×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Cult - Sonic Temple (1989) 

Megjelent: 2009. december 16. szerda 00:00
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Bradford-ban (Yorkshire, Anglia), névváltások után 1983-óta The Cult-ként szereplő zenekar manapság ismét szünetel, utoljára 2007-ben adták ki a Born into This (-2-) című lemezüket, amit nekünk is bemutattak, majd bejelentették, hogy ez volt az utolsó stúdió albumuk... mert azok a csúnya-csúnya letöltők elrontották a játékszerüket...

Egyszer, régen másként volt ez... Sztárok voltak, igaz csak nagyon rövid ideig, de a világ legtetején is járhattak! Leginkább azért lehettek a csúcson, és sokan azért gondolunk még mindig szeretettel rájuk, mert 20 éve megjelent ez a középutas Sonic Temple című hard-gót rock album...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!







A Cult volt az egyik legérdekesebb brit gót-rock zenekara a nyolcvanas évek elejének... Az 1985-ben megjelent Love lemez minden ajtót kinyitott előttük, ők meg ugyanazzal a stábbal, élén Steve Brown producerrel, elkészítették volna a folytatást Peace címmel, ha gót-rock banda akartak volna maradni... De nem akartak, ők sokkal többre vágytak! Átrepültek az államokba, ahol találkoztak Rick Rubin-nal, aki előző évben, 1986-ban rakta össze a Slayer-nek a máig ható Reign in Blood lemezét, kitalálva némileg önmagát is... A már kész Peace album gót-rock dalai a kezében egy AC/DC-re kicsontozott rock album lett Electric címmel! Egy nagyon egyszerű, szimpla, de húzós rock album született akkoriban, amiből kiderülhetett, hogy sokkal több is lehetne a Cult-ból... Ők pedig akarták, hogy sokkal több legyen belőlük... így szakítottak Rick Rubinnal, aki erre kiadót alapított és a Danzig első lemezével csinálta meg álmai egyszerű, lényegre-törően kicsontozott rock bandáját, nagyban az Electric-re emlékeztető zenei világgal!

A Cult maradt az államokban és találkoztak Bob Rock-al, akinek akkoriban indult meredeken felfelé a produceri karrierje... Bob Rock hangmérnökként töltötte korábbi életét, főleg AOR produkciók mellett. Főbb hangmérnöki munkáit a Survivor, Black 'n Blue és a Loverboy lemezeken lehetett hallani, később a neve leginkább a Bon Jovi mellett lett ismert (Slippery When Wet 1986-ban, New Jersey 1988-ban). Első komolyabbnak mondható produceri munkáját 1988-ban kapta az erősen Led Zeppelin hatású Kingdom Come bemutatkozó albumával... De az első igazi világsiker még váratott magára... Nem kellett sokat várnia, hogy megérkezzen hozzá a Cult, akinek a dalaiból 1988. szeptembertől-novemberig tartó közös munkájuk alatt himnuszokat lehetett faragni! Mert ez lett a Sonic Temple album sorsa végül, mindenki nagy örömére...

Ez az album két zenei világ találkozásában van, és pont ettől lehet annyira érdekes! Rick Rubin-tól megtanulták az egyszerűsítés leckéjét, így a dalok lényege itt is egy-két átgondolt rock riff-harmónia és rockos ének-melódia maradt! Billy Duffy viszont főleg gót-rock gitár témákat tudott akkoriban jól írni, így ez a hatás most vissza került a dalokba! Ezt a gót-rock hatást erősítette Billy Duffy-ban az a Jamie Stewart basszer-billentyűs jelenléte is, aki már a korai Dreamtime és a Love lemezek óta a zenekar harmadik állandó tagja volt... Finom Hammondjai (Bob Rock stúdió-billentyűsének, John Webster-nek (Alice Cooper, Aerosmith, Rush, Mötley Crüe) a segítségével) igazán kiválóan illeszkednek Billy Duffy gitárjaihoz, az egész albumon nagyon ízléses blues-hard rock billentyűket kapunk...

Bob Rock viszont a Kingdom Come lemeze kapcsán alaposan megtanulta a Led Zeppelin-hatások felvirágoztatását, így a gitárosra folyamatosan ráerőltette ezt a blues-hard rock világot! Bob Rock-nak ezek után már "csak" ki kellett találnia a kettő elegyének helyes és sikerhez vezető arányát, ami végül sikerült is neki, ezzel Billy Duffy játékát beírta a rock történetébe! Ezt a Led Zeppelin hatást sikerült még felerősíteni Mickey Curry session-dobos jelenlétével, aki nagyon ízes és kemény, az alapokra koncentráló rock játékával, Bryan Adams szóló zenekarából ugrott át a Cult-hoz erre a munkára... A kölcsönhatás az volt, hogy a sok himnusz-szerűvé változó Led Zeppelin-közhely közé folyamatosan gót-rock témákat rejtettek...

Mindez erőlködés lett volna, egyáltalán nem működött volna, ha nem Ian Astbury lett volna a frontember! Astbury fejében akkoriban még nem tisztult le annyira, hogy ő lenne Jim Morrison reinkarnációja... így performansz helyett énekelni kényszerült! Nem egy átlagos énekesről van szó, hanem egy gót-rock mélységéből, Morrison-hatására építkező hangról, aki ezt itt még nem is felejtette el! Astbury ezen a lemezen énekelt szerintem legjobban, mert itt egyszerre volt képes tovább vinni a régi hangját és képes volt alkalmazkodni az új zenei környezethez! Az eredmény néhány kiváló ének-központú hard rock himnusz lett, amiben a jellegzetes brit gót-rock és a Led Zeppelin blues hatása ugyanúgy benne van, mint Jim Morrison ereje és depressziója! Astbury ezzel beénekelte magát a rock történetébe!

Vannak ennek az albumnak nagy himnuszai, amik a zenekar teljes karrierjét meghatározták! A nyitó Sun King, ami végül egy erőteljes középtempós darabbá válik. Rögtön utána a Fire Woman, ami úgy menetel, mintha nem is Astbury ösztöneiből táplálkozna, hanem minden tudatos lenne... Nem véletlenül lett ez a dal a zenekar legsikeresebb pillanatainak egyike... Az Edie (Ciao Baby) című ballada, amiből Bob Buckley vonósai varázsolnak különlegesen komplex melódiát. A Sweet Soul Sister, amiben gospel magasságokig jutnak...

De, ez a lemez attól igazán fontos, hogy minden dal különleges rajta... Mára elfeledtük például az Automatic Blues-t, amiben szerintem az egyik legjobban sikerült Led Zeppelin-kópia riff szerepel! A lendületes New York City, amibe még maga Iggy Pop is beugrott vokálozni... De, a záró Wake Up Time For Freedom című balladisztikus-mesélő gospel-hatású együtténeklős refrénje miatt ugyanúgy lehetett szeretni őket, mint a végül sikerré váló nagyágyúk miatt...

Ez az elegy sajnos eddig a lemezig tartott... A két évvel később, 1991-ben megjelent Ceremony album Richie Zito producerrel készült, aki sokkal kevésbé volt fogákony a brit gót-rockra és így ez a hatás Jamie Stewart basszer-billentyűssel együtt teljesen eltűnt a zenekarból... A klasszikusabb hard rock vizeken evező Ceremony nagyon jó album lett, de a Sonic Temple után csak az egyik oldal volt meg benne és így kevésnek bizonyult... Az indiános külsőségek sem segítettek sokat, hiszen a brit rocker fiúknak elég kevés joga volt az államok lakóit emlékeztetni a piszkos népírtásukra... Szóval Bob Rock nélkül könnyedén felemésztette magát a Cult, pedig akkor még képesek voltak olyan dalokat írni, mint a Heart of Soul, ami akár a Sonic Temple-n is szerepelhetett volna... De Astbury egója, a sikert magtapasztalva olyan nagy lett, hogy még most, 2009-ben is azt hiszi, hogy övé a világ... Pedig dehogy...


Track lista:

1. "Sun King" – 6:09
2. "Fire Woman" – 5:11
3. "American Horse" – 5:19
4. "Edie (Ciao Baby)" – 4:46
5. "Sweet Soul Sister" – 5:08
6. "Soul Asylum" – 7:26
7. "New York City" – 4:41
8. "Automatic Blues" – 3:51
9. "Soldier Blue" – 4:36
10. "Wake Up Time For Freedom" – 5:17

Közreműködő zenészek:

Ian Astbury - ének, percussion
Billy Duffy - gitár
Jamie Stewart - basszusgitár, billentyűs hangszerek
Mickey Curry - dob

vendégek:
Iggy Pop ének: "New York City"
John Webster - billentyűs hangszerek
Bob Buckley - vonós hangszerek: "Edie (Ciao Baby)"

Lemezeik:

Born into This -2- (2007)
Beyond Good and Evil (2001)
Cult (1994)
Ceremony (1991)
Sonic Temple (1989)
Electric (1987)
Love (1985)
Dreamtime (1984)

koncertek:
Dreamtime Live at the Lyceum (1984)
Live At The Marquee (2cd, 1993)

válogatások:
Death Cult (1988)
Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners (2cd, 1993)
High Octane Cult: Ultimate Collection, 1984-1995 (1996)
Pure Cult: The Singles 1984 - 1995 (2000)
The Best of Rare Cult (2000)

Boxok:
Singles Collection: 1984-1990 (1991)
Rare Cult (2000)
Rare Cult: The Demos Sessions (2002)

Kiadó:
Beggars Banquet
Honlap:
www.thecult.us
www.the-cult.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

The Cult - Hidden City (2016)

2016-02-08 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...
Pink Cream 69 - Headstrong (2017)
A németországi Karlsruhe-ban, '87-ben alakult Pink Cream 69 a 2013-as Ceremonial - amiről kétszer is írtunk - óta váratja a rajongóit a folytatással... Most viszont

Tovább...












Klipmánia