×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Cult - Love (1985, Omnibus Edition 4CD, 2009 remastered) 

Megjelent: 2011. július 10. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1981-ben, Bradford-ból (Yorkshire, Anglia) indult, majd 1983-ban The Cult-névre váltó zenekar korai éveiről fogok most írni. Arról a korról, amikor a post-punk időszakban divatossá váló gothic-rock zenét kezdték - millió társukkal együtt - játszani... Arról az időszakról, ami sok rajongójuk szerint a zenekar leghitelesebb időszaka volt, mert ekkor még nem fertőzte meg őket a kommersz amerikai rock-piac és így nem akartak sem az 1989-es Sonic Temple lemezükön produkált aréna méretű rockzenekar lenni, a Led Zeppelin után szabadon... De még azt sem hiszem, hogy gondolták volna, hogy egyszer kiadják az indián kultúrából önmisztifikáló, körbe-körbe bébizett Ceremony-t...

Ennek a gothic-rock undergroundban töltött korszaknak a csúcsát jelenti a Love album, ami persze eredetileg nagyon rosszul volt keverve, úgyhogy 2009-ben már nagyon ideje volt újra megkeverve kiadni, de ha már itt tartott a csapat, akkor kiadott dupla és extrákkal bővített 4 lemezes változatot is, a kislemezek mellé pakolva a harmadik lemezre a demókat, illetve az 1985. október 31-én, a Hammersmith Odeon-ban tartott koncertjüket hivatalossá téve a negyedik koronggal...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Nézzünk egy kis műfaji hatás-történetet... Miközben a hetvenes évek végén - nyolcvanas évek elején az Atlanti-óceán másik partját elöntötte a rock-üzlet hatalmas lóvéja, a maga milliónyi - ma már szinte hallgathatatlan - hajbandájával, a brit rockzene új korba lépett. A hetvenes évek végétől a nagy brit-punk hullám átzavarta az óceán "kommersz zenével és sok-sok pénzzel" tömött másik partjára a brit hard-prog rock legendáit (pl.: Ozzy, Whitesnake, YES, stb.), akiknek a megüresedett helyére előbújtak a kocsmákból a punk-ból kommerszebbre váltó (post-punk) gothic-rock bandák...

A brit gazdasági válságból (munkanélküliség, depresszió, törés-zúzás, stb.) adódó punk-rock hullám végének tekinthetjük az 1978-as évet, amikor a Sex Pistols-nak vége lett. A Pistols-t kitaláló menedzser, Malcolm McLaren gyorsan lépett és kitalálta azt a kommerszebb irány, amit (persze az 1977–1984 között működő, 1978-ban bemutatkozó The Police mellett, de az ő reggae-ben és jazz-ben úszó fúziójuk most nem ide tartozik) az Adam and the Ants munkássága jellemez talán a legjobban.. Tudom, már senki sem emlékszik az 1977-től 1981-ig működő Adam and the Ants-ra, talán nem is érdemes, de akkoriban nagyon nagy közönsége lett a karcos-punk-ból, kidolgozottabbra, okosabbra váltó rock and roll-juknak... és persze az extra-vagány öltözékeiknek... A dolgaik végül ketté repedtek, elindultak az új-romantikus popzenekarok, new wave szintikkel... a karcosabb oldalra viszont megérkeztek a gothic rock bandák... 1979-ben bemutatkozott a Cure a Three Imaginary Boys-al, 1980-ban bemutatkozott a Boy című lemezével a U2, 1979-1980-tól előkerült a Sisters of Mercy, hogy végül 1985-ben a First and Last and Always-on be is mutatkozzon (1986-ban innen vált le a Mission), 1984-től beindult a Fields of the Nephilim, hogy csak pár nevet említsek a millióból... Ebben a hullámban lépett színre a Southern Death Cult is 1981-ben, egyre rövidülő névvel, végül már csak Cult-ként, 1984-ben a Dreamtime albummal bemutatkozva...



A Cult korai éveiben kiadott dalainak három fontos eleme volt. Egyrészt Billy Duffy gitáros, aki a gothic rock hullám többi gitárosához hasonló punk-szerűen egyszerű-karcos riffeket nyomott, leginkább a U2-s The Edge-hez hasonló intenzitással bontogatva az akkordokat... Másrészt Ian Astbury énekes amolyan falu-bikája énekhangja... Harmadrészt mindig remek ritmus-szekciót kaptunk, igaz Jamie Stewart basszer mellett folyamatosan változó dobos-személyzettel... A Dreamtime albumon szereplő Spiritwalker meghozta a közönséget, első is lett a brit indie listákon, de a Horse Nation és a Dreamtime is szokott szerepelni a koncertjeik műsorában még manapság is... Az album producerei között szerepelt a Rolling Stones-nál karriert építő Chris Kimsey és a kiadó javaslatára John Brand. A lemez után elkezdődő demózást követően távozott Nigel Preston dobos, helyére a Love album felvételeihez Mark Brzezicki érkezett (aki sokkal később az ex-Marillion-énekes, Fish szóló zenekarában tűnt fel), de megfordult a koncertjeiken Les Warner is...

A második lemezként kiadott Love album zeneileg a Dreamtime világát vitte tovább, csak a sok gothic-sallangtól mentesítve, egyszerűsített, hatásvadász dalszerkezetekkel, több és dögösebb gitárokkal, mondhatni lépve a rock felé. Mivel egyszerű, sokkal pörgőbb ritmusú, de dögös gothic gitárokkal megtömött zenét sikerült összehozni, Ian Astbury is előkaphatta a lemezre a saját énjét, itt vált igazi frontemberré, a tökös falu-bikája image pedig mindenkinek bejött azóta is... A zenei és image átalakulás mögött az a Steve Brown poducer állt, aki tudta mit kell tenni a sikerhez... Elton John 1972-es road-manageréből, majd a Thin Lizzy, Dire Straits, The Sex Pistols hangmérnökéből, producerré vált... George Michael (Wham!), Freddie Mercury (Queen), The Manic Street Preachers és sok más mellett a The Pogues életművében elfoglalt szerepe jelzi, hogy milyen kreatív producerről van szó, aki kihozta magából a valaha volt legjobb és legegyébibb Astbury-t erre a lemezre... Nem véletlen, hogy a Love album egységes minőséget hordoz, akár minden dalából kiugró sláger lehetne. Nem véletlen, hogy megunhatatlan a produkció, pedig én már lassan 26 éve hallgatom...



A Love gitárja olyan, mint amivel a U2 karriert csinált, ritmusában olyan élénk, mint amivel a Police fordította fel maga körül a világot... csak nekik nem Sting-nek vagy Bono-nak hívják az énekesüket, hanem Ian Astbury-nek, aki azt hiszem mára már nagyon bánhatja, hogy a Love album utánra - hasonló zenével - tervezett Peace lemez annyira nem tetszett neki, hogy inkább átrepülte az óceánt a nagy-hatalmú Rick Rubin miatt, aki végül a Peace dalait egyszerű AC/DC-kópiává keverte az 1987-es Electric-re... Igaz, ha nincs Electric, akkor 1989-ben Bob Rock-al Sonic Temple sincs, és így nem lettek volna rövid időre az aréna-rock királyai a Led Zeppelin-hatású dalaikkal, ami azért nagy kár lett volna... De viszont, ha a Peace végül mégis az eredeti formájában jelent volna meg, akkor talán ma Ian Astbury nevét együtt emlegetnénk Sting-ével vagy Bono-éval, ami azért egy elég különleges társaság lenne... Mert a Peace album lett volna olyan jó, mint amilyen a Love volt... Aki nem hisz nekem, az vegye elő a 2000-ben kiadott 7 cédés Rare Cult doboz harmadik cédéjét és hallgassa meg (ahol érdekességnek mégis kiadták a Peace-t). Meg fog lepődni, mert bizony szerintem - abban a gothic-rock formában - jobbak voltak az Electric-re átkevert dalok...

A négy cédés Love csomagra felkerült az eredeti lemez átkeverve, még dögösebb gitárokkal, még tökösebb énekkel. A második cédén kislemezes változatokat kapunk, illetve a kislemezek B oldalas érdekességeit, szintén átkeverve, de némileg érdektelenebb kivitelben. A harmadik cédén korabeli demózást hallhatunk, annak minden problematikájával és hibájával. A negyedik cédé viszont végre tényleg igazi kincs, hiszen az első két lemezről válogatott műsort kapunk élőben a Hammersmith Odeon-ból, 1985. október 31-ről... Megmutatva, hogy mire voltak akkoriban képesek élőben... és bizony nagyon jók voltak, amire ma is büszkék lehetnek!






Track lista:

CD1 - (Love, 1985 - remasztered):
01. Nirvana – 5:24
02. Big Neon Glitter – 4:45
03. Love – 5:35
04. Brother Wolf; Sister Moon – 6:49
05. Rain – 3:55
06. The Phoenix – 5:06
07. Hollow Man – 4:45
08. Revolution – 5:20
09. She Sells Sanctuary – 4:23
10. Black Angel - 5:22

CD2 (Singles):
01. She Sells Sanctuary (Long Version) - 6:59
02. No. 13 - 4:40
03. The Snake - 8:09
04. (Here Comes the) Rain - 6:19
05. Little Face - 4:54
06. Revolution (Full Length Remix) - 5:29
07. Judith - 5:29
08. Sunrise - 5:11
09. All Souls Avenue - 4:45
10. She Sells Sanctuary (Howling Mix) - 8:26
11. Assault on Sanctuary - 7:31



CD3 (The Demos):
01. Brother Wolf; Sister Moon - 7:54
02. Hollow Man - 5:48
03. She Sells Sanctuary - 5:21
04. All Souls Avenue - 4:56
05. Little Face - 5:45
06. No. 13 - 6:23
07. Big Neon Glitter - 6:34
08. Waltz (Instrumental) - 4:36
09. Nirvana (Instrumental) - 6:04
10. Revolution (Instrumental) - 6:50
11. She Sells Sanctuary (Olympic Mix) - 7:04

CD4: (Live at the Hammersmith Odeon, October 31, 1985):
01. Love - 5:54
02. Nirvana - 5:05
03. Christians - 4:33
04. Hollow Man - 5:01
05. Big Neon Glitter - 4:46
06. Brother Wolf, Sister Moon - 7:01
07. Rain - 5:12
08. Dreamtime - 3:10
09. She Sells Sanctuary - 5:35
10. Go West - 5:02
11. Spiritwalker - 4:35
12. Horse Nation - 3:17
13. The Phoenix - 5:19

Közreműködő zenészek:

Ian Astbury (Boris & Ian Astbury, Slash) - ének
Billy Duffy (Sammy Hagar, Circus Diablo) - gitár
Jamie Stewart - basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál
Mark Brzezicki (Fish) - dob (track: CD1-1 - CD1-8, CD1-10, CD2-4 - CD2-8)
Nigel Preston - dob (track: CD1-9, CD2-1 - CD2-3, CD2-10, CD2-11, CD3-1 - CD3-11)
Les Warner - dob (track: CD4-1 - CD4-13)

Lemezeik:

Born into This -2- (2007)
Beyond Good and Evil (2001)
Cult (1994)
Ceremony (1991)
Sonic Temple (1989)
Electric (1987)
Love (1985)
Dreamtime (1984)

koncertek:
Dreamtime Live at the Lyceum (1984)
Live At The Marquee (2cd, 1993)

válogatások:
Death Cult (1988)
Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners (2cd, 1993)
High Octane Cult: Ultimate Collection, 1984-1995 (1996)
Pure Cult: The Singles 1984 - 1995 (2000)
The Best of Rare Cult (2000)

Boxok:
Singles Collection: 1984-1990 (1991)
Rare Cult (2000)
Rare Cult: The Demos Sessions (2002)

Cikkeink:
2007. június 25 - The Cult Budapesten, afterparty a Cultus-sal
Beszámoló: 85 perces hétfő esti Cult kultusz a pecsában
Interjú a csapattal 1991-ből > első rész, második rész.
The Cult - sztori (1981-2007) - életrajz

Kiadó:
Beggars Banquet, Sire
Honlap:
www.thecult.us
www.the-cult.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

The Cult - Hidden City (2016)

2016-02-08 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...












Klipmánia