×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Interjú Darázs Istvánnal - III. rész (2010) 

Megjelent: 2010. szeptember 22. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

1986-ban az akkori NSZK-ba költöztél? Hivatalosan vagy disszidáltál? Ott mivel foglalkoztál?

Hát ez is egy történet! Jól megnősültem másodszorra is. (Kis memóriazavar volt...) Szép, fiatal feleségemmel lekéstük a saját autónkat visszafelé. Ez tervezett lépés volt. Disszidáltunk? Igen, ezt általában így hívták. Megjegyzem az a disszidens, aki útlevél nélkül megy, vagy szökik, vagy csempészik át a határon. Mi csak jogellenesen tartózkodtunk külföldön 1987. július 13-ig. A feleségemnek, Birk Zsuzsannának az apai felmenői német származásúak voltak, így kaptunk német állampolgárságot. A disszidens szó használatáért soha nem haragudtunk. Mivel a mikrofonomat “szögre akasztottam” így autókereskedelemmel foglalkozom. 1989-től rendszerességgel ingázok a két ország között, így a régi barátokkal, zenésztársakkal is tartom a kapcsolatot...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!







90-ben, akárcsak a búcsúkoncerten, Te is felléptél az Edda 10 éves születésnapi koncertjein, Miskolcon és a Kisstadionban is. Slamó addigra Attilával elásta a csatabárdot (itt most a későbbi dolgokat ne vegyük figyelembe). Közted és Attila közt hogyan alakultak a dolgok? Meglepett, hogy meghívott?

Igen, Attila meghívott a búcsúkoncertre is, 1990-es 10 éves jubileumi miskolci, és a Kisstadion koncertre is. 2000-ig a kapcsolatunk, ha nem is baráti, de jónak mondható volt. Ha Miskolcon koncerteztek, több alkalommal is felhívott a színpadra egy „Elhagyom a várost“ erejéig. Néha felhívott telefonon, családi ünnepeken sokszor részt vettem, meg énekeltünk is közösen. Ami a 2000-es 20 éves jubileumi koncertet illeti, erről sokat tudnék regélni. Nagyon szomorú volt. Még a Slamó-féle történet előtt volt egy vitánk a koncerttel kapcsolatban. Úgy volt, hogy én is énekelek pár számban, de ezt visszavonta. Csúnyán összevesztünk. Ezek után azt hitte, hogy Slamót én bíztattam fel. Pedig ha valaki tudta, hogy mennyire rajongtam az “ügyért” ismeretségünk óta, az ő volt. Ezek után 9 évig nem hallgattam Eddát, a rádiót is kikapcsoltam, ha meghallottam a hangját.

98-ban újra életre keltetted a Hélioszt. A Tandem és e között nem is foglalkoztál komolyabban a zenéléssel?

Említettem, hogy sokat tartózkodtam Magyarországon. Vállalkozást, autóbontót üzemeltettem. Volt időm kicsit a rock&roll-lal is foglalkozni. Egy baráti talákozóra hívtam a Héliosz egykori zenész urait. Valamennyien ott voltak, javaslatomra bólintottak a visszatérésre. 1998. március 28-án játszottunk teljes teltház előtt, egy 30 éves jubileumi bulit. Húúúúú, de jól esett, 12 év után! Vendégünk volt Vikidál, Zselencs Zsöci és Pataky Attila is.

Ebben a Hélioszban a régi tagok közül ki volt benne?

Az 1968-as felállásból mindenki, és aki megfordult a zenekar pályafutása során. 2009-ig Fortuna Tüsi, Róna György, Daruka János, és jómagam, Darázs István...

A Héliosz történetnek vége lett azzal, hogy Slamó mellé álltál az újonnan megalakult zenekarába? Vagy alkalmanként vannak fellépések manapság is?

A Héliosz együttessel 2009. augusztus 20-án volt az utolsó közös koncertünk. Tudod, 40 évig, ha nem is folyamatosan, de azért életben volt tartva. Magam részéről valamivel komolyabban szerettem volna csinálni. Voltak a zenekarban kimagaslóan jó zenészek, akiket nagyon nagyra értékelek. Ők már ezt a műfajt kizárólag hobbiként, csak a maguk szórakozására művelik. A Héliosz még mindig van, és egy jó zenész kolléga énekel velük tovább. A Slamó „történet“ nagyon hirtelen, mintegy három hónappal később kezdődött.



A jelenleg működő Slamó Band alapjait ketten tettétek le. Hogyan indult az újabb együttműködés?

Érdekesen! Mi barátként köszöntünk el 2007 nyarán, amikor újra elment Izrael-be. Nagyon keserű szájízzel a No után. Volt egy-két levélváltás közöttünk, igazi barátok között nem ez a kimondottan jellemző 2 év alatt... 2009 októberében kaptam a Slamó bátyjától egy levelet, idézem: „Szia Dudi! Nem tudom, hogy tudsz-e róla, hogy Pistiék aug. 27-töl itthon vannak, visszajöttek. Kérlek, ha valamiben segíteni tudsz, vagy valami ötleted van, segíts légy szíves! Üdv. Slamovits Tibor”

Kissé bután néztem magam elé, furcsának tartottam a dolgot, de válaszoltam: „Nem akarok tolakodni, megvárom Slamó jelentkezését.” Ami egyébként két napon belül megjött. Rendkívül baráti hangulatú levél volt. Az újra találkozásunk örömteli volt. Nem volt közöttünk “kényes téma”. A második beszélgetésünk alkalmával rákérdeztem: „Színpad???“ - Ahhh, nincs kivel... Nem akarok Budapestre menni, költözni a családdal stb.

„Szívlapáttal“ töltöttem bele az optimizmust. „Hidd el, elég jól ismerem a miskolci zenészeket, vannak tehetségesek közöttük. Gondolkozz el ezen!" Amikor megkérdezte, hogy nekem nincs-e kedvem hozzá, azt feleltem, hogy amennyiben meg tudunk állapodni a helyes irányról, (dalokról, személyekről, koncertprogramról) akkor elgondolkodom rajta. Volt egy-két “plafonnézéses éjszakám”, végül igent mondtam. Mindent “kispadra” tettem! A felkérést részéről, megtiszteltetésnek is éreztem. Nagyon kár lenne, ha egy ilyen értékes ember szögre akasztaná a hangszerét. Vállalnom kellett az ezzel járó összes szervezési, anyagi dolgot, aki benne van, tudja, hogy ez mivel jár. 3 hét múlva zenekart hirdettünk, elindultak a próbák.

Milyen gyakran próbáltatok?

Heti 2-3 alkalommal.

A régi dalok mellett nem került szóba esetleg, hogy újakat is összerakjatok?

De igen! Az elsődleges koncepció a régi Slamó dalok voltak, amik teljesen az Ő “gyermekei”. Zene és szöveg egyaránt. Mindezek Barta "Talfi" barátom hangszerelési ötleteivel váltak igazivá, hitelessé, csodálatossá. A későbbiekben terveztük 88-ban megjelent lemezről egy-két dal koncertprogramban való szerepeltetését. És ne feledkezzünk meg a legjobbnak mondott No dalokról sem. Ami az ismeretlen új dalokat illeti, erre azt mondta Slamó, hogy van még sok ötlete, félkész dala, elég nagy a “raktára”.



Tudom, hogy nem a legjobb szívvel gondolsz vissza Attilára, de ha ő az elmúlt 3 évtizedben nem tartja életben az Eddát és azokat a dalokat, akkor a mostani Slamó zenekar milyen eséllyel indult volna neki? Azért kérdezem ezt, mert 2006-ban jelen voltam egy fehérvári, végül meghiúsult No koncertet várva egy fesztiválon, ahol ugye elsődlegesen No dalok voltak várhatók, és 15 embernél több nem lézengett a sátor környékén. Most viszont már az előzetes interjúkban is olvasni lehetett, hogy az első 2 Edda lemez dalai lesznek többségben. Tehát a kérdésem végül is az, hogy ez a mostani siker mennyire szólhat Slamónak, és mennyire azoknak a daloknak, amiket Attila a mindenkori Eddával nem hagyott elfelejteni?

A kérdésed első részére válaszolva: majdnem a nullával egyenlő esélyekkel. A zenekari névválasztással is teljesen tanácstalan volt. Azt javasoltam, és ez nem is lehetett kérdéses, egyszerűen Slamó. Ez lehet a sikere, amennyiben csinálja tovább. A második nagyon fontos szempont, hogy bátran vállalja fel az általa megírt, a magyar rock történelem egyik legszebb dalait! Harmadszor, a keserű szájíz mellett köszönje meg Pataky-nak és az Eddának, hogy életben tartotta a dalait! Ami a kérdés második felét illeti, a No rendkívül jó zenészekből állt, mégis sikertelen vállalkozás volt. Slamó szerint nem volt olyan jó frontembere, aki ezt el tudta volna adni. Ha a kitartás megmarad nála, akkor meg kell osztoznia Pataky-val is.

Az (eddigi?) utolsó közös „munkátok” végül nem lett hosszú életű. Slamóval min kaptatok össze?

Számítottam erre a kérdésre, nagyon nehéz ezt most úgy megfogalmazni, hogy ne bántsam meg. Nagyon jól ismerte az én szakmai es üzleti képességeimet, hiszen a sors már harmadszor hozott össze bennünket. Most szinte „vérszerződést“ kötöttünk, mindent megbeszéltünk együtt! Ma már tudom, ami ma „A” az holnap lehet nála “B” vagy akármi is. Ez a napi ébredésétől függ. A “zsenik” és az igazán tehetséges emberek 90%-ban ilyenek. Slamó különösen nehéz eset. Azt hittem, tudom a “kódját”, de tévedtem. Hogy kissé az én személyes dolgomról is beszéljek, megbeszéltük es elfogadtam, hogy 100 kg felett nem etikus kiállni, mint frontember. Három hónap alatt 15 kg-ot adtam le, neki ez kevés volt, nekem sok. Fazonváltást kért. Bajusz le, zselés haj, lányos arc... És így tovább. Így 57 évesen megmosolyogtató. 6 hónap alatt sok-sok vitám volt vele a zenekar jövőképéről. Reklámok, médiák, riportok. Ö nem árucikk, nem eladó, volt a válasza.



Ha valaki bólogat, és azt teszi. amit ő gondol, elfogadja. Ezzel csak az a baj, hogy a boltban mindenért fizetni kell. A vállveregetéssel a boltosok nem érik be. Így aztán elkezdődött a kötekedés. Nem tudod megfogni a közönséget, te csak a pénzt látod az egészben. Az ének tudásról nem esett szó. Egyébként az a 6 koncert, amit együtt játszottunk, mindegyik sikeres volt. Én úgy látom, az énekesekkel sok gondja lesz, lásd Pataky, Szatai, Hócza József, Rudolf Péter és jómagam.

A legutolsó személyes vitánk április 5-én, egy nagyon “langyosra” sikeredett próbán történt. Rossz napra ébredt. Megkérdeztem tőle, hogy miért utasította vissza az RTL-klub ajánlatát? Ettöl a perctől jó támadási felület voltam. Válaszul felajánlottam a kilépésemet a csapatból, amennyiben úgy gondolja, hogy hátráltatom őt a további munkában. Ezt még követte néhány igen kemény levélváltás, ezt nem szeretnem ecsetelni.

Jelenleg mivel foglalkozol?

Visszatértem a régi munkámhoz, amit a Slamó “project” miatt 6 hónapra kispadra tettem. Kevesebb stressz, biztosabb megélhetés.

Várható mostanában valamilyen zenei megmozdulás, vagy a Slamó eset kapcsán végleg megcsömörlöttél?

Nem szándékozom a zene hallgatásán kívül aktívan foglalkozni a zenével! Igen, elég volt!

A teljes interjú: I. rész, II. rész, III. rész.

Vége Horváth Roland interjújának!



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kingstone - interjú (2017)
Több beatkorszakbeli plakáton feltűnt a Kingstone neve. Néha Kingston formában. Semmilyen információ nem állt rendelkezésre, ezért megkerestem

Tovább...
Zivatar - interjú Attilával (2018)
Örömmel üdvözöllek a passzio.hu-n! Szerettem volna, ha ez az interjú még a Fekete Zaj előtt megjelenik, ami sajnos miattam nem sikerült. Bár így legalább

Tovább...
Alapi István - Eszkimó, szakóca és más extrák - interjú (2018)
Elégedett fáradtsággal és a megszokott optimizmussal mesélt hazánk egyik vezető gitárosa a lassan magunk mögött hagyott esztendőről -

Tovább...
Ashen Epitaph - interjú Boros Attilával (2017)
Üdvözöllek újra a passzio.hu-n, 2012-ben "beszélgettünk" utoljára, már kezdtem aggódni, hogy nem is fogunk újra, hisz majd egy

Tovább...
Little G. Weevil - Új korszak kezdetén - interjú (2017)
Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gábor kiváló albummal jelentkezett - ezért hát megkértük, lebbentsen fel fátylakat! - Szilágyi Norbert

Tovább...












Klipmánia