×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Arcade Fire - The Suburbs (2010) 

Megjelent: 2010. július 27. kedd 00:00
Szerző: szimpatic
    Lemezismertetők 

Jó régen, még 2007-ben volt, hogy a montreáli (Kanada) alternatív-barokkos-pop-rock zenében sikeres (amúgy 2003-ban alakult) Arcade Fire kiadta a Neon Bible albumot... Azóta - némi TV-sorozatos dicsérgetés közepette - tűkön ül a szakma és a közönség, hogy mivel fogják folytatni igen-igen sikeres karrierjüket... mit tudnak még majd kitalálni a harmadik teljes stúdió lemezükre... Már tudható, hogy mi lesz a folytatás... és a kritikusoknak ismét bejött... a The Suburbs-ra azt mondták, hogy olyan lett a hangzása, mintha össze keverték volna a Depeche Mode és Neil Young zenéjét... Annyira persze azért nem lett érdekes, de az kiderült belőle ismét, hogy még mindig ők az egyik legérdekesebb tengerentúli indie rock zenekar...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A The Suburbs nyugodt és kissé unalmas akusztikus country-jellegű címadó nyitánya jelzi, hogy ebben a Neil Young hasonlításban mégis van valami... Aztán rövid úton beugrik a némileg zajosabb és monotonabb brit indie rock is a Ready to Start-ban, közepén szintetikus kütyüzéssel... Gondolom a dal második fele lenne a Depeche Mode-szerűség, de a dolgot csak némi zaccal lehet egymás mellé tenni... A Modern Man-re pedig már elő is ugrik az ismerős napfény nélküli Chris Isaak, lassú, kissé vontatott dalszerkezetben és alaposan átgondoltan alul-kevert énektémával... A The Cure legjobb pillanatait idézi a dal morgósan reggelizős középtempója... Aztán kapunk a nyakunkba egy Rococo-t, barokkos és szintetikus hatásokkal, aminek a minimalizmusa lassan épül be az ember tudat-alattijába...



Nem sorolom tovább az új dalokat és azok hatásait... Az biztos, hogy önmagából kirobbanó energia-löketekre most sem kell számítani... Zajosabbak - és ezzel modernebbek - lettek talán egy fokkal, de alapvetően a lényeg most is az lett, hogy minden dalban kapunk egy-egy átgondolt lassú melódiát, ami köré aztán jöhetnek a jellegzetességek... a direkten barokkos vonósok, a tompa és maszatos gitárok, az álmodozó férfi meg női énekhangok, mindez pedig kavarog és tocsog a sokszor felismerhetetlen, de az indie-rock-tól biztosan idegen hangszerben és hangszerelésben...

Szóval érdekes lemez a The Suburbs, amit a kritikusok szoktak szeretni... és mivel minden lagymatag, ködös és maszatos, a közönség megfelelően letompult része is tudja az új dalokra a fejét billegetni... rázásról csak azért nem lehet szó, mert bizony lendület az sajnos nem jellemző a dalokra... De a The Suburbs még mindig igényesen melódiákban. Észlelés szinten idézi a nagyokat... és igen: a Neil Young-kard érzékletesen ott lebeg minden dal feje felett, mintha ezzel önmaguk előtt is bizonyítani akarnák, hogy merre akarnak tartani...

Azt kell mondjam, hogy ez egy korrekt album... de kreatív energiákban messze van a Funeral borzongásától vagy a Neon Bible rácsodálkozásától... Azt hiszem a biztos felé léptek, amivel nem nagyon lehet rajongót veszteni... Újra hasznosították önmagukat, plusz némileg tompították az éleket... nehogy bármivel felsértsenek valakit... Nos, hát legyen ezzel az albummal szerencséjük... Tavaly és idén is haldoklott a jellegzetes brit-indie pop-rock lázadással foglalkozó zenei közösség, ez az album messze az egyik legjobb az idén ebben a tárgykörben megjelent produkciók között... Már csak némi lázadás és dac kéne a dalokba és a dolgok a helyükön is lennének...


Track lista:

01. "The Suburbs" - 5:15
02. "Ready to Start" - 4:15
03. "Modern Man" - 4:40
04. "Rococo" - 3:57
05. "Empty Room" - 2:52
06. "City with No Children" - 3:11
07. "Half Light I" - 4:14
08. "Half Light II (No Celebration)" - 4:27
09. "Suburban War" - 4:41
10. "Month of May" - 3:50
11. "Wasted Hours" - 3:21
12. "Deep Blue" - 4:28
13. "We Used to Wait" - 5:01
14. "Sprawl I (Flatland)" - 2:51
15. "Sprawl II (Mountains Beyond Mountains)" - 5:18
16. "The Suburbs (Continued)" - 1:27

Közreműködő zenészek:

Win Butler - énekes, dalszerző
Régine Chassagne - accordion, dob, xylophone, hurdy-gurdy, billentyűs hangszerek, ének
Richard Reed Parry - tambourin, billentyűs hangszerek, gitár, accordion, egyéb hangszerek
William Butler - szintetizátor, basszusgitár, gitár, percussion
Tim Kingsbury - basszusgitár, gitár, billentyűs hangszerek
Sarah Neufeld - hegedű
Jeremy Gara - dobok

Lemezeik:

Arcade Fire (EP) (2003)
Funeral (2004)
Neon Bible (2007)
The Suburbs (2010)

Kiadó:
Merge
Honlap:
arcadefire.com
arcadefire.net


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Arcade Fire - Neon Bible (2007)

2007-04-11 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...












Klipmánia