×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Interjú Hajnal Gáborral - első rész 

Megjelent: 2010. augusztus 02. hétfő 00:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Hajnal Gábor szervező, konferansz, manager neve azoknak is ismerős lehet, akik nem lesnek a rockkulisszák mögé. Alakja a 60-as évek végétől kitartóan összefonódik a magyar rocktörténelemmel. Volt konferanszié, lemezlovas, koncertszervező. A Piramis 1975-82-es korszakának főszervezője, továbbá jelenleg a Piramis Plusz és Slamó szervezője is. Besegített Schuster Lórántnak a 70-es, 80-as években, végigcsinálta a P. Mobillal a Fradi Pályás visszatérést. De tulajdonképpen a kiragadott példák falsok, hisz gyakorlatilag mindenkivel kapcsolatba került pályája során. Embertelen sztorianyag birtokosa, hisz mindig ott volt, ahol a dolgok történtek, szó szerint együtt élt a rocklegendákkal. A lentalvós turnékon Som Lajos szobatársa volt például. Ebből mindenki látatlanban kikövetkeztetheti, hogy mekkora arc lehetett... Gábor egy intelligens, kedves ember, markáns humorérzékkel. Nem kell kérdezgetni, lelkesen, folyamatosan mesél. Összeszedett ember, nem kalandozik, csak ha néha közbeérdeklődöm. Az interjú talán kicsit terjengős lesz, de ne lankadjon a kedves olvasó, tele van elszórt érdekességekkel.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A kötelező kör: Hogyan kezdted?

44 éve szervezek. 1966-ban kezdtem a Scampolóval a Könyvklubban, ami a Liszt Ferenc téren volt, ma az Írók Boltja van a helyén. Ez egy KISZ Klub volt, és én voltam a Klubvezető. Tulajdonképpen a Flottila játszott itt, ahol Faragó Judy a katonaéveit töltötte, majd Judy leszerelése után értelemszerűen itt kezdte újra a Scampoló a Vigyázó Ferenc utca helyett.



Miben állt ez a klubvezetés?

Akkoriban a beat nem volt olyan lenézett, mint a rock ma például. Tehát kulturálisan egy magasabb státuszban volt. Amolyan művészvilágszerű környezetben nőtt fel. Ez a klub is olyan volt, hogy volt itt filmvetítés, tárlatok, kiállítások, író-olvasó találkozó, nem csak koncertek. Ezek mellett, illetve ezt kiegészítve volt szombatonként a Scampolo Klub. 300-an fértek be, tagságival lehetett bejönni. 150 forintos gázsit tudtam adni a zenekarnak. Egy idő után klubvezető képző tanfolyamot is el kellett végeznem.

Komolyan beszabályozott volt a rendszer.

Akkor kezdődött igazán. Például a zenészeknek, zenekaroknak ORI vizsgát kellett tenniük. De utálták! Hogy nekik öreg emberek előtt kellett vizsgázniuk, akiknek fogalma nincs erről az egészről. Na persze így utólag én azt mondom: jó volt az. Rend volt. A vizsga szűrt, tehetségtelenek tényleg nem kerülhettek színpadra, és hát volt ennek az egésznek egy piaci szűrőszerepe is. Tudniillik a vizsgáztatók nagyjából tudták, mennyit engedhetnek át, mennyit bír el a kereslet. Megszabták a gázsikat. Nem volt sok, de kevesebb sem lett, és volt elég fellépési lehetőség, meg lehetett ebből élni. Nem voltak olyan filléres megélhetési gondok, mint manapság egyes rockzenészeknél.

Csak a Scampolo lépett fel a Könyvklubban?

Egy idő után odakerült az Echo a Scampolo helyére. Itt indult az első lemezlovas klub is, minden kedden. Cintula volt az első. Nem értettük. Nem zenekar játszik? Hát azt hogy? De azonnal beindult. Cintula nyugati rokonai, kapcsolatai küldték haza az új lemezeket. Óriási tömegeket tudott megmozgatni, ha például előző héten meghirdette, hogy jövő héten itt az új Beach Boys lemez. És akkor a friss lemezeket nem lehetett azonnal beszerezni, előfordult, hogy csak itt lehetett meghallgatni.

Ennek hatására odajárt az összes zenész. Mindenki érdeklődött, hogy mik az új hangok. Például az Illés tagság is járt ide. Itt kezdtem ismerkedni a zenészekkel szélesebb körben. Meg egy idő után a zenészek is próbáltak velem ismerkedni. Például egy alkalommal a Várszegi Gabi megtalált, hogy a Gemini jönne ide játszani, küldjem el a Scampolót. Marha erőszakos volt. Kihurcolt Kispestre megmutatni a zenekart, nem lehetett neki ellentmondani. Kispesten a Stones Little Red Roosterjét nyomták. Nem hívtam végül őket.



Egyébként a fater hangszerbolt vezető volt, oda is sok zenész járt, reklámozta a Klubot ő is. A zenészek meg azt is hitték, hogyha velem haverkodnak, akkor protekciójuk lesz a faternál... Elkezdődtek a vasárnapi koncertek is. Délelőtt volt Metró, Tolcsvay, Dinnyés Jóska. Utóbbi egy sörért játszott 1967-ben szögedi srácként. Azóta is mindig fizet egy sört nekem, ha találkozunk.

Sok zenekarnak talán ez volt a kezdet, a Könyvklub.

Arra emlékszem, ahogy épp plakátolom ki a Decca koncertjét 1967-ben. Tudod, ez a Charlie első bandája volt. Pár éve meg is beszéltem ezt a Charlie-val, hogy-hogy is lehetett, mert nem emlékeztem. Charlie akkoriban a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál segédmunkás, és így került be a zenekara egy olyan napra, amikor a Scampolo valamiért nem tudott fellépni. Ez volt az első koncertjük.

Hogy kerültél az Egyetemi Színpadra? Sok plakáton láttam a neved, mint műsorvezető.

Tatarozni kezdték a Könyvklub épületét, majd be is zárták. Külvárosi Művelődési Házakba kerültem, de már bejárogattam az ORI-ba. Egy bizonyos Speizer Mártonnénak szimpatikus voltam, egyszer megkérdezte, mit csinálok főállásban? Semmit. Nem akarsz az Egyetemi Színpadon dolgozni? De. Akkoriban az Egyetemi Színpad volt az ellenkultúra, az underground, az avantgard elit helye. Színház és beat. Na a beatet szerveztem én.



Milyen volt a koncertlégkör?

Csak ülőbulik voltak, 400 férőhelyes volt a színházterem. Egy régi piarista kápolnából lett kialakítva, később a rendszerváltáskor az egyház vissza is kapta.

Majdnem beatmisék lehettek.

Értelemszerűen ez nem egy törős-zúzós hely volt, bár pont én kezdtem el a keményebb zenekarokat is elhozni ide, mint a Skorpó, vagy a P. Mobil. A krém itt játszott: Illés, Bergendy, Omega, Mini, Kex, Syrius. Amikor az Illés egyéves budapesti tiltása letelt, akkor egy hétig csak Illés-koncert volt folyamatosan. Én magam itt lettem „Nagy Ember”.



Itt kezdődött a műsorvezetés? Egy plakáton láttam a neved kiírva.

Az Egyetemi Színpadon kezdetben még a Vitray Tamás is konferált. Kijött a konferansz a koncert elején, bemutatta a zenekart, a rituálé része volt, a közönség természetesnek vette. De a műsorvezetés előtt jött a „diszkó”. Természetesen én is jártam a Semmelweis utcai ORI büfébe, mert minden itt zajlott, itt köttettek a kapcsolatok, beszélgetések itt zajlottak. Egyszercsak a Hámori Rezső a Syconorból (ekkor már nem volt benne a Barta meg a Fenyő, akkor már a Hungáriában voltak) megkérdezte: Van-e magnóm? Ez akkoriban nem volt egy olyan egyértelmű kérdés, ritka volt. Mondtam, van. Merthogy játszanak a Harisnyagyári Klubban, kellene eléjük és a szünetbe lemezlovas. Teltház. Működött. Magam is meglepődtem, hogy ezzel mekkora sikerem van. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy rádiósműsor. Felvettem a számokat, közben felkonferáltam őket, hergeltem a közönséget. A magnón még számláló sem volt, úgy jeleztem magamnak a számvégeket, hogy cetliket dugtam a szalag megfelelő helyére. Ettől fogva, kis gyakorlattal elvállaltam az Egyetemi Színpadon is a műsorvezetést. A Syconortól egy idő után a Szív utca – Andrássy út sarkán akkoriban lévő Hajnal Bárba kerültem, a műsor címe: „Hajnal a Hajnal Bárban”. Ez kezdődött 5-kor, akkor innen Egyetemi Színpad, majd vissza, majd megint vissza. Fiatalon meg se kottyant. A „diszkózás” akkoriban tulajdonképpen slágerszámok játszása volt, amik akkoriban még inkább beat és rockszámok voltak. Amikor a Boney M befutott én akkor hagytam abba a „diszkózást”. Közben elvetődtem a Csepeli Munkásotthonba is a Ferm konferanszának, lemezlovasának. Jó élet volt. Nem kellett sokat dolgozni, csak szórakozni, csajozni, kicsit beszélni.

Hogy volt annak idején a plakátozás?

Az Egyetemi Színpadnak volt saját nyomdája, kiadói joga, magának csinálta. Igazi nagy plakát tulajdonképpen a havi műsor volt, ezek mentek az akkoriban henger alakú hirdetőoszlopokra, bizonyos állandó helyekre. Egyedi plakátokat egy-egy koncertre nem csináltattunk. Szórólapok voltak, amiket a villamosok plafonján rendszeresített helyekre lehetett kitenni, illetve a közönségszervezők, jegyárusok terjesztették kézből. Egyszer beállított a Schuster, hogy a Mobil szórólapjait adjam oda, majd ő osztogatja a koncerteken a rajongóknak. Adtam egy stóccal. Pár nap múlva a főnököm ki akart rúgni, mert a rendőrség kezdte zargatni, hogy tele van plakátolva engedély nélkül a város... Hát ilyen volt a Schuster, de nem lehet rá haragudni.



Egyetemi Színpadról hová kerültél, és miért hagytad ott a fix helyet?

Hát tudod ez ma már elképzelhetetlen. Az történt, hogy kirúgták a főnökünket, Baros Gábort, és mi szolidaritásból elmentünk. Akkoriban a Royal Szálló étterme volt a zenészbázis (Royal BluesLgt – BCS.), ez a hely késő estig volt nyitva, koncertek után idegyűlt minden zenész. Nagy kajálások, piálások. Amikor bezárt, akkor át a szemben lévő Erzsébetbe. Itt talált meg Ákos István, a Kiselefánt az akkoriban alakult Generálból, hogy a Danuviában kellene fellépnem velük vasárnaponként. Elvállaltam. Itt már saját technikusom volt, akinek alkalmanként 50 forintot adtam.

Mennyire volt progresszív a Generál? Milyen Led Zeppelin számokat játszottak?

Zeppelinre nem emlékszem, de a Törökméz az kiköpött Zepszám. Hogy mennyire volt progresszív? Annyira nem. A slágerszámaikkal hódították a tiniket. Azért én lemezlovasként néha megsokkoltam a közönséget. Például akkor jött be a Deep Purple Highway Starja, szünetben leadtam, döbbenet volt. Marha jó fazonunk volt. Nekem lila trapéznadrágom, mindenkinek seggig érő haj, a Révész akkor volt 19 éves, nagy fazonverseny, óriási csajozások. Volt, hogy a Fiat 850-esemből a csajokat úgy kellett kiráncigálni, hogy menjenek végre haza.

Ezek a koncertek 10-ig tartottak, háromnegyedkor már a villanyt is felnyomta a Művház, hogy menjen mindenki szépen haza. A Danuviába is kellett tagsági, 1500-an fértek be, 4000 tagsági volt kiadva. 7-től már volt előzenekar. Sokan itt tűntek igazán fel. Például a Volvo és a Beatrice. Ekkoriban kezdődött az igazi koncertszervezés.

Hogy kerültél kapcsolatba a Piramissal?

Somot még 1966-ban a Rekord zenekarával ismertem meg. Egyszer itt sem tudott a Scampolo eljönni, ők játszottak helyettük. Olyan ember volt, hogy rögtön barátok lettünk, ahogy találkoztunk. A Taurust szerveztem az Egyetemi Színpadra. De ekkor már nem volt ott a Som, ez ősztől volt 1972-ben. A Radiccsal is itt jöttem igazán össze...



A teljes interjú: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik rész!

Bálint Csaba (2010.08.02.) www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Zivatar - interjú Attilával (2018)
Örömmel üdvözöllek a passzio.hu-n! Szerettem volna, ha ez az interjú még a Fekete Zaj előtt megjelenik, ami sajnos miattam nem sikerült. Bár így legalább

Tovább...
Ashen Epitaph - interjú Boros Attilával (2017)
Üdvözöllek újra a passzio.hu-n, 2012-ben "beszélgettünk" utoljára, már kezdtem aggódni, hogy nem is fogunk újra, hisz majd egy

Tovább...
Little G. Weevil - Új korszak kezdetén - interjú (2017)
Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gábor kiváló albummal jelentkezett - ezért hát megkértük, lebbentsen fel fátylakat! - Szilágyi Norbert

Tovább...
VálaszÚt - Istenre szomjúzó világ - klip és interjú (2017)
Novemberben jelent meg a Szent László: Lándzsa és Bárd - Szent László öröksége című kiadvány, amely verseskötetet, valamint a VálaszÚt

Tovább...
Borlai Gergő - Mindig 100% - interjú (2018)
Áldozni, szorgalmasnak lenni és mindent elkövetni az álmokért, kortól függetlenül jó tanács! - interjú a legsikeresebb magyar dobossal, Borlai Gergő-vel. -

Tovább...












Klipmánia