×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metalfest 2010 Tehetségek V. - Elbeszélgetésen Sollenéknél 

Megjelent: 2010. szeptember 26. vasárnap 00:00
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Megkésve bár, de törve nem megszületett a sorozat méltán záró darabja! Emlékeztek még Zuzu Watch My Dying interjújára? Szerintem ő is hasonlóan érezhette magát, mint én és nélkülözhetetlen bajtársam, Zsú—olyanok vagyunk, mint Shrek és Szamár, csak a szereposztás változik - a zenekarral készített riport alkalmával. Alig jutottam szóhoz, a röhögéstől. Akinek „örömterápiára” van szüksége, bátran keresse fel Sollenéket a fővárosban, vagy valamelyik koncertjükön! Az egyébként is pozitív „előítéleteimet” csak fokozta, hogy a „vér kemény deatherek” igazi úriemberek, és figyelmességből sincs hiány. Azt hiszem, kevesen mondhatják el magukról, hogy kitakarítanak egy próbatermet a „kedvükért”. Nos, mi igen! Figyelem! Az alant olvasható cikk csupán illusztráció! Nem tudja 100%-ban visszaadni az alapját képező beszélgetés poénjait. A szerkesztő önmagáért felelősséget nem vállal, az interjú többi szereplőéért viszont tűzbe menne...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Viktor: Megígértem, hogy megpróbálunk komolyak maradni...

No, csak hogy ráhangolódjunk a dologra, hogy bírjátok ezt a szélsőséges időjárást?

Ádám: Szerintem a Norbi válaszoljon! Várjatok, hova kell ebbe beszélni?

Zsú: Hátra!

Ádám: Hátra? A-anya! Gépházfőnök, gépházfőnök... Mi is volt a kérdés?

Hogy viselitek a változékony időt?

Ádám: Én nagyon jól bírom a meleget. Én bírom a legjobban a többiek közül. Itt azért néha hideg van, a próbateremben. Mit állítok? Hideg van. Hol? A próbateremben. Norbi, mi a véleményed erről? Nem is, lányok, Ti hogy bírjátok a meleget?

Elég jól, sőt, a melegeket is bírom.

Ádám: Hűha!

Viktor: Azt hiszem már mi is eléggé bemelegedtünk.

2008-ban már kedves vendégei voltatok az oldalnak, Viktorral készült egy riport. Mi történt Veletek azóta?

Norbi: Hát, én például voltam munkanélküli, ezen kívül semmi.

Viktor: Nem Rád kíváncsiak, hanem a bandára! Akkor megpróbálom egy kicsit összefoglalni. Először is, nem éppen tiszta módon eltávolítottak minket a régi próbahelyünkről. Ez mocsok rosszul érintette a csapatot.

Norbi: Andriska azóta nem énekel tisztán...

Viktor: Szóval, alapvetően lusták vagyunk, a zeneírás, téma összerakosgatás közös ténykedés, ez az, ami működik nálunk. Azzal, hogy megszűnt az állandó próbaterem, kénytelenek voltunk óradíjas, bérlős helyeken összejönni. Ott nem lehetett tökölni, röhögcsélni, kiugrani hamburgerezni, stb. Úgyhogy közel egy évig nem sikerült normális körülmények közt „alkotni”.

Ádám: Ez alatt az idő alatt egy számot sem írtunk.

Norbi: De! Egyet összeraktunk!

Viktor: Amit utána szétszedtünk. Mindegy, a lényeg, hogy másfél év alatt semmi nem történt a zenekarral.

Ádám: Dehogynem, született két gyerek is. (Ezúton is gratulálok a már megszületett és az anyuci pocakjában várakozó apróságokhoz - a szerk.)

Viktor: Jó, az más dolog, hogy a magánéletben sokkal aktívabbak voltunk, de ugorjunk. Tavaly szeptemberben találtuk meg ezt a helyet, igaz, azóta sem gyártottunk túl sok számot, de azért úgy-ahogy sikerült visszarázódni a régi kerékvágásba. Így ugyanazzal a lezser hanyagsággal képesek vagyunk újra dolgozni, mint amivel eddig működtünk.

Ádám: Azért koncertből volt jó pár, csak az a baj, hogy ez a „meddőség” sokszor kiült a programra. Úgy értem, ha a hallgatóság soraiban lettem volna, tuti megjegyzem, hogy srácok, csináljatok már valamit, egy éve ugyanazt nyomatjátok. Kellemetlen volt, de ez van.

2009-ben jött ki a második, két számos demótok. Valahol azt olvastam, hogy eredetileg öt számot akartatok rögzíteni. Miért maradtatok két tételnél végül?

Andris: Az első anyag megjelenésekor esett szó arról, hogy amikor stúdióba megyünk, több dalt rögzítünk, de ezzel kapcsolatban semmi konkrétumot nem beszéltünk meg. Ugye, az a cucc 2006-ban lett felvéve, a későbbiekben elvetettük ezt az ötletet.

Viktor: Sőt, tovább megyek. Tavaly úgy mentünk stúdiózni, hogy próbáljuk ki, hogy hangzik egy nótán. Ezt is elég sokáig csűrtük-csavartuk, majdnem egy évig tartott az „egyeztetés”. Egyébként volt egy félig „éles” próbafelvételünk is, ugyanis az első látogatás nem úgy sikerült, ahogy terveztük, a technikus srác ott sem volt... Felvettünk valamit, aztán megbeszéltük, hogy akkor inkább újra próbálkoznánk.

Ádám: Az elsőt kb. ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor egy kőműves levezet egy szülést...

Viktor: Valószínűleg a 2006-os terveink maradványa ez az információ.

Ádám: Ehhez még mindenképp hozzá kell tennem, hogy a 2006-os demót házi körülmények közt vettük fel, és ezen felbuzdulva valóban azt mondtuk, hogy majd több számot is rögzítünk. Persze van még vagy hat szerzemény kezdeményünk, de az egyelőre nem kerül kiadásra. Andris jövőre úgyis öngyilkos lesz, akkor kihozzuk az anyagot és milliókat kaszálunk...

Andris: Már, ha kibírom addig...

Drukkolok, és persze van pár tippem a kivitelezéshez! Visszatérve, volt valami határozott elképzelésetek a 2009-es kiadvánnyal?

Norbi: Természetesen! Sok pénzt akartunk keresni vele, majd miután meggazdagodtunk, belesz*rni az egészbe. Nem sikerült.

Viktor: Komolyra fordítva a szót, egyikünk sem kerget hiú ábrándokat, de azért szerettük volna, ha van valami, amit oda lehet adni azoknak, akik évről évre megjelennek a koncertjeinken. Bizony, vannak ilyenek, és ez nekünk eszméletlen jól esik. Egyrészt nekik készült a demónk, másrészt pedig magunknak. Határozott célunk nem volt az anyaggal.

Andris: Azért a kíváncsiság is hajtott, mégis milyenek a körülmények egy ilyen felvétel során.

Norbi: Na meg égett a pofánk, hogy a 2006-os „home made” demót küldözgetjük mindenhová. Ami már nem is tükrözi a csapat jelenlegi irányvonalát.

Többen, köztük én is, türelmetlenül várunk az első Sollen korongra. Vannak efféle ambícióitok a közeljövőben?

Andris: Ennek a megmozdulásnak elég komoly anyagi vonzata van. A Sollen kasszában (ami egy Coca-Colá-s pohár, láttam – a szerk.) eddig összegyűlt pénz nem hiszem, hogy fedezné a költségeinket.

Ádám: Tervek nyilván vannak, de az a bizonyos motor elég döcögősen pörög, magunktól nem biztos, hogy belevágnánk.

Norbi: Én azért szeretném látni az „életművünket” CD-formában...

Viktor: Maradjunk annyiban, hogy a kérdésre adott válasz nem egyértelmű...

„System error! Kérem kapcsolja ki!” Pontosabban, inkább beszéljünk másról. Mennyire vagytok „termékenyek”, úgy értem, milyen sebességgel íródnak a dalok?

Viktor: Szerintem nem vagyunk. A már említett hosszabb szünet után is csupán két nóta készült el. Ez a dalírás sajátosságaiból adódik. Nem titok, hogy javarészt Ádám és én szállítjuk a nóták alapjait. Kettőnk zenei világa egyáltalán nem hasonló, az Ádámé nem normális, az enyém pedig jó...

Norbi: Tudjátok, Viktor popzenét hallgat, Ádám meg klasszikust...

Viktor: A lényeg, hogy próbáljuk úgy kombinálni a témákat, hogy az eredmény lehetőleg kettőnk ízlésének egészséges keveréke legyen.

Czipi: Szerintem jóval szigorúbbak is vagyunk magunkhoz, mint azelőtt. Rengeteg olyan ötlet van, ami ma már nem megy át a rostán. Sokszor azért dobunk ki valamit, mert nem tetszik a többségnek, vagy Viktornak.

Ádám: Igen! Már dolgozunk azon a formáción, amiben Viktor nem szerepel. Azonnal lesz egy dupla albumunk, és egy négy számos demó, na meg 28 kiadatlan nóta...

Én meg sztár újságíróvá avanzsálok, és állom a kiadás költségeit! Na, de térjünk rá a szövegekre. Ha jól tudom, Andris magyarul írja meg a dalokat, amiket Norbi fordít angolra. Hagyomány ide-vagy oda, nem gondolkodtatok még azon, hogy anyanyelven szólaljanak meg a számok?

Andris: 2005-ben, amikor bevettek a srácok maguk mellé, rákérdeztem, hogy magyarul, vagy angolul menjen a dolog. Az angolnál maradtunk. Nekem nem volt ellenemre a magyar sem, de ehhez a műfajhoz az angol fekszik. Kipróbáltuk egy-két számban a magyar szöveget, de nem feltétlenül állt jól nekik. Ma már én is angol párti vagyok inkább.

Viktor: Ez visszatérő téma, olyannyira, hogy volt olyan időszak, amikor az egyik szám refrénjét Andris magyarul énekelte. Nem mintha ezt bárki is észre vette volna. Eljátszottunk ezzel többször is, de nem hiszem, hogy a közel jövőben nyelvet váltanánk, még ha a hazai közönségnek szimpatikusabb is lenne.

Norbi: Viszont, tervezzük, hogy csinálunk egy lengyel nyelvű számot! Az, hogy nem értünk lengyelül, nem baj, majd valamelyik légfrissítőről puskázunk, az úgyis több nyelven „beszél”.

Király, erre nem is gondoltam, én is beszerzek egyet tolmácsnak, arra talán valóban jó. Visszakanyarodva, kinek mi az elmúlt évek legemlékezetesebb koncert élménye?

Viktor: Nekem mindenképp a tavalyi Fekete Zaj fesztivál. A koncertünk közben elkezdett esni, gondoltam, akkor mostantól játszhatunk a fáknak, de nem így lett. Az emberek ott maradtak, és Sollen-t hallgattak az esőben. Abszolút jól esik, ha valakit annyira érdekel a produkciód, hogy ilyen viszontagságok közt is végig nézi.

Andris: Számomra a legemlékezetesebb egy elég régi koncert, ami talán 2007-ben volt a mai Total Metal Klub helyén. A körülmények nem voltak épp a legideálisabbak. Kb. 20 ember jött el, de ez azt jelentette, hogy mozdulni nem lehetett, viszont mindenki együtt nyomult. Az utolsó számokat már a színpad mellől toltam, mert nem volt hely. Na, meg ott vannak a Kék Lyuk-as fellépések, szeretek ott játszani.

Czipi: Talán én vagyok a zenekarban az egyetlen, aki teljesen ki tud kapcsolni, ha a színpadra lép. Viszont, az esztergomi fellépésünk előtt egyáltalán nem volt kedvem játszani. Végül lenyomtuk a bulit, és k*rva jól sikerült. Én mindig próbálom jól érezni magam, egyrészt nyilván azért, hogy azok páran akik eljöttek, ne azt lássák, hogy nem csinálok semmit. Rengetek olyan banda van, aki színpadon nem „jelenik meg”, nem teszi oda magát. Mi eladjuk a „sz*rt” tulajdonképpen élőben. (Szerintem is számít a színpadi kiállás, nem is keveset, de azért nálatok nem csak ez adott, és ez nem poén! - a szerk.)

Ádám: Én konkrét megmozdulást nem mondanék, nekem mindig nagy élmény az a pár új arc, akiket a bulikon látok, tulajdonképpen nekik is szólnak a demóink.

Norbi: A VI. Undead Fesztivált emelném ki, a Kék Lyukban. Szerintem az volt az eddigi csúcsteljesítményünk, sokan voltak, és a körülményekre sem lehetett panasz.

Májusban jó néhány társatokkal együtt megmérettetek a Metalfest tehetségkutatóján. Minden zenekar 20 percet kapott. (Kivéve azokat, akik voltak olyan kedvesek, és „túlteljesítették” a megadott korlátot. Ezzel nincs is baj, csakhogy itt mások idejéből csíptek le emiatt. Nem hiszem, hogy jó irány, ha egyesek az ilyesmit egy tehetségkutatón sem képesek tiszteletben tartani! Ovációt a kivételeknek! — a szerk.)

Andris: 20 perc tiszta játékidő igen. Bemutatkozásra, pakolással, beállással együtt minimum 45 percre szükség van.

Viktor: Az értékelés szempontjából mindenképp praktikus, hisz ahhoz, hogy ennyi idő alatt ki tudd préselni magadból a maximumot, mindenképp tehetség kell. Azt hiszem, azzal a legtöbben egyet értenek velem, hogy általában a buli második felére jön meg az igazi lendület. Ha valaki képes kezdésre felpörgetni magát, az rengeteget dob a produkción. Épp ezért szerintem a rövid idő egy tehetségkutatónál indokolt, de mindenképp nehezítő tényező.

Idén is részt vettetek a már emlegetett Fekete Zaj Fesztiválon. Hogyan kerültetek kapcsolatba a Negative Art-tal?

Andris: Régóta kapcsolatban vagyok Zéróval a Rémálom a Nyár utcában koncertsorozat okán. Az egyik alkalommal rákérdezett, van-e kedvünk a fesztiválon játszani, természetesen a válasz igen volt.

Van esetleg valamilyen nagyobb szabású tervetek, célotok, amit mindenképpen meg szeretnétek valósítani?

Norbi: Világbéke!

Viktor: Haha! Valójában csak szeretnénk jól érezni magunkat. Ennyi!

Amikor bekerültem az „underground körökbe”, anyukám mindig azt mondogatta: „Semmi baj kislányom, majd kinövöd!”, egyelőre nem sikerült. Szerintetek valóban kinőhető műfajokat „élünk”?

Norbi: Szerintem bizony.

Viktor: Az lenne a legideálisabb állapot, ha nem lenne ez a sok médiában nyomott fos, amit kötelezően hallgatni kell, aztán elfelejteni.

Czipi: Így van. Amúgy meg ez is egyénfüggő.

Ádám: Lehetséges, aki ki akarja, az kinövi.

Végére hagytam a kedvenc perverzióm, lenne számotokra egy feladat: Megbíznak benneteket egy klub üzemeltetésével! Hogyan fognátok hozzá? Kiket hívnátok a nyitó bulira?

Czipi: Szerintem néhány szóval könnyen összefoglalható: városban kell lennie, egyterű helység, pulttal. Fontos, hogy nem lenne beugró és olcsó lenne a sör. Hogy ki lenne a nyitó buli vendége?

Ádám: Michael „Jaks-off”!

Köszönök mindent! Időközben megszülettek az eredmények, ezúton is gratulálok a Don Gatto-nak az első helyezéshez, és a Sicitur Adastrá-nak és a Thornwillnek pedig a különdíjhoz! Gondolatban én is kiválasztottam a magam „legjobban-szeretem-zenekarát”, talán kitaláltátok, kik ők...

Aktuális felállás:
Földesi András - ének
Kovács Viktor - gitár
Nagy Ádám - gitár
Czipó Krisztián - basszusgitár
Csörgő Norbert - dob

Linkek:
www.sollen.hu
myspace.com/sollenband


Csipke




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia