A lemezborító és a cím láttán ugyan néhányan biztosan legyintenek majd, hogy „ismét egy poros, a ’80-as évek thrash/speed metal klasszikusait meglovagolni vágyó ósdi black metal banda” anyagáról lesz szó, de a zenekart nem ismerők figyelmébe ajánlanám azt a tényt, hogy az amerikai csapat 1982/83 tájékán alakult és első nekifutásra négy nagyszerű power/thrash korongot tettek le az asztalra. Hogy miért nem lettek ismertebbek, azon lehetne filózni, de inkább nézzük mit is produkálnak hatodik nagylemezükön.

A banda pályafutásában a ’90-es évek második felében volt némi szünet, azonban az ezredforduló óta ismét koncerteznek, közben egy live album, egy DVD és két válogatás is napvilágot látott, de teljes 13 évet kellett várni egy új stúdiólemezre. Sok zenekar ennyi idő alatt jócskán kiesik a köztudatból, jelen csapat neve James Rivera énekesnek köszönhetően mégis fel-felbukkant az idők során. Miért? Néhány zenekar, ahol hallható volt jellegzetes orgánuma: Vicious Rumors; Destiny’s End; Seven Witches; Distant Thunder.

Zeneileg engem eléggé a félisten Agent Steel-re emlékeztetnek, de természetesen csak stílusbeli hasonlóságról beszélhetünk. Ez a fajta riffelős, szólózós gitármuzsika elképesztő energiákat tud felszabadítani, márpedig a Larry Barragan gitáros vezette csapat elég régóta van már a pályán és valószínűleg tudnak egyet s mást a dalírásról, hogy egy igazán intenzív anyaggal rukkoljanak elő. A lemezen hallható szerzemények a korábban már megismert zenei vonalat viszik tovább, de ezúttal még erősebb lett a végeredmény. Köszönhetően a Larry Barragan/Robert Trevino párosnak, akik elképesztő dolgokat pengetnek, akár a ritmusozást, akár a szólókat nézzük, a power/thrash magasiskolája. James néhol kicsit túl magas, de erőteljes, karcos hangja is igazi unikum, teljesen egységbe forr a zenével. Mindehhez persze szükséges a ritmusszekció bombabiztos alapozása, amely nem mellesleg semmivel sem marad el technikásságban a hathúrosaktól. A feszes, arányos hangzásról is csak elismerően lehet szólni, cseppet sem régimódi, abszolút megfelel a kor követelményeinek, minden hangszer tisztán és telten szól.

Lehet, hogy egyesek számára kínosan retrónak tűnik a dolog, de egyáltalán nem az. Izgalmas és változatos dalok sorjáznak itt, a karcos gitármuzsikák hívei és megveszekedett headbangerek ki ne hagyják ezt a lemezt.

8,5/10