×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Ford Fairlane kalandjai (1990, filmkritika) 

Megjelent: 2011. május 12. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    DVD ajánló 

Van, aki nem ismeri? Szerintem van. Mikor ez kultfilm volt, akkor még a 90-es éveket írtuk. Mindenki úgy idézgette, mint a halhatatlan Gyalog galoppos sorokat. Azóta egyesek már új generációként léptek a „rock katonáinak” sorába, direkt teszteltem is fiatalabb versenyzőket, és kevesebb, mint a fele pedzette, hogy ki a fene az a Ford Fairlane...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Ford Fairlane kérem szépen egy rock and roll magándetektív L.A-ben. Mocskos szájú, halál-laza fasz. Zenekaroknak dolgozik. Sok szőke picsa, szex, rock, laza bemondások, hibbant és abszurd szereplők, Hendrix 1962-es gyártású fehér dedikált Fendere, Elvis világának legdögösebb számai, belőtt séró a hupilila fazonok között. Fairlane minden percben rágyújt (Zippóval, persze), de egy cigit sem szív végig, kétharmadnál eldobja – méghozzá bárhol és bárhová. (Nem is csípem ezt a fene hányaveti szemetelését.)

Kedvenc krimi-íróm Raymond Chandler. A krimiknek alapvetően két típusa van, a logikázós és a feeling-krimi (utóbbi persze gyakran vegyíti előbbit). Chandler zsáneríró, hangulatában, karaktereiben erősek könyvei. Hőse, Philip Marlowe szerintem Ford Fairlane 1930-as 1940-es évekbeli megfelelője. Nagydumás, humoros keménygyerek. Marlowe csak nagyon módjával csajozik (bár nincs teljesen fából), ami idegesít is benne, ellentétben Fairlane detektívvel, aki másodpercenként fogdossa a különböző tojókat. A maga módján tisztességes mindkét figura. Szigorúan nézve, filmként elég összecsapott (IMDB: 5,7/10), sőt helyenként ízléstelenül érzelgős, de mint rockkomédia és kultfilm szerintem megemlékezésre érdemes. Egy Waine's Worldhöz képest sokkal jobb, bár a Spinal Tapet meg sem közelíti.

Hogy mást ne mondjak bevezetésképpen: Ford Fairlane magyar hangja: Nagy Feró. 1990-ben talán ő volt az elérhető legmocskosabb szájú szinkronlehetőség. (Azt azért nem gondolom, hogy Ferótól lett kultikus a film, mint mondják sokan.) Gondoljunk csak a kulcsbeköpésre: „eszem, faszom megáll”. Tele van a film nagy bemondásokkal, ez a legszarabb szerintem, de erről ismerik a legtöbben. Személyes kedvenc részletem beköpésileg, mikor a vége-felé egy egyszerű, átlagos amerikai család áll szemben Fairlane-nel, érdeklődnek egy hely holléte felől és mondják, hogy ők Wisconsinból jöttek, mire Fairlane: „Igen? Én meg az apám faszából.” Na, ez már valami.

Feróhoz hozzátapadt kicsit a szinkron, később az Argóban idézi is a film fő „eszem-faszom” beszólását. Feró ekkoriban egy magyar film, a Céllövölde főszerepét is eljátszotta. Újra csúcson volt akkoriban Feró népszerűségben. Persze máshogy mint most, mikor média-celebként sok haverom és én is szívünkben nagy szeretettel a „korcsolyázó geci” megnevezéssel illetjük egymás közt. Egyébként külföldön korántsem ekkora durranás a film, szóval mégis lehet azért valami a szinkronban, talán a fordításban is. Például az „eszem-faszom megáll” sor angolul így benne sincs az eredetiben (csak néha az, hogy „unbelievable”). Bár az angol eredeti is elég szókimondó, még ha angolul nem is lehet egy igazi magyarost káromkodni. Állítólag Norvégiában van még ekkora nimbusza a filmnek, ott is a fordítás miatt...

A további szereplők között is van néhány frankó arc. Kezdjük mindjárt az Al Bundyt később megszemélyesítő Ed O’Neill-lel, aki egy Amos (Frailane csak Ánusznak hívja) nevű oktalan rendőrhadnagyot alakít, akit korábban Fairlane még újságíróként megsértett, mivel Diszkó Express nevű zenekarának kiváló Booty Time című diszkó-slágerét nem akarta reklámozni. A 90-es években idehaza is sokan és sokszor énekelték részegen a „Putitájmot”. Hogy egészen mélyre süllyedt zenei jelenség a Booty Time, ahhoz csak annyit: Császár Előd is feldolgozta.

A másik nagy név Priscilla Presley (Elvis neje), áthallásos szereplőválasztás Fairlane Elvis stílusú karakteréhez. Dögös, akárhány éves is itt. Például van egy kiváló jelenet, mikor szadomazo bőrruciban tetszeleg. Érték. Vagy ne feledjük az ugyancsak ikonikussá váló karaktert, az élő agydonor szőke-szopórémet, Zuzu Petalst. "Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas."

Óriási rész, mikor vallatják a főhőst azzal fenyegetve, hogy ha nem köp, összekarcolják a 62-es dedikált Sztratót. Na erre persze köp. Vagy amikor egy rocksztár temetésén belépőt szednek, de a csajoknak, ha szopnak, akkor csak 100 dolcsit kell fizetniük, Ford viszont nem az a fajta fazon, aki ilyen helyzetben alkuszik, leperkálja inkább a 300-at. Vagy mikor egy beteges rajongót, aki zaklatja az egyik lánybandát úgy kap el, hogy a diszkóban ellövi a diszkógömb rögzítését, és az a tag fején landol. Vagy, hogy az ébresztőóra élesíti a hifit, ami a Purple Haze-t bömböli (délben) ezer wattal.

A sztori szóra se érdemes, egyáltalán nem lényeges. Nyomoz a csávó, közben sok csaj, kis akció, rossz arcok, jó arcok, végül a rosszak ráfizetnek gonoszkodásukra. Sajnos Priscilla Presleyt lelövik a végén. Fairlane alakja később konvertálódott Jim Carrey Állati nyomozójává az Ace Venturában.

Ami nem kellett volna: túl érzelgős a Fairlane körül őgyelgő kissrác karaktere, nem is vicces, a végén még örökbe is fogadja a főszereplő, meg elveszi feleségül – az egyébként jó választás – bögyös-vörös titkárnőjét és megígéri, eztán minden más lesz, megjavul. Egyik legjobb barátja, egy néger zenei producer elég nyálas alak, nem is értem. Hát ezeket a vonalakat kellett volna hanyagolni leginkább. Meg mondjuk a film végén a titkárnő béna kamu karatézását. Az is ciki, hogy ez utóbbit sajnos komolyan gondolták, szerintem nem groteszknek szánták...

Bálint Csaba (2011.05.12.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Ford Fairlane kalandjai !




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia