A svédek 2002-ben feltámadt progresszív rock zenekaráról, a Kaipa-ról sok szó volt itt az oldalunkon. A 2003-as Keyholder-ről két kritika is megjelent, a 2005-ös Mindrevolutions-ról és a 2007-es Angling Feelings-ről is írtunk... Szóval nem kell őket bővebben bemutatnom... Hosszabb szünet után a In The Wake Of Evolution-nal tér most vissza Hans Lundin billentyűs és egyre inkább session/kísérő zenekarrá váló csapata...

Az In The Wake Of Evolution olyan, mint azt várni lehetett tőle... és ettől igazán jó! Kellemes harmonikus énektémák - váltva férfi és női hangon, remek billentyű-orientált múltidézés, kontra modern gitártémák, nagyszerűen pulzáló ritmus és kiemelkedő basszusfutamok... Úgy tűnik, hogy a hetvenes években eltöltött Kaipa-s idő után a Flower Kings-el ismertté és sikeressé vált Roine Stolt távozása után is rendben működnek a dolgok Hans Lundin kezében!

Bár a kísérő zenekar szinte minden tagjának ismerősen csenghet a neve, azért soroljuk fel őket, mert ezen a lemezen mindenki hozza az eredeti zenekarában elfoglalt helyét... A férfi hang Patrik Lundström-é, aki a Ritual-hoz hasonlóan, itt is hozza a maga középmagas-iskolázott énekhangját... Női párja Aleena Gibson eredetileg folk-country énekesnő, ezen a vonalon mozgott eddig itt is... és a hangja, némi karcos élekkel, de ebben a más közegben is nagyszerűen működött, működik... Párban pedig remek vokálokra képesek!

Az izgalmas jazzes basszusfutamokkal Jonas Reingold szolgál nekünk, akit (többek között) a The Flower Kings, Karmakanic miatt mindenkinek szeretnie kell... A Kaipa-nak remek YES-ízt tud adni játékával... Párban megkapjuk a modernül pörgő gitárt Per Nilsson-tól, akinek a Scar Symmetry-s tombolása után, itt az érzelmes-lebegős oldalát is megismerhetjük... A csapat dalainak erőssége lett, hogy a gitár szólói ennyire modern hangulatot árasztanak! Hans Lundin régimódi prog-rock billentyűs hangzásai mellett, nagyon érdekesnek tűnnek ezek az amúgy nem túl kreatív, de modern gitár megoldások... Nagyon jól szól a kettő együtt... Morgan Agren dobost sem szabad kifelejteni, akit Dweezil Zappa lemezein ismerhettünk meg korábban. Rendben pörögnek a témái, a ritmusok minden fronton a helyükre kerültek az újraindulás óta... és itt is...

Hans Lundin érdeme és a Kaipa elismertségének lényege lett az, hogy a csapat tagjainak stílusa egyként szolgálja a dalokat! Ez az album is ettől a megfoghatatlan fúziótól tűnik kiemelkedőnek, pedig összességében egy régimódi progresszív albumról van szó... De, a dolog egységessége és sokszínű felfogása miatt mégis többnek tűnik, mint egy egyszerű önismétlő, múltidéző darab... Olyan ez az album, mintha a régi és a modern progresszív zenei felfogás találkozna! Erejük abban rejlik, hogy a két dolgot végül egységgé tudják varázsolni...

Az In The Wake Of Evolution az idei év eddigi legjobban sikerült prog-rock albuma szerintem! A régi megoldások nem tűnnek porosnak, a billentyű futamai a műfaj legszebb pillanataihoz méltóak, az ének minden dalban fülbemászó melódiát énekel, a hangszeres megoldások egyszerre stílusosak és virtuózak, a hangszeres szólók és hosszabb instrumentális részek pedig bármely nagyágyú mellett megállják a helyüket... Mi kell még, hogy jó legyen egy progresszív album? Még az egyéni hang is meg van találva... Szóval szerintem nem hiányzik semmi...

10/10