Roine Stolt a Flower Kings mellett feltámasztotta a Kaipa-t, és projectezett Andy Tillison billentyűssel is The Tangent néven. Ugyan Stolt a 2003-as The Music That Died Alone és a 2004-es The World That We Drive Through után távozott, de szelleme és a hetvenes évek progresszív rockzenéjének vonzódása a 2006-os Tangent opuszon, a A Place In The Queue-n is megmaradt. Azóta egy DVD-n vannak még túl, de a nagyobb dobás csak most következik...

A Not As Good As The Book tradícionális progresszív rockzene, a történetmesélős fajtából. Zeneileg a főszereplő, végérvényesen Andy Tillison, aki nem csak billentyűs hangszereivel ural minden dalt, de tradícionális prog-rock énekhangjával is. Bőszen nyomja is a dalokban a hammondot...

Ez a lemez és ez a műfaj nem forma egyes futam. Nagyívű dalok, szellős, de nagyívű és sokszólamú hangszerelések, remek szólók uralkodnak a dalokban. A rockos hangszerek mellett a szaxofon és a fuvola is jellegzetesen épül be a dalokba, nem meglepő a jazzes-folkos jelző sem.

Ha a 2006-os A Place In The Queue kapcsán azt írhattam, hogy felszabadultabb, jazzesebb, akkor itt azt kell írjam, hogy mindenben ragaszkodik a műfaj klasszikusainak kötöttségéhez. Ez a YES-Floyd-Genesis áthallás a negatívuma a kiadványnak. De, mindezt a hangszerelésében és ötleteiben is megjelenő hasonlóságot szellemesen használja Andy Tillison, és társaira sem lehet panasz. Jaime Salazar dobos és Jonas Reingold basszer a Flower Kings-ben együtt töltött idők összeszokottságát idézi együttes játékával. Igazán letisztult és stílusos, amit művelnek. Guy Manning akusztikus jelenléte és vokáljai is nagyon fontos részét képezik a The Tangent életének, itt is nagyszerűen van jelen. A dalokban Theo Travis szaxofonos-fuvolás szerepel, aki jazzes játékával kimagaslót alkot. Ugyancsak nagyszerű Jakko M Jakszyk gitáros játéka, aki nem csak méltó utódja Roine Stolt-nak, de még talán fölé is nő... Jakszyk gitárhősködik is, és sokszínűségben is biztosan jobb, mint mostanában Stolt szokott lenni. (Jó vásár volt...)

Sajnos annyira azért nem eszik forrón a kását. A Not As Good As The Book gyenge pontja az énekhang és az énektémák körül keresendő... leginkább. Andy Tillison nem énekes, az egész történetből hiányzik egy karakán énekhang. Itt inkább dallamosan mesél, mint énekel. Persze sokan teszik ezt a műfajban, de túl jól sikerült zeneileg ez a produkció, túl jól nyomják a prog-rock kliséket, mintsem egy közepes énekhang elmenne benne...

Azoknak, akik szeretik a tradícionális, romantikusan régimódi progresszív rockot, azoknak ajánlott ennek a kiadványnak a megismerése. Én is jól szórakoztam rajta, és még biztosan fogom hallgatni is. De, a műfaj szerelmesei meglepőt nem fognak hallani. Sajnos ez a kiadvány csak a klisék tökéletes felhasználásáig jut. De, azt nagyon szórakoztatóan és profin teszi! Antoine Ettori képregény-bookletje pedig már csak hab Andy Tillison novellájának a tortáján...

10/8.5