Céllövölde (1990, filmkritika) 

Megjelent: 2011. május 16. hétfő 00:00
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Mondanám, hogy DVD-kritika, de csak VHS-en jelent meg, vagy még azon se. Nemrég közöltem a Ford Fairlane kritikám, ennek kapcsán eszembe jutott, hogy Nagy Feró több filmben is szerepelt, és nemcsak mint énekes a Beatricével, de mint színész is. És nem az Argó az etalon...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A film elég nyomasztó, maximum egyszer lehet megnézni. Alaptörténete: elkótyavetyéli a Fater a Család vurstlis Céllövöldéjét. A film elején viszik is az egész kócerájt az új tulajdonosok, ám a Fater egy puskát megtart, „az nincs benne az alkuban”, mondja. Fia még lő vele egyet a Céllövöldében, majd már csak fut a tovatűnő szerkezetek után. Korai vége ez a gyerekkornak. Pár év ugrás, a Fater gyakorló proli, mindenre meg akarja tanítani egyszem csemetéjét, pl. magán mutatja és gyakoroltatja Fiával, hogyan kell verni a nőket, szeretőjét utasítja, hogy segítsen a srácnak szüzessége elvesztésében, Feleségét tárgyként kezeli.

A Srác persze nem csípi az Öreget, és hogy, hogy nem, lelövi. Nyomozás, börtön, szökés („megyek le délre, Mexikó felé”), eközben ezúttal őt lövik le – a rendőrök. (Most azt nem feszegetném, hogy egy céllövöldei légpuskával hogyan lehet 20 milliméteres lőtt sebet ejteni valakinek a koponyáján, hagyjuk.)



A 2000-es évek elején az egyetemi koliban éjfél körül gyakran néztük a Duna TV-t. (Többen betépve tették ezt persze, alig várva, hogy „beússzanak végre a halak”.) Na, ott meg lehetett merítkezni a „Magyar Művészfilm” mély bugyraiban. Brutális, dupla agylövések voltak. Tudjátok: 80-as évek, természetesen fekete-fehér, fater ül a lakótelepi panelban, az udvaron parkol munkahelye: az IFA, hajnalban indul a nap, reggelire kávé, cigi, feles, egy-egy füles az asszonynak meg a büdös kölöknek. Totális megbaszódottság. És ha már a drogokat említettem: a filmben érdekes flashek vannak, felvillannak kulcsmotívumok, de ha mai mércével mérjük, természetesen baromi lassú a film, beleférne 10 percbe az egész a mostani filmek tempójában.

Na, ez a film is ilyen megborult. Biztos művészi, még én is felismerem az elején a Törőcsik Mari főszereplésével halhatatlan Körhintára való utalást, meg a végén leng a hinta, benne a sebesült főhős, aztán egyszer csak nélküle leng, ilyenek. Ami leginkább filmesen bejövős az a „film noir” hangulat. Sötét az egész, mint a kor és a benne élő emberek szelleme. Ezzel együtt a „film noir” vonulat akkor indul be igazán, mikor Feró először kerül képernyőre. Egy nyomozót alakít. Tiszta „Sötét lovag” (vagy Sin City). Lassan haladó film, sok olyan képpel, hogy másodpercekig csak áll a levegő, ettől néha olyan, mintha egy képregény filmadaptáció készült volna, nem film. (És itt vissza is utalnék a Batman Sötét lovagra...)



Visszaköszön Feró Garázs korszaka, szerintem fiatalkorúakkal foglalkozó tiszt. Ül egy sötét szobában, arcának szikár vonásai csak félig látszanak. Csend van. „Miért ölted meg?” – kérdi. Ekkor még a film nem mutatja, hogy ténylegesen megöli a Fiú az Apját, ez ilyen balladisztikus, a Ponyvaregény meg még meg sem jelent, hogy divat legyen rángatódzni az idősíkok között. Mondjuk szerintem mindenki sejti már a film elején, hogy itt valaki megsérülhet. Ahogy a színházi főszabály mondja: ha a színpadon feltűnik egy puska, az el is fog sülni.

Eleinte nehezen hittem el Ferónak a filmnézés közben a szerepét, főleg a hangja miatt. Talán ha valamilyen más hang szinkronizálja. Nehezen vonatkoztattam el a Beatricétől, nevethetnékem volt, a koncerteken elhangzott vicces mondatai ugrottak be legtöbbször. („Te, ne legyél már annyira éhes, kismadár”...) Túl komoly Feró ebben a szerepben. De végül megbarátkoztam a dologgal, bár a film végén, mikor feltűnt egy nyomozósegédje, felkiáltottam pajtásomnak, akivel a filmet néztük: „Te, ez a Miklóska”. De nem ő volt, csak nagyon hasonlított.

1989-1990-ben készült Sopsits Árpád elsőfilmes rendező filmje. Még a rendszerváltás hajnalán. Érdekes megfigyelni, hogy mondjuk a filmben látható 1990-es Magyarország hogy eltűnt úgy 1999-re, és hogy onnantól mostanáig, 2011-ig mintha lassabban telne az idő, tizedannyit se változott a világ az utóbbi 10 év alatt az azt megelőző 10 év változásaihoz képest.



A film zenéjéről is írni kell – egyébként sem filmkritikus vagyok, ez egy zenei újság. A Faktor együttes Proletár Blues című száma a film egyik betétdala, továbbá egy punkkoncerten is jár a főhős, az A.M.D. játsza pár másodpercig Mészárszéki hétköznapok című örökbecsűjét. További zenei vonatkozása a filmnek, hogy dramaturgja Sülyi Péter, az Omega egyik szövegírója.

Párszor nevettem a filmen, bár sokszor leginkább kínomban. (Nem vígjáték, hanem dráma egyébként.) Alapszituáció, hogy a főhőst végig az egész filmen fojtogatja a helyzete, először a Család (Fater), aztán a Rendőrség szorongatja, sőt Feró nyomozó még egy pofont is megküld, le is esik a székről a Srác. Életszerű a pofon, Feró erős ember, én sem szeretnék egy fülest kapni tőle. (Egyszer a széket is kirúgja a srác alól.) Na, szóval ez az életvitelszerű fuldoklás megy a film hetvenedik percéig, mikoris a Srác a Csajával vitatkozik, mire a csaj: „Neked könnyű, téged nem piszkálnak.” (Ezhülye-ezhülye!)

Vicces „Miklóska feltűnése” is, és a harmadik eset, hogy kacagtam, amikor a film elején a Fater bolyong egy búzatáblában. Na, jó, nádas az a búzatábla. Láttátok Herendi Gábor Valami Amerika című filmjének I. és II. részét? Szerintem az utóbbi 20 év legsikeresebb magyar filmjei. (És a folytatást nemhogy elrontották volna, mint az szokás a rókabőrnél, de talán még jobb is, mint az első rész. Ez ritka!) Röviden, aki nem látta: filmet akarnak rendezni a filmben, e körül bonyolódik a parádés vígjátéki cselekmény. A film a filmben címe: A bűnös város (vagy Bűvös város, vagy Büdös város). A Valami Amerika második részének elején el is jutnak a megvalósításig, a Magyar Művészfilm karikatúrájaként részleteket is láthatunk a Bűnös városból, főszerepét Kovács Lajos alakítja. Kicsit bolyong egy búzatáblában, majd leül egy székre, és drámai hangon azt mondja: „Ez egy bűnös város. Egy bűnös hely.” És végül pisztolyt szegez a fejének, majd VÉGE felirat.

Hát kérem, a Céllövölde szerintem a megvalósult Bűnös város. A Fatert ugyanaz a Kovács Lajos alakítja, ugyan 20 évvel fiatalabban, de ugyanazzal a karakterrel. Amikor a Céllövölde film elején bolyong egy nádasban, meg ugye le is lövik, nem lehet nem a Valami Amerikára gondolni, és tele szájjal röhögni. (És megint visszautalnék Godham City-re a Batman Sötét lovagból. „Ez egy bűnös város. Egy bűnös hely.”)

Bálint Csaba (2011.05.16.)
www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Céllövölde !




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia