×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - Iconoclast (2011, Dionysosrising) 

Megjelent: 2011. június 14. kedd 00:00
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Az USÁ-ban, valahol New Jersey-ben van egy kancsal, hengertestű, szénakazal hajú, kolbászujjú manó, aki barlangjában (pontosabban Dungeon nevű stúdiójában) zenei alkímiával foglalkozik. A neve Michael Romeo, rövid, tömzsi ujjai szélsebesen dolgoznak, zenei képzettsége, szakértelme szinte páratlan, és pontosan ez teszi képessé arra, hogy látszólag egyszerű, közönséges elemeket érintésével arannyá változtasson. Mert bizony, ami a középkori ezotéria megszállottjainak nem sikerült, annak ő már évek óta szakavatott tudósa, annak ellenére, hogy a neki kijáró köteles tiszteletet, sőt lelkes ünneplést nem kapja meg sem a szakmától, sem az egyszeri metál rajongóktól. Pedig zseni, mega-giga géniusz a javából, akinek ott kellene szerepelnie az összes gitármagazin címlapján (na, nem azért, mert olyan jóképű...)



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Amikor Túrisas kolléga annak idején megmutatta a Symphony X Damnation Game című lemezét (1995), az egy revelációval ért föl. Rám addig ilyen hatással kizárólag a Deep Purple Machine Head-je (1972) és a Dream Theater Images And Words-sze volt (1992). Azóta is fölülmúlhatatlan kedvenc az ezredfordulón megjelent, egyszerűen csak V-re keresztelt magnum opus-szal együtt. Sietek hozzátenni, hogy minden egyes Symphony X album megjelenése piros betűs ünnep mifelénk, főleg, hogy mostanában kb. öt évet kell egy újabb albumra várni. Várni viszont még ilyen hosszan is érdemes, ezt bőven igazolta a 2007-es Paradise Lost, de nincs ez másként az Európában hivatalosan június 17-én megjelenő Iconoclast esetében sem.



Úgy tűnik, Romeo mester egyre kevésbé az V és az The Odyssey tétel epikus, szimfonikus stílusában gondolkodik. A nóták egyre sűrűbbek, zsúfoltabbak, direktebbek, miközben egyre kevésbé alkalmazható rájuk a progresszív címke. Ez inkább brutál, modern hangzású neo-klasszikus metál, mint bármi más, jóllehet a neo-klasszikus hatások is egyre jobban háttérbe szorulnak. Bár a hallgató már az első daltól kezdve zaklatott, kőkemény riffeket kap az arcába, a gitár sound most valamelyest visszafogottabb, kevésbé fejszaggató, aminek én személy szerint nagyon örülök. Legalább ilyen boldog lettem volna, ha Russell Allen is visszavesz egy kicsit a mostanság erőltetett folyamatos rekesztésből. Ezt olvasva Túrisas kollégám biztos lehülyéz, de a When All Is Lost jellegű gyönyörűen intonált "balladák" szerintem engem igazolnak.

Jelzem, hogy a Képromboló két változatban jelenik meg, a sztenderd verzión összesen kilenc szám szerepel, de a 2 CD-s digipak speciális kiadás ehhez képest még plusz 3 nótával kedveskedik, és pl. a The Lords of Chaos-t indító brutális Pantera-féle riffet hallgatva egyszerűen őrültség beérni a diétás változattal. Egyébként az egész lemezt érezhetően belengi Dimebag Darrell szelleme; mindenképpen a Symphony X eddigi legintenzívebb anyaga, amivel - már csak maratoni hossza miatt is (83 perc) - ismerkedni, barátkozni kell, mert elsőre, egy adagban könnyen okozhat csömört. Nekem már elsőre is leginkább a címadó dal jött be (Pinella hatalmasat szólózik benne, kár, hogy egyre inkább háttérbe szorul), de legalább ekkora katarzis a When All Is Lost. Ezzel az albummal elleszek egy darabig, de már most mondom: az év végi összesítésben biztos helye van a dobogón.


Track lista:

01. Iconoclast (10:53)
02. The End Of Innocence (05:29)
03. Dehumanized (06:49)
04. Bastards Of The Machine (04:58)
05. Heretic (06:26)
06. Children Of A Faceless God (06:22)
07. When All Is Lost (09:10)

Special Edition Digipak CD2:
01. Electric Messiah (06:15)
02. Prometheus (I Am Alive) (06:48)
03. Light Up The Night (05:05)
04. The Lords Of Chaos (06:11)
05. Reign In Madness (08:37)

Közreműködő zenészek:

Russell Allen - ének
Michael Romeo - gitár
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek
Mike LePond - basszusgitár
Jason Rullo - dob

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx
myspace.com/symphonyx
Tartuffe, dionysosrising.blog.hu




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Symphony X - The Odyssey (2002)

2015-08-28 12:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...
Michael Schenker Fest - Resurrection (2018)
A 63 éves Michael Schenker '69-óta tartó karrierje tele van csodával! Sokat köszönhet neki az Ufo és a Scorpions is, miközben magánemberként

Tovább...




Koncertek 2018. május 26. és 2018. június 11. között:









Klipmánia