×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Ark - Ark (1999) 

Megjelent: 2011. október 02. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Amikor 1990-környékén barátság szövődött az akkoriban a TNT-ben doboló John Macaluso és a Conception gitárosa, Tore Ostby között a norvégiai Toten városában, még nem sejthette senki, hogy mi fog később megszületni... Aztán rátalálták Jorn Lande-ra, a tökéletes hangra, aki akkoriban éppen a Whitesnake két gitárosának, Bernie Marsden-nek és Mickey Moody-nak a The Snakes nevű zenekarában próbált Coverdale 2.0 lenni... Végül megalakult hármójuk közös zenekara, az Ark és megszületett ez a bemutatkozó album és 2001-ben a Burn the Sun című folytatása, ami két stúdió album gyorsan az európai progresszív metal underground élet két legérdekesebb produkciójává lett...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez az első lemez sokban különbözik a 2001-es Burn the Sun-tól... Mondhatni, hogy itt az induló zenei alap-koncepciót adó latin-folk elemek progresszív metal zakatolásba emelése még tisztábban és többször van jelen, miközben összességében még az ezeket a latinos, sokszor flamenco-gitáros, szamba-zongorás részeket körül ölelő rock-metal építkezés még egyáltalán nincs tisztába téve... és így sokszor inkább csaponganak és kísérleteznek a kreatív ötletek között, megmerítkezve a múltjukban... A Conception zakatoló riffjeiben, a TNT dallamosabb rockjában és Lande majdnem White-Snakes-ének ős-hard rock-jában.

A végeredmény nagyon-nagyon komplex zenei képletek összessége, ami még ma is egyedinek és modernnek mondható, de alapjaiban ősi rockzenei erőket képes megmozgatni. Ez a mágikus kettősség adja ennek az albumnak az erejét, amiben Lande a karcos hangjával úgy tud ősi-hard rock dallamokat énekelni, hogy közben az alatta hallgató zenében a stílusok rendre és folyamatosan kicserélődnek, alakulnak át egyikből a másikba. Mindez, így leírva nem tűnik annyira természetesnek, mint amennyire a lemezen hallható, de nem véletlenül szeretett beléjük az összes korabeli kritika író, az album rendkívül érdekes és kreatív zenét tartalmaz! Összesen hét hosszú és komplex dalt hallhatunk, 50 percben, tele meglepő és élettel teli zenei fordulattal, ahol a latin lüktetésbe ágyazott akusztikus-gitár, a jazz-rock-os elszállás, vagy a durva prog-metal szaggatás között néha csak másodpercek telnek el, de még az is simán megfér az albumon, hogy a Can't Let Go-ban feltűnik vendégként Harry Sagstuen és a szaxofonja...









De ennek a bemutatkozó albumnak van egy nagyon nagy problémája is... A 2001-es Burn the Sun-nal ellentétben, itt még nem találták meg a tökéletes egyensúlyt a megszólalásukban. Sokszor olyan komplex a zenéjük, ami már ebben a súlytalanságban végül össze-maszatolódik. Az egész lemezből hiányzik a dinamika, a gitárnak nincs meg a kellő ereje, a dob magas hangja elnyomja a fel-fel tűnő szintetikus alapokat, az ének túlságosan elkülönül a zenétől... stb. stb. Szóval itt még leginkább talán amatőrnek mondhatni a keverést, pedig maga a zene elképesztően magas színvonalú... Engem a Conception lemezeinek megszólalási problémáira emlékeztet az itt hallható aránytalanság, csak az egy sokkal direktebb zenekar volt, és így annyira nem zavart be a stúdiósok bénázása. Itt viszont összetett elképzelések csapnak újra, meg újra össze, mindennek helye és szerepe lenne, de nagy részük alig hallható a végeredményben...

Szóval, ha választanom kellene, akkor én a második, Burn the Sun-t mondanám 100%-os befutónak, de ez nem jelenti azt, hogy ez a lemez nem lenne kimagasló produkció... Hogy egészen őszinte legyek, itt hallható például Lande legjobb White-Snakes-modorában énekelt dala, a Where The Wind Blows, pedig az énekes azóta egyre inkább Coverdale szeretne lenni... Csak, hát a Where The Wind Blows-ba kapott maga alá néhány olyan kreatívan elvont kórusos és zenei részt, amitől még Lande hangja is sokkal érdekesebb tud lenni... Ez az album minden progresszív metal hívőnek kötelező darab, ahogy a Burn the Sun is, csalódás pedig kizárt!

Legvégül pedig sajnálattal kell tudatnom, hogy a harmadik Ark lemezről szóló, még 2009-ben indult pletykák nemrég, 2011-ben megszakadtak. A zenekar hivatalosan sincs többé, nem lesz folytatás... Ezzel a cikkel búcsúzom most én is tőlük, az egyik valaha volt legjobb prog-metal zenekartól, aminek két zseniális lemez után nagyon-nagyon befejezetlennek tűnik a karrierje...




Track lista:

01. Burning Down - 5:26
02. Where The Wind Blows - 5:06
03. The Hunchback Of Notre Dame - 8:53
04. Singers At The World's Dawn - 6:56
05. Mother Love - 8:43
06. Center Avenue - 5:54
07. Can't Let Go - 9:44

Közreműködő zenészek:

Jorn Lande - ének
Tore Ostby (Conception, DC Cooper) - gitár
John Macaluso (TNT, Riot, Alex Masi, Yngwie Malmsteen) - dob

vendég:
Trond Nagell Dahl - billentyűs hangszerek
Ingar Amlien - basszusgitár: Burning Down
Harry Sagstuen - szaxofon: Can't Let Go
Maud Graaterud - ének: Can't Let Go
Ole Johnny Lande - accordion: The Hunchback Of Notre Dame

Lemezeik:

ARK (1999)
Burn the Sun (2001)

Honlap:
myspace.com/arkburnthesun
facebook.com/johnmacalusodrums
jornlande.com
johnmacaluso.com




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Ark - Burn the Sun (2001)

2009-09-17 12:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Corrosion of Conformity - No Cross No Crown (2018)
A Corrosion Of Conformity '82–ben, Raleigh-ben alakult sludge-southern legenda. Utolsó lemezüket 2014-ben adták ki IX címmel,

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Machine Head - Catharsis (2018)
Az 1991-ben, a kaliforniai Oakland-ben alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője, 3 milliónyi lemezt adtak el világszerte. A Robb Flynn

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...




Koncertek 2018. február 17. és 2018. március 05. között:









Klipmánia