A tavalyi Gigantour2 cd/dvd szereplést nem számolva, utoljára 2006-ban jelent meg a richmondi (Virginia, USA) groove-thrash metálos isteneknek stúdió kiadványa Sacrament (2. kritika) címmel. Akkoriban olyan sikeres volt a Lamb Of God, hogy a Redneck című daluk Grammy jelölést is kapott... Most itt az új mészárlás...

A Lamb Of God egészen különleges képességű modern metál zenekar. A panterai-extrém groove riffek császáráról van szó, ahol a Mark Morton - Willie Adler gitáros-duó olyan töménységgel és energiákkal nyomja a riffeket, amire maga Dimebag Darrell is csak elismerően csettinthetne! A most megjelenő Wrath kapcsán nagy változásra nem kell számítani. Őszinte kaszálás folyik, hullanak a fejek és fülek, ahogy annak lennie kell...

Gyakorlatilag alig van megállás ezen az albumon! A totális riff-henger működik rajta, a maga teljes intenzitásával. A dologban az az érdekes, hogy egyáltalán nem válik unalmassá ez a kasza, még a végére sem, pedig nagy változatosságról nem lehet beszámolni... nyomják-nyomják a szinte csak néha szólókkal megpuhított szaggatott műtétet, a modern groove-os metalcore és a régimódi thrash ismerős kerereit figyelmesen betartva...

A gitáron kívüli világ, szerintem kevésbé érdekes. Randy Blythe ugatás-szerű köpködése egy idő után olyan, mintha ott sem lenne. (pedig ő ennek a műfajnak az egyik leghitelesebb énekes alakja.) Chris Adler dobos, John Campbell basszerrel pedig nem csinál mást, csak megpróbálja követni a gitárok változatos túrását...

Kizárt, hogy bárki, aki ezt a riff-hengert várja tőlük, csalódna ebben az albumban. Olyan zseniálisan tolják a szaggatott-hengert, hogy nagyon nem lehet vitatkozni velük! Ez a megtestesült headbang-menyország!

10/10