×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 ÚJRA ÚTON - Beszélgetés Király Istvánnal (2009, Dionysosrising) 

Megjelent: 2009. október 26. hétfő 12:00
Szerző: Dionysosrising
    Interjúk 

Gitárbarátok! Vigyázó szemeiteket Északkelet-Magyarországra vessétek! A fiatal miskolci tehetség, Bodor Máté nemzetközi sikere után ezúttal Mátészalkáról jelentkezett be Király István On The Road Again című első szólólemezével (lásd itt), ami a legszigorúbb elbírálási szempontokat figyelembevéve is világszínvonalú produkciót rejt. Nem titkolt büszkeséggel kérdezgettem a gitárost.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





RI: István, vágjunk a közepébe, mert nem hagy nyugodni a kérdés. Miért éri meg lemezt felvenni, kiadni úgy, hogy kis túlzással a legbiztosabb beszerzési forrás egy mátészalkai könyvesbolt? Ennyire nem érzékelitek a realitást, vagy ennyire megszállottak vagytok?

KI: Igen, ez így valóban túlzás, szerencsére nem csak ott lehet beszerezni. Tény, hogy nagy kihívást jelent a terjesztés, de az internetes eladások azért elég szép eredményt mutatnak. Elsősorban erre építünk, nem volt illúziónk, az eredeti koncepció is ez volt. Emellett persze a kérdésben foglaltak másik része is helyálló, természetesen megszállottak is vagyunk, a valóság pofonjai pedig nem igazán érdekelnek. Szeretünk zenélni és ez a legtöbb nehézségen átsegít.

RI: Nem lehet nem észrevenni, hogy a kísérőcsapatod mekkorát muzsikál "alattad". Még a nemzetközi mezőnyben is nagyon ritka az olyan instrumentális gitáranyag, ahol a kísérőzenészek így érvényesülnek, már ha egyáltalán játszanak a gitároson kívül mások is a lemezen...

KI: Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy zenekaromban, a G-Jam Projectben, ilyen zenészekkel dolgozhatok. Jól látod, megpróbáltam olyan dalokat írni, ami nem csak a virtuozitásról szól, hanem a többi hangszert is hallhatóvá teszi. Persze ehhez zenésztársaim kimagasló tudására és rutinjára is nagy szükségem volt. Arra törekedtem, hogy lehetőleg minél szárazabb, letisztult hangzást érjünk el, mellőzve minden digitális trükköt vagy ketyerét.



RI: A kedvencek felsorolása, illetve a koncertrepertoár alapján (Greg Howe, MacAlpine, Vai) igazi gitárhős lemezre számíthat a gyanútlan hallgató, ehhez képest ez egy szellősebb, amolyan Kotzen-féle blues/funky rock. Gyaníthatóan ez az a stílus, ami igazán közel áll hozzád, vagy tévedek?

KI: Nem tévedsz. A lemezen hallható stílus és zenei megközelítés az, ami teljesen a szívemből jön. Természetesen, mint a legtöbb gitárosnak, nekem is volt "egy perc alatt tízezer hangot akarok lejátszani" korszakom, de igazán ez a szellősebb, hangokkal és skálákkal kevésbé túlterhelt zenei világ, amiben leginkább otthon érzem magam. Gyakorlás közben azért a mai napig "megkötök egy-két pulóvert", de csak a magam szórakoztatására, bevallom, hosszú távon nem nagyon élvezem.

RI: Hogy indult a G-Jam Project?

KI: A G-Jam Project zenekart 1995-ben hívtam életre azzal a céllal, hogy a magyar zenei palettát olyan stílussal színesítsem, ami az országban addig - de mondhatni, hogy a mai napig - sokak számára ismeretlen volt. Ez az úgynevezett instrumentális műfaj, mely az énekhangot mellőzve a hangszereket helyezi előtérbe, s azok virtuozitására épül, jelen esetben a gitárra.

RI: Testvéred is játszik a lemezen, tehát vélhetően muzsikus család vagytok. Mennyiben határozta meg nálatok a mindennapokat a zene, hogy formálta ízlésedet, és miért éppen a honlapodon felsoroltak lettek a kedvenceid?

A basszusgitárosunk, Király Gyula nem édestestvérem, hanem édesapám testvére, akivel nagyon régen együtt játszunk már. Mióta az eszemet tudom, szüleim révén folyamatosan a zenében élek. A családban szinte mindenki talált magának hangszert, néha együtt is zenélünk az öröm kedvéért. Az ízlésem alapjait természetesen a szüleim által preferált zenék adták meg. Jó kiinduló alapnak bizonyultak a 60-70-es évek rockzenéi. Akik pedig gitárosként a legnagyobb hatással voltak rám, hát értelemszerűen kedvencek lettek, ilyen egyszerű.

Túrisas, dionysosrising.blog.hu

rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cojones - interjú TGerrel (2017)
TGer, jó újra a passzio.hu-n üdvözölni! Sajnos, nem ez az első, hogy egy számomra kedves banda feloszlása a szomorú apropó, de azért picit izgulok, mert ez

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia