Budai Ifjúsági Park – Az Első 

Megjelent: 2011. május 05. csütörtök 18:05
Szerző: hard
    Cikkek 

1961-ben megnyílt Budapest talán legelső olyan szórakozóhelye, ahol megfordult az egész magyar könnyűzenei élet. Sőt talán elmondhatjuk azt, hogy aki itt nem lépett fel, az nem számított a szakmában...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Nem sok olyan exkluzív rockpódium létezett még a világban, mint amilyen a Budai Ifjúsági Park volt. Budapest legfrekventáltabb helyén, a Budai Vár alatt, Dunára néző kilátással, tehát minden igény kielégítő környezetben nyílt meg 1961. augusztus 20-án egy extrádműsorral, a későbbiek beatgenerációjának Ifiparkja. Kezdetben táncos szórakozóhelynek indult, ám a magyar rockélet felvirágzásával, az Ifipark, a magyar rock legfontosabb helyszínévé vált.

Az első teljes évadot 1962-ben tudhatja magáévá a hely, amikor is a május 1-i nyitástól, a szeptember 20-i zárásig, majd hetvenezer ember fordult meg itt. A hely vezetősége látván az igényt a helyre, a heti három nyitvatartási napot négyre bővítette, és a belépődíjat öt forintban határozta meg, ami még nagyon sokáig így maradt. Ha megnézzük az Ifipark kezdeti működését, kijelenthetjük, hogy az akkori fiatalok szórakozása nem nagyon tért el, a kor felnőtt szórakozásától. Minden korosztály együtt hallgatta a Fogj egy sétapálcát, a Bicska Maxi, az Esős vasárnap délután, Lehet, hogy szép nem vagyok, a Marina és a Csao Bambina című slágereket, olyan előadók tolmácsolásában, mint Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Németh Lehel, Koós János, Aradszky László, vagy Ambrus Kyri.

Az Ifipark ebben az időben vált Budapest elismert szórakozóhelyévé annak ellenére, hogy minden odalátogató tapasztalta az űrt, ami az akkori szervezők elképzelései, és a látogatók igényei között tátongott. Már a hatvanas évek elején előfordult, hogy bizonyos rendezvények hatására, megjelentek a külvárosokból ismert, hírhedt fiatalok csoportosulásai, a galerik. Ahogy ez sűrűsödni kezdett, megjelentek az újságok cikkeiben is. Gyakoribbá váltak a rendőrségi razziák, aminek természetesen híre ment, és a szülők nagy része nem szívesen engedte el csemetéjét erre a „kétes” helyre annak ellenére sem, hogy a gyakorlatban semmiféle negatívumot nem tapasztaltak, és nem is tapasztalhattak, ugyanis ekkoriban a Park vezetése erős, mondhatni diktatórikus kezekben volt. A Rajnák László vezette személyzet nem bánt kesztyűs kézzel, azzal, akiről eldöntötték, hogy nem kívánatos személy. A „kirekesztettség” kezdett legalább olyan fontossá válni, mint maga a „bentlét”. Ezeknek az intézkedéssorozatoknak a következtében, kezdtek kialakulni a park környéki helyek, ahol a „kirekesztettek” összegyűltek. Legendás, a sajtó által megbélyegzett csapata volt ennek a kornak, az úgynevezett „Nagyfa galeri” ami tulajdonképpen semmi más nem volt, mint olyan, a Parkból kirekesztett, vagy éppen egyáltalán bemenni se akaró fiatalok csoportosulása, akik a Park feletti sétányon hallgatták a kiszűrődő zenét.







De térjünk át inkább a Budai Ifjúsági Park valódi funkciójára, a zenére. Mint azt cikkünk elején is említettük, aki nem lépett fel itt, az nem számított a magyar pop/rock szakmában. Játszott is itt a kor minden számottevő csapata, a Metrótól elkezdve, Omegán át Illésig mindenki, ám mégsem ez adta a hely varázsát. Az Ifipark lehetőséget, és nagyközönséget biztosított, akkoriban talán először, a másodvonalbeli zenekaroknak. Itt lett a legnépszerűbb a Sakk Matt és a Mini, továbbá teret kaptak a kísérletezések is, mint pl. a Baksa Soós János féle Kex, vagy a később Jackie Orszáczky néven világhírűvé vált Orszáczky Miklós zenekara a Syrius.

A hatvanas évek végére, hetvenes évek elejére már megvalósult néhány olyan koncert is, ahol a közönség eleinte kettesével, hármasával, majd később tömegesen mozgott. Nem nézték ezt jó szemmel a rendezők, és több más korlátozás mellett (pl. 1974-től nem árusítottak szeszesitalt) ezt is tiltani akarták, de teljesen reménytelenül.

A hetvenes évek második felétől ismét fellendült az élet az Ifiparkban. Ekkortájt léptek színre az akkori új generációs rockzenekarok, mint pl. Piramis, a Korál, a P. Mobil, a Beatrice, Tűzkerék, majd később a hetvenes évek végén a Hobo Blues Band, az Edda, a Karthago vagy a Dinamit. Ezekkel a zenekarokkal megváltozott a Parkba járók kinézete is. Megjelent a bőrszerkós, hosszú hajú közönség. Ez volt a Budai Ifjúsági Park fénykora.

Új nézőrekordok születtek. Pl. a Piramis - P. Mobil közös koncertjére több mint 10 ezer ember váltott jegyet, vagy december 23-i karácsonyi Piramis koncertre pontosan 7773 jegy fogyott el.

A korabeli kulturális megosztottságok ellenére működött az Ifipark, olykor kétségek között, kicsit ésszerűtlenül igazgatva, de működött. Egészen 1980. május 27-ig, amikor is egy Edda koncert alkalmával, a bejáratához vezető lépcsők kőfalai ledőltek, és a balesetben öt fiatal megsérült. Ekkor bezárták a Parkot két hónapra, ami előrevetítette a jobb időket látott helyszín sanyarú jövőjét. Az újranyitás utáni időszak, már a hely agóniája volt. Elmaradtak a nagy koncertek, elmaradtak a tömegeket vonzó rendezvények, és ennek a haldoklásnak a következményeképpen a Budai Ifjúsági Park 1984-ben, életveszélyessé nyilvánítva , a nyilvánvaló állagmegőrzési munkálatok elmaradásának következtében végleg bezárt. Magába zárva egy generáció életformáját, és egy korosztály fiatalságát.

harĐ













Bálint Csaba 2003-ban BIP (Budai Ifjúsági Park) címmel írt cikke!




rovat lapozó


Még, még, még...



hard írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia