×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Korál Forever @ 2011. október 15. - Crazy Mama 

Megjelent: 2011. október 18. kedd 18:00
Szerző: Fiery
    Koncertbeszámolók 

Színpadon a Dirty Stuff zenekar. Ránézésre tizennégy-tizenhat évesek. A tudás másodlagos, inkább a külső számít. A kép a nyolcvanas évek Duran Duran-ját és Kajagoogooját éleszti fel bennem, a zene pedig a Ramonestől a Sex Pistolson át az AC/DC-ig. A zene (hiánya) nem idegesít senkit (látszatra). A színpad előtt a lány osztálytársak, barátok, barátnők, az emeleten anyukák, apukák, nagypapa. Szóval kívülről árad a keménység. Mondjuk az út már most is megsüvegelendőbb, mint ha Majkát, vagy valami tuc-tucot nyomnának térdigpöcs gatyában. Bár ebben a korban, és így kifestve... Nem véletlenül mondta valaki a közelemben, a mellette állónak, hogy aggódik, nehogy szabadnapos papok és püspökök jelenjenek meg véletlenül.

Mondjuk így néhány méterre az „olcsó szerelmet kínáló” lányoktól semmi sem lehetetlen. Szerencsére hamar lemegy a műsor. A két-három akkordos nóták néha megszólalnak jól is, egyedül az énekes hangja keresi tétován a megfelelő hangszínt, de nem találja meg talán soha. A lelkesedéssel persze semmi baj nincs. A lányok is sikongatnak. Annak pedig őszintén örülök, hogy Bcsaba barátom nincs jelen. Nála ez a banda örökre kiírta volna magát a zenei életből. Én adok még egy esélyt nekik, ha így folytatják húsz év múlva tehetséges kezdők lesznek. De beszéljünk inkább arról, amiért idejöttünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Féltízkor aztán eljött végre az idő, hogy az emelvényre olyanok lépjenek, akik oda is valók. Ők persze már nem olyan jóképűek, mint Stuffék, de a szakma nagyon rendben van. Külön öröm mindegyikünk számára, hogy a doboknál újra Nagy Laci ül. A múlt heti koncertről éppen azért nem írtam, mert akármilyen szimpatikus is volt a dobos és tudom hőemelkedése is volt, sajnos nem ütötte meg azt a szintet, amitől a Korál mindig is Korál volt. Dorozsmai Péter után Nagy Laci az az ember, akinek ez minden erőlködés nélkül, mosollyal az arcán megy.

Természetesen a Kiűzetés a paradicsomból című szerzeménnyel nyitnak Fischer Laciék. Ez régen sem volt másképp. Aztán bele a lecsóba. Hangoddal ébreszt a szél, Tudom én is megnyugodnék... Mindig is fura volt nekem a kőkemény zene ötvözete a lágy lírával. Ide egy Horváth Attila kellett, Kiss Zoli ének hangja olyan tiszta, mint a friss patakvíz és isszuk is minden szavát. A szó legjobb értelmébe vett „elnyűtt” rock arca még hitelesebbé teszi a produkciót. Tóth Csaba a basszussal nagyszerűen tartja az ütemet és az sem gond neki, ha rá kell pörögni az adott nótára. A tudás és a tehetség árad az emelvényről. Látszik a csapat egysége. A dalok továbbra is ütnek. A szeretet koldusai, a Másik oldal után ismét a lazításé a főszerep. Tékozló fiú. Nagyon szeretem ezt a dalt mindig. A billentyűs srác, Nagy Zsolt az egyetlen „szeleburdi gyerek” a csapatban. Többször is igyekszik felhívni magára a figyelmet bohóckodásaival, grimaszaival és ez néha sajnos kisebb mellényúlásokkal bosszulja meg önmagát. Összességében azért még mindig nagyon magas a színvonal.



A Sötét hajó, Kölykök a hátsó udvarból, Hétfői hold picit elenged a színpadtól, hagyja, hogy elmém parancsára végre végignézzem a termet, a közönséget. Átlagéletkor inkább harminc, mint negyven, és ez azért meglep, de örülök is neki. Idős úr fiatal, inkább még kislány barátnőjével, hajdan szőke negyvenes amazonok, sörrel a kezükben. Önkéntes fényképészek és videósok. Az előző zenekar pereputtya már sehol. Talán siettek, nehogy kihűljön a habos kakaó, talán még elkapták az esti Szivacs Tódor és Banán Joe, vagy ahogy mindenki ismeri Spongya Bob és Kockanadrág esti műsorát, pedig ma maradhattak volna. Most kell tanulni, mert a csupasz cici, dauerolt haj, szemfesték, nagyon nem elég a jövőre nézve. Ha csak nem celebnek készülnek. Minden esetre sehol nem voltak már.

Anyám vigasztalj engem még mindig hátborzongatóan gyönyörű. És jött még a Király a holdon és a másik giga sláger, a Maradj velem. Aztán főszerepben Fischer László és Nagy László. Ne állj meg soha... Nagy Laci hihetetlen precízen és lazán tolja a kötelezőt és itt kell még visszatérnem arra, hogy nála jobb dobost nem is választhatott volna a zenekar. Úgy üti a cuccot, ahogy ezen a szinten kötelezően elvárható. Ha csak egyetlen fokkal lágyabb lenne, már Balázs Fecó legújabb Kadlott Karcsis, vagy Három plussz Kettő stílusára hajazó dalaiban cinezhetne. A Kőfalak leomlanak is úgy szólalt meg, ahogyan annak idején a lemezen. A Homok a szélben már a korai Balázs Fecós ellágyulás első jele volt, ami attól még a mai napig hatalmas sláger maradt. A Válaszra várva méltón zárta volna le az estét.

Nem így történt. Még kétszer két nótára kellett visszajönniük a fiúknak, mert a közönség nem hagyta, hogy egy ilyen profi zenekar csak úgy „mert fáradt, és mert idő van” elmenjen pihenni. Ebben a bandában sokkal több van, ennek a zenekarnak lassan önálló útra kellene lépnie, mert az az ének hang, az a gitár és billentyűs virtuozitás, az az ütős szekció jóval többet érdemel, mint ez az állandónak számító negyven-ötven fős hallgatóság.

Írta: Fiery (2011.10.18.)



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia