×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Egyet fizet hetet kap, Bonecrusher 7 zenekarral @ 100118 - Diesel Club 

Megjelent: 2010. január 20. szerda 18:05
Szerző: pjuan
    Koncertbeszámolók 

Egy hideg hószállingózós fagypont alatti hétfőn került sor a Death Metált kedvelők idei első ünnepének megrendezésére. A Diesel klub adott otthont a Bonecrusher Fest névre keresztelt, 7 zenekarból álló intenzív vérátömlesztésnek. Majdnem hat órás koncertet kaptunk, éppencsak lélegzetvételnyi pihenőkkel megtűzdelve, de azt is csak azért, hogy a magasba szökött adrenalint pár korty sörrel le tudjuk csillapítani. - Szelepcsényi Ferenc képei és beszámolója





Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Hat óra után pár perccel érkeztem, de akkor már alig lehetett elférni akkora tömeg volt. Érdekes volt végignézni a kilátogatókon, egyenruhaként ható fekete öltözet mindenkin, cigaretta az egyik, sör a másik kézben és a jó előre betankolt alkoholtól csillogó tekintet. Vártuk a csodát, de szerencsére ma nem maradt el. Mire bejutottam a cigarettaszagot is vágni lehetett, úgyhogy teljesen otthon éreztem magam... Fél hétkor az angol Ingested kezdete sokkolni a közönséget, mely meglepően jól viselte ezt. Sajnos csak 20 percet kaphattunk tőlük, bár szívesen hallgattuk volna még őket, kellemes halálhörgéses feszes dobritmusos játékuk a jövőre nézve figyelemfelkeltő. Következő az Obscura volt, kik nem tettek mélyebb benyomást rám. Erősen németes zenét játszottak, mely túl kiszámítható nekem és Kristian Muenzner klasszikus rockos gitárszólói sem találták meg a rejtett utat a lelkem mélyére. A Carnifex begyógyította a sebeimet és megszilárdított abban hogy jó itt lenni. Scott Lewis és a három gitáros valami egészen egyénit adtak elő, nagyon jó volt látni és hallani őket.

Ismét egy kissebb mélyrepülés következett a Faceless előadásában, úgy látszik nem mertek 2 jó együttest egymás után színpadra állni, minden jobb produkció után kell egy gyengébben sikerült. Lehet nem is baj, így a jó jobban megbecsüljük. A Facelessről az egyetlen, ami eszembe jutott az az volt hogy aranyosak voltak. Elhúzták a nótáikat, Demon Carcass bele-belehörgött a mikrofonba a többiek meg adták alá az ütemet. Lehet az én bajom, de itt is túl sok mívesen szép gitárszólót hallottam, ami inkább egy Santana koncertet idézett fel bennem, mint a Death Metalt. Ennek ellenére adok majd nekik még egy esélyt, lehet hogy jobb napjaimon barátkozom még velük.

Obscura



Carnifex



Faceless



Necrophobic



3 Inches of Blood



The Black Dahlia Murder



Következett a Necrophobic, az első hosszabb lélegzetű koncerttel, ez az eddigi 20 perces etapoknál pontosan kétszer hosszabb volt, látszott komolyodnak a bandák. 9 kiadott lemez és 21 közösen eltöltött év után nem is csoda, nagyot ütött a svéd csapat. Volt itt minden mint a búcsúban, sátánira kifestett arcok, aranyhímzéses zászlólengetés a tömeg feje felett, himnikus gitár-riffek és Sidegard túlvilági hörgése. Ez volt talán az este első olyan pillanata, mikor úgy éreztem: ezért jöttem ide, ez az ami nekem kell és amit eddig kaptam csak bemelegítés volt. Nem is lehet kérdés, ha még egyszer Magyarországra jönnek én is ott leszek a koncertjükön.

Kíváncsian vártam vajon a kanadai 3 Inches of Blood követi-e a ma este trendjét és gyengébb lesz, avagy megpróbálja felülmúlni az előtte játszó zenekart. Kijöttek a színpadra és amikor Cam Pipes elkezdett énekelni meg kellett fogódzkodnom. Egyszerűen mennyei hangja van, a néhai Bon Scottra emlékeztet az AC/DC korai éveiből, annak minden erejével és lendületével. Teljesen lenyűgözött ez a szőrős-szakállas, nagydarab kanadai favágóra emlékeztető, ugyanakkor ilyen isteni hanggal megáldott énekes. Természetesen ne feledkezzünk meg a zenekar többi tagjáról sem, Justin Hagberg és Shane Clark feszes gitárjátékkal kísérték és Ash Pearson úgy verte a dobot, mintha az élete múlna rajta. Már akkor is megérte volna eljönni, ha ők lettek volna a fő attrakció és nem is lehet kérdés, bárhol lesz Magyarországon koncertjük, én ott leszek.

11 óra előtt pár perccel következett az est sztárvendége a The Black Dahlia Murder, mely felhagyva a finomkodással és kimunkált énekkel, nagy lapáttal zúdította ránk a thrash és death metál esszenciáját, büszkén hirdetve: eljött az ő ideje. Trevor Strnad teli tüdőből leüvöltötte a fejünket, és mondá az úr: ez bizony igencsak jó volt. Itt már mindenki félre rakta a jó modorát és erősen sörbe áztatott lélekkel, boldogan pogózott a küzdőtéren vagy mászott fel a hangfalakra és onnét vetette magát a mélybe. Ez az a métely, mellyel minden tisztességes rocker szereti sokkolni a hallószervét, és sorvasztani az idegsejtjeit, ez az amire szükségünk van ahhoz, hogy ezt az év eleji hideg és kietlen világot bomlatlan elmével át tudjuk vészelni. Közel egy órás koncertet kaptunk tőlük és mikor befejezték, mindenki lelke csordultig tele volt az örömmel hogy eljöttek hozzánk és hallhattuk őket. Aki nem jött el az csak reménykedhet hogy a nyári fesztiválidőszakban valamelyiküket még viszontláthatja, addig is kedvcsinálóként ajánlom a lenti videókat.



















rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Egyet fizet hetet ka!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia