×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kamelot - Poetry For the Poisoned (Limited Japanese Edition, 2010) 

Megjelent: 2010. szeptember 05. vasárnap 18:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

avagy Khan - Youngblood rémisztő és fura világa... Felfrissült érzéssel ülök újra le lemezkritikákat írni. Közel egy éves szünet után nagyon sok lemezmegjelenés ment el mellettem, amit csak felszínesen vagy egyáltalán nem figyeltem. A Kamelot-ra úgy emlékszem viszont, mint egy nagyszerű lemezt készítő zenekar így az új anyaguk is nagy várakozással töltött el. Korábbi lemezeiket keveset hallgattam és megmondom őszintén a Black Halo (amiről írtam korábban) is csak nagyon halvány emlékeket ébreszt bennem. Ilyen előzmények tudatában az olvasó ne számítson arra, hogy az új anyagukat bármelyik korábbi lemezükkel, korszakukkal hasonlítani fogom. Ez az írás úgy születik, mintha egy újszülött először találkozna ezzel a zenekarral és többszöri meghallgatás után ír egy véleményt a hallottakról...

A lemezt feljátszó zenészek közül érdemes Sean Tibbetts-re odafigyelni, hiszen egy ős-alapító Kamelot-os visszatéréséről van szó. A dalokat most is többnyire Khan és Youngblood írták, utóbbi éppen a lemez dalszerzési fázisában vesztette el édesanyját, így talán érthető, hogy több dark-os nyomasztóbb, szomorúbb betét, részlet került a korongra... - Magasházi Gábor írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez a produkció leginkább egy nagyon szépen megkomponált operára emlékeztet. Progresszív power részek vegyülnek a szimfonikus nagyzenekari betétekkel és időnként a túlvilági hörgéssel, a dallamos, könnyen megjegyezhető, dúdolható sorokkal és a már említett epikus, darkos világgal. Rémisztő és egyben fura világ ez. A remek gitárszólókat a mai kor szinte már kötelezően előírt számítógépes effektjeivel, kvartyogásaival vadítják meg időnként és előfordul, hogy keleties ritmust, témát kevernek bele a progresszív ritmustörésekbe. Tetszett a The Great Pandemonium ilyen keleties kezdése, gitárszólója, Björn "Speed" Strid (Soilwork) artikulátlan üvöltéseivel viszont nem tudtam mit kezdeni, nekem zavarta az összképet. Az If Tomorrow Came unalomig ismételt, de rendkívülien és ördögien dallamosan megírt refrénje is tetszetős, egyébként elég unalmas és kommersz nóta sikeredett belőle. Jon Oliva (Savatage) feltűnése üde színfolt az amúgy remek énekhanggal megáldott Khan mellett a The Zodiac-ban. Rendkívül agyas, mondhatni őrült szerzemény, Oliva saját szólókorongjain írt hasonló dalokat. Vontatott, elég nehezen átvészelhető dal, ami sokkal inkább művészi értékekkel bír, mint a szórakoztatás a célja.

Hunter’s Season következik, ami szintén nem nyűgöz le, teljesen egyszerű kétlábgépes ritmusai, Thomas és Gus G. (Firewind, Ozzy) szólói keverednek össze, Khan elnyújtott darkos énekével. Nagyon új nekem ez a stílus, de talán éppen ezért most még egyelőre emészthetetlen. A szóló után olyan érzésem van, mintha újra indulna az egész dal elölről, fárasztó és unalmas. Oliver Palotai barátnője Simone Simons (Epica) duettet ad elő Khan-al a House On A Hill-ben, szép romantikus dal, egy remek szólóval, vonósokkal, de semmi kiemelkedő, ilyet már sokat hallottunk. A dal végén a flamenco gitárszóló teljesen bután elüt az egésztől...



Bólogatás, lassú őrlés jellemzi a Necropolis-t, effektezett énekkel, nehezen tudtam végighallgatni, igazából nem sok olyan részlet van ebben a dalban, amire a hallgató felkapná a fejét. Nehezen tudtam különbséget felfedezni a My Train Of Thoughts és a Hunter's Season között, mintha egymásnak adta volna a két dal az ötletet, a dalszerkezetet. Seal Of Woven Years egy perc harangozás, távoli hangok, majd a vonósok alapoznak meg egy kis ugrálást, fejrázást, de ezt a jó lendületet is megszakítja az unalomig már ezerszer eljátszott szaggatott ritmusok. Khan sorai és énektémái rendkívül érdekesek itt, sokszor már olyan érzésem van, mintha neki se jönnének ki ezek a nyaktörő ritmusképletek a szövegsorokkal.

A lemez címadó (Poetry For The Poisoned) szerzeménye egy majd 10 perces dal, amit feldaraboltak a srácok 4 részre. Itt aztán mindent összeraktak ebben a négy tételben, a vágtázó ritmusoktól, a narrátoros részekig, a Simons-os gyönyörű vokálokon át. Romantikus zongorás felvezetés Khan és Simons duettjét kíséri le a második tételben, majd a negyedik részben említésre méltó egy őrült gitárszóló amit Youngblood végigteker, ez talán feldobja az amúgy elég vontatott előző 9 percet. A Stratovarius szebb napjait idézi vissza a Once Upon A Time kezdése, a vágtázó gitárral és szintivel, de ez is már jól ismert nagy ívű vokálokba torkollik a szaggatott riffekkel és a háttérben kísért szimfonikus zenekarral. A bónusz nóta az instrumentális és végre egyszerű szimfonikus rockzenei alapokon nyugvó Thespian Drama, talán még ez tetszett a legjobban az egész albumról...

A Kamelot progresszív power alapstílust vegyíti rengeteg más műfajjal, ami nekem már zavaró és sok. A Flamenco-tól a darkos suicide hajlamokat generáló sorokon át a romantikus szerelmes duettig, vonósokig, operás beütésekig ezen a lemezen van minden. Khan énekhangi adottságai és Youngblood gitáros tehetsége kétségbe vonhatatlan, jó ötlet a vendégzenészek szerepeltetése is, de nekem ebből az egészből egy káosz szimfónia lett. Rengeteg ötlet van ezen a lemezen, amiből más zenekar akár 2-3 nagylemezt is összerakna normál esetben. Persze azt is tudomásul kell venni, hogy kísérletezésekkel és újításokkal lehet csak a jövőbeni új irányt kijelölni. Talán itt is ez járt Khan és Youngblood fejében, megpróbálták megőrizni a Kamelot alapjait és belevinni pár újítást a zenébe. Kérdés, hogy a rajongók ezt mennyire fogadják be. Egy átlagos rock rajongónak szerintem ez már sok lesz és zavaros, mert igazán senki nem találja meg benne magát. A progos hívő értetlenül áll a darkos részek előtt, a szimfonikus metalhívők nem értik a Flamenco-t, a romantikázni vágyók nem tudnak azonosulni a Soilwork vendég hörgésével, Oliva visításaival.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az igaz Kamelot rajongóknak biztos tetszeni fog és talán azoknak is, akik nyitottak egy ilyen zenei mayhem-re. Nekem ez most nem igazán vált be, nem szívesen veszem kézbe ezt a lemezt később. Ahogy írtam korábban: rémisztő és egyben fura világ ez, nem az én világom. Szívesen fogadom az építő észrevételeket egy jó kis eszmecsere érdekében. (magashazi@magashazi.hu)

Magasházi Gábor
Pontszám: 6/10


Track lista:

01. The Great Pandemonium (feat. Björn "Speed" Strid) - 04:24
02. If Tomorrow Came - 03:58
03. Dear Editor - 01:18
04. The Zodiac (feat. Jon Oliva) - 04:00
05. Hunter's Season (feat. Gus G.) - 05:34
06. House On A Hill (feat. Simone Simons) - 04:14
07. Necropolis - 04:16
08. My Train Of Thoughts - 04:08
09. Seal Of Woven Years - 05:13
10. Poetry For The Poisoned - Incubus - 02:57
11. Poetry For The Poisoned, Pt. 2 (feat. Simone Simons & Amanda Somerville) - So Long - 03:24
12. Poetry For The Poisoned, Pt. 3 (feat. Simone Simons & Amanda Somerville) - All Is Over - 01:03
13. Poetry For The Poisoned, Pt. 4 (feat. Amanda Somerville) - Dissection - 02:00
14. Once Upon A Time - 03:45

Bonus tracks:
15. Where The Wild Roses Grow (Limited edition bonus track) (Nick Cave Cover)
16. Thespian Drama (03:46) (Japanese edition bonus track)

Közreműködő zenészek:

Roy Satre "Khan" Khantatat - ének
Thomas Youngblood - gitár
Sean Tibbetts - basszusgitár
Casey Grillo - dob
Oliver Palotai (Sons Of Seasons) - billentyűs hangszerek

vendégek:
Simone Simons (Epica, Sons Of Seasons) - ének (House On A Hill, Poetry For The Poisoned)
Björn "Speed" Strid (Soilwork) - ének (The Great Pandemonium)
Jon Oliva (Savatage, Jon Oliva's Pain) - ének (The Zodiac)
Gus G. (Ozzy, Firewind) - gitár (Hunter's Season)
Amanda Somerville (Kiske-Somerville) - kórus (Poetry For The Poisoned, The Zodiac)

Lemezeik:

1995 - Eternity
1996 - Dominion
1998 - Siége Perilous
1999 - The Fourth Legacy
2001 - Karma
2003 - Epica
2005 - The Black Halo (-2-)
2007 - Ghost Opera
2010 - Poetry for the Poisoned (-2-, -3-)
2012 - Silverthorn (-2-)
2015 - Haven (-2-)

2000 - The Expedition - Live album
2006 - One Cold Winter's Night (-2-) - Live album, DVD

Kiadó:
earMusic/Edel Music
Honlap:
www.kamelot.com
myspace.com/kamelot




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Kamelot - Karma (2001)

2015-11-22 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Machine Head - Catharsis (2018)
Az 1991-ben, a kaliforniai Oakland-ben alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője, 3 milliónyi lemezt adtak el világszerte. A Robb Flynn

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...




Koncertek 2018. február 17. és 2018. március 05. között:









Klipmánia