×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Nagy László - A hátul ülők is előzhetnek - interjú első rész (2011) 

Megjelent: 2011. november 05. szombat 18:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

Lehet bokádig érő hosszú hajad, negyvenkilenc tetkód és öltözhetsz olyan extrémen, hogy még a barátnőd is remeg, amikor meglát téged. Szerepelhetsz a tévében - rádióban meg főleg - egy ügyeletes sztár zenekarban, de a hangszered, vagy az előtted álló zenész társak mindig eltakarnak. Téged nem jegyeznek meg a rajongók, pedig te vagy az, aki a koncerten a zenekart vezeti. Te adod az alapot, nélküled szétcsúszna ez az egész, amit mi zenének hívunk. Lehetsz te bármilyen szép, vagy csúnya, nem úgy, mint a többiek, te csak is a tehetségeddel érheted el a csillagokat.

1. rész - Citerától a dobszerkóig - Hogy ki is Nagy Laci? Egy dobos és nem csak egy dobos. Ő az, akire azt mondják ő A dobos! Három részen keresztül kísérjük végig eddigi munkásságát, zenekarait a teljesség igénye nélkül. Egy ember, ezernyi arc. Tehetségével bebizonyította, hogy bármilyen feladat elé állítják, megoldja. Cirkusz, katonazenekar, D. Nagy és a Frakció, Kalapács, Kormorán, Bill, Örökség...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Hajnalok hajnalán - Első kapcsolatom a zenével úgy tizenegy-tizenkettő éves koromban lehetett, amikor meg tanultam citerán játszani. Az általános iskolába, ahova akkoriban jártam, jött egy citeraoktató és feltette a kérdést, ki akar ezen a hangszeren megtanulni. Mindig is vonzódtam a zenéhez, hát jelentkeztem. Kaptam egy régi, rossz citerát, amit felújított a tanárom. Azon gyakoroltam minden nap. Fél év alatt már elfogadható szinten játszottam. Felléptünk iskolai rendezvényeken. Örültem, hogy megbízik bennem a tanár úr, olyan szólamokat bízott rám, amiket én vihettem egyedül, Én kaptam a basszus citera szólamát. Később, tizennégy évesen szereztem magamnak egy akusztikus gitárt, és azon, már magamtól kezdtem el tanulgatni. Leszedegettem riffeket, dallamokat. Az első zenekaromban összerakosgattam saját kis ötleteket. Persze ez még kevés volt nekem, így elmentem magántanárhoz is. A kezdeti időkben elég sok dalt írtam. Ma már rábízom ezt a profikra. De a gitározás sem tartott sokáig. 16 éves lehettem, amikor az első dob felszerelésemet megkaptam.

Úton a rock felé - Az első zenekarom talán a Vadkutya volt. Akkor dallamos magyar rockot játszottunk, de még kiforratlan volt az egész. Az első komolyabbnak számító csapat a Transylvania volt. Kicsit metálosabb volt már. Igyekeztünk valami igazán progresszívat alkotni. A Leopárd együttessel viszont első koncertünket a Petőfi Csarnokban tartottuk, egy metál fesztiválon.



Komolyabb iskolák - Katonaságnál sorkatonai ütős voltam egy fúvós zenekarban. Nagyon érdekes volt benne lenni, és jó tanulás is volt a jövőre nézve. Mindenféle műveket dolgoztunk fel. Morriconét, Hidas Frigyest, de ott voltak a monoton melók is, mint a gyászindulók, a himnuszok. Mi még kijártunk a repülőtérre, fogadásokra. Arra viszont emlékszem, hogy milyen jó érzés volt a Parlamentben zenélni. Aztán leszereltem. A katonaság után le kellett tennem az OSZK vizsgát, mert ki akartam menni Angliába dobolni, ahhoz pedig elengedhetetlen a vizsga. A zeneiskolából a dobtanárom ajánlott be egy cirkuszi zenekarba. Ez egy magyar művész alkalmazottakkal teletűzdelt angol cirkusz volt. Családi összefonódások kuszasága. Hatan voltunk három fúvóssal együtt. Ez az időszak nagyon kemény iskola volt. Volt olyan, hogy másfél nap alatt kellett betanulnom a teljes előadás anyagát, ami volt ötven dal. Michael Jacksontól a Flashdance-ig, az aktuális slágereken át a hagyományos cirkuszi zenéig minden. Néhány dalban ének is volt. Aztán vége lett a szezonnak, lejárt a szerződésünk és hazajöttünk. Elkezdtem zenekart keresni.

Hírnév és siker = Profizmus? - Árkádok: Amikor hazajöttem, hallottam régebben is sok jót a zenekarról. Szűcs Norbit és a bátyját ismertem már régebben, tudtam, hogy jó zenészek, és hallottam, hogy dobos után kutatnak éppen. Ők meghallgatták, mit tudok, és bevettek a bandába. Az Árkádok volt az első profi zenekarom. Jól éreztem ott magam, de aztán megszakadt a kapcsolat. Sajnos elég rossz szájízzel búcsúztunk, mert jött egy nagy lehetőség, egy Queen emlékkoncert. Elém toltak egy olyan szerződést, amit én nem tudtam aláírni és nem is akartam. Furán gondolkodtak, hogy maradjak a zenekarban, de a nagy koncerten már ne én doboljak, nekem ez nem fért bele, ettől én többnek éreztem magam, úgy gondoltam, több munkát fektettem bele az együttesbe, mint hogy így kiszúrjanak velem. Elváltak útjaink, de azóta ezt is megbeszéltük már. Ma már nincs harag.

Szerencsére akkor jött egy megkeresés a Sámán együttestől. Basszusgitáros a Molics Zsolti, Molnár „Dickinson” Imi volt a Mirigyből és Sárközi Lajos. Ambrus Zolival együtt mentünk az Árkádokból. Molics Zsolti sajnos eléggé labilis ember volt akkoriban. Hol vallásos lett, hol valami más, állandóan változott a hangulata. Pedig mielőtt a zenekar tagjai lettünk, még ki is kötöttük, hogy csak akkor megyünk, ha nem lesznek ilyen változgatások. Megígérték, de egy évre rá megtért. Épp mikor kezdtek kinyílni a kapuk. Támogatás, lemez, a Moby Dickkel közös turné. Nem adtuk fel, szerveztünk egy új csapatot, ahol a Sípos Peti énekelt volna már. A Sámán egy igazi metál zenekar volt. Egy dobos szempontjából két lábgéppel csodákat lehet művelni. Én amúgy is mindig beteszem a duplázót magamnak. A stílusra pedig szerencsére egyáltalán nem volt nehéz ráállnom, hiszen a tanárom is annak idején adott kottát ezzel kapcsolatosan. Kaptam tőle két lábdobos dobiskolát, meg magamtól is elkezdtem tanulni. Keményen edzettem rá, mindennap doboltam egy – két Helloween lemezt, ahol százhatvanas tempóval indultak. A Sámán zenekart a D.Nagy és a Frakció három éve követett.

írta: Fiery (2011.11.05.)





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia