Éppen csak néhány napja örvendeztem, hogy a Fairyland milyen jó lemezt készített, erre tessék, egy jószerivel ismeretlen olasz csapat szinte állva hagyja őket. Na jó, azért annyira mégsem ismeretlenek, hiszen Alessio Gori a Gamma Ray koncertbillentyűseként már szerzett némi nevet magának. A FOA-t egyébként ő és a gitáros Matteo hozták össze még 2003-ban, de két demót leszámítva idáig nem jelentkeztek hanghordozóval. Ez a debütlemez viszont méltán követel magának figyelmet a dallamos zenék színterén.

Szimfonikus, neoklasszikus és prog/power metalos elemek keverednek a zenéjükben, amely hallatán olyan csapatok ugorhatnak be, mint mondjuk a Symphony X, a Rhapsody Of Fire, vagy akár a kiadótárs Symphonity. Nem csoda, hogy a fő dalszerző Alessio, hangszere fontos szerepet játszik a nagyszerű melódiákkal felvértezett muzsikában. Ráadásul énekesnek sem utolsó, mi több, kifejezetten erős dallamokat hoz, elég csak belefülelni olyan szerzeményekbe, mint a lendületes All I Have, a kicsit talán érzelgős, de igazán fogós refrénnel felvértezett A Void Within Me, netán a direktebb Strange Illusion, vagy a nyomasztóbb hangvételű Back In The Nightmare. A három 7 perc feletti játékidejű dalt azonban némileg túlnyújtottnak érzem, persze ettől függetlenül kellemes nótákról van szó.

Ahogy előbb is említettem, a billentyűs témák jelentősége kiemelkedő, már csak a hangulat megteremtése szempontjából is, persze nem feledkeznek meg az ezzel egyenrangú ízes gitárjátékról sem, a két bárdistára is komoly szerep hárul. A neoklasszikus jelző leginkább e téren helytálló, akár a riffelést, akár a szólókat nézem. Ja és persze a progzene fifikás határait súroló ritmusszekció elengedhetetlen az összkép szempontjából, különösen Antonio változatos dobolása tetszik. Mindez egy kiváló soundba ágyazva: a felvételek és a keverés a hannoveri High Gain Recordings stúdióban zajlottak Arne Lakenmacher (az Amon Amarth és a Nevermore turnémenedzsere), Dirk Schlächter és Kai Hansen (mindketten Gamma Ray) segítségével, akik még egynémely kórusba is besegítettek. A végeredményre pedig igazán nem lehet panasz: minden nagyon szépen és telten szól.

Talán nem kellene ennyire lelkesednem, de nekem nagyon tetszik ez a lemez, annak ellenére, hogy elsőre nem igazán hatott meg. Egészen biztosan sokat fog még pörögni nálam...

9/10