×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jorn - Dio (2010, Dionysosrising) 

Megjelent: 2010. július 04. vasárnap 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Remélem, e honlap (tudatos vagy véletlenszerű) olvasóinak sem Ronnie James Dio-t, sem Jorn Lande-t nem kell bemutatni. Ha igen, mind pedagógiailag, mind pedig mint botcsinálta, önjelölt zsurnaliszták megbuktunk. Egyébként meg a halál angyala (minden heavy metal klisével ellentétben) tuti nem csípi a kemény muzsikát, különben nem ragadta volna el idejekorán, ilyen rémesen részvétlenül tőlünk Dio személyében a világ egyik legnagyobb rock-torkát. Jorn sohasem rejtette véka alá, hogy mekkora hatással volt rá ez a kicsi ember, akit a Jóisten olyan nagy hanggal ajándékozott meg. A norvég énekes, aki közben maga is kisebbfajta legendává nőtte ki magát, tisztelgett már korábban Dio rock-történeti léptékű munkássága előtt. Vannak talán, akik emlékeznek a Mundanus Imperium - The Spectral Spheres Coronation cimű lemezén (Nuclear Blast, 1998) szereplő Stargazer földolgozásra (hm, libabőr!). De van két Dio nóta a 2007-es Unlocking The Past című földolgozás-lemezen is: a Kill The King (Rainbow, 1978) és a Lonely Is the Word (Black Sabbath, 1980).



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Jorn rajongó Dio-tiszteletéhez tehát semmi kétség sem férhet; nem is föltételezem, hogy pusztán nyereségvágyból született volna a tribute album. Állítólag a tiszteletnyilvánítás e formáját már régen tervezte Jorn, és Dio súlyos betegségének híre csak fölgyorsította az eseményeket. Az énekes legenda halála és a lemez megjelenése között egyébként is lehetetlenül rövid idő telt el. Ilyen gyorsan még a nyulak termékenységét is megszégyenítő Jorn se tudta volna fölrántani a dalokat, főleg úgy, hogy közben két Avantasia lemezen és a Masterplan új albumán kellett dolgoznia. Akárhogy is, az időzítés tökéletes, a tisztelgés pedig hiteles.

Meg kell mondjam, hogy Jorn földolgozásai már az Unlocking The Past-on sem hoztak lázba, mert számomra a tribute munkák lényege, hogy valaki saját stílusában tényleg átdolgozza, komolyan újragondolja a slágereket, nem pedig, hogy hangról hangra visszakapjam ugyanazt. Ilyen értelemben az egyszerűen Dio-címmel megjelent lemez sem elsősorban tribute-ként, hanem kegyeleti gesztusként, tisztelgésként értékelhető, hiszen a Dio klasszikusok egy az egyben, érdemi változtatás, izgalmas adalékok nélkül vannak előadva.

Hasonló esetben csak a hangzás jelentős javulása vagy a hangszerkezelésben azóta bekövetkezett technikai fejlődés hozzáértő alkalmazása adhat némi pluszt. Nos, a helyzet az, hogy a korai klasszikusok még kimondottan dögösen szóltak, Dio mellett pedig olyan kiváló gitárosok villogtak, mint Vivian Campbell és Doug Aldritch (pl. a Push a 2002-es Killing The Dragon albumról). A '80-as évekre jellemző gyenge hangzás legföljebb a Dream Evil (1987) lemezről vett dalok esetében vet föl valódi problémát. Itt a legindokoltabb a földolgozás, s ez bizony vonatkozik Craig "wannabe Blackmore" Goldy gitárjátékára is. Sajnos Jorn bárdistája, Tore Moren ezeket a kicsit összeszedetlen szólókat is hangról hangra játssza el, bár nyilván pontosabban és kevesebb kapirgálás kíséretében.

Tekintve, hogy korábbi lemezeken már szerepeltek, a Lonely Is the Word és a Kill The King földolgozást indokolatlannak tartom. Helyette fölkerülhettek volna, mondjuk olyan klasszikusok, mint a Gates Of Babylon, a Heaven And Hell, a Holy Diver, vagy éppen a The Last In Line. Szerencsére Jorn azért meglepett minket egy saját nótával (Song For Ronnie James), amit szerintem piszkosul eltalált, és nem értek egyet azokkal a fanyalgókkal, akik a dal hosszúságára panaszkodnak. Dio emlékéhez méltó belassult, epikus hangvételű nóta ez; egy több mint fél évszázados muzsikus karriert nehéz is lenne egy 3 perces szösszenetben megörökíteni.

Jó lenne, ha én is tudnék írni egy ilyen számot; de sajnos a szükséges tehetség hiányában csupán annyit mondhatok: "Ronnie, az örök világosság fényeskedjék neked!"

Korábbi kritikánk ITT! Kiadó: Frontiers


Tartuffe, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Jorn - Life on Death Road (2017)

2017-06-03 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...












Klipmánia