Cole, az már nem fog kiderülni.

Extra még némi ’73-as tampai híradás és koncertrészlet annak alkalmából, hogy 56.000 embert mozgatott meg a Zep koncerten, ezzel megdöntve a Beatles korábbi rekordját. (jelzem itt egy kisebb magángéppel érkeznek, mint ami aztán a filmben látható) És szerepel a kiadványon az a ’76-os beszélgetés Planttel és Peter Granttel, amit a Temzén egy hajón vettek fel velük a film mozikba kerülése kapcsán. Érdekes, ahogy Grant arról beszél, hogy azért nem gondolkodnak TV szereplésekben, mert a megfelelő hangkörülmények nem adottak. Akkor a TV még mono volt. (most meg 5.1-es hanggal jön ki a DVD.)

A nemrég a www.led-zeppelin.com rajongói oldalt inkorporáló hivatalos www.ledzeppelin.com merchandise részlege veszélyes terület. Lehet kapni mindenféle formában a TSRTS-t. Audio, DVD, deluxe DVD (blue-ray és HDVD formátumban is!), Collectors edition, meg promópóló, és mindenféle egyéb baromság: kitűző, babarugdalózó, bádog vizeletminta gyűjtő, stb. (csak minden második hülyeséget rendeltem eddig meg)

És végül egy extra a cikkhez, előzetes, amíg a garden tapesek kijózanodnak a többhetes örömünnepükből. A fent említett kollega összegyűjtötte a dalhossz változásokat a régi és új kiadványokon:


Eredeti CD1:
49:02

1. Rock And Roll (4:03)
2. Celebration Day (3:49)
3. The Song Remains The Same (5:53)
4. Rain Song (8:25)
5. Dazed And Confused (26:52)

Új CD1:
60:26

1. Rock And Roll (3:56)
2. Celebration Day (3:37)
3. Black Dog (3:46)
4. Over The Hills And Far Away (6:11)
5. Misty Mountain Hop (4:43)
6. Since I've Been Loving You (8:23)
7. No Quarter (10:38)
8. The Song Remains The Same (5:39)
9. Rain Song (8:20)
10. The Ocean (5:13)

DVD2003:

1. Black Dog (5:38)
2. Misty Mountain Hop (4:51)
3. Since I've been loving you (8:10)
4. The Ocean (4:37)

Eredeti CD2:
50:36

1. No Quarter (12:29)
2. Stairway To Heaven (10:57)
3. Moby Dick (12:46)
4. Whole Lotta Love (14:24)

Új CD2:
71:22

1. Dazed And Confused (29:18)
2. Stairway To Heaven (10:52)
3. Moby Dick (11:02)
4. Heartbreaker (6:19)
5. Whole Lotta Love (13:51)

Ja, és lehet izgulni, hogy 10-én a Page-Plant-Jones-Jason Bonham négyes beég, vagy teljesítményével megvédi a Legendát. Nekem már minden bajom van, szeretnék már ezen a napon túllenni, és valami bootleget meghallgatni az O2 Arénás koncertről.

Bálint Csaba (2007.12.05.)
www.led-zeppelin.uw.hu


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia