×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metallica - Master of Puppets (1986, 2010) 

Megjelent: 2011. december 06. kedd 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Félreértés ne essék, nem elírásról van szó, tényleg létezik a Metallica-sornak feljavított hangzású változata. A közhiedelem szerint, ha elfogy egy széria, akkor egyszerűen után-nyomnak egy következő sort, de ez így, ebben a formában nem igaz.

A Universal vette át nem oly' rég a Metallica katalógust és tudni vélő, hogy ők nem hagyják érintetlenül a hozzájuk érkezett anyagokat. Egy nagy stikli van a dologban, valamilyen oknál fogva nem tüntetik fel, hogy feljavított, vagy felújított (remaster, remastered) hangzású az adott kiadvány. Egyszerűen onnan lehet tudni, hogy ott a tokon a Universal matrica. Na, persze ez sem garancia minden esetben a minőségre, de erről majd később... - Cserna Károly írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Master of Puppets korszakos mű, ebben az évben pont negyed százada jelent meg a lemez. Ennek apropóján emlékeznék meg a lemezről, annak felújított hangzású változatáról. Mint már fentebb említettem, a Universal valóban újra-keveri a hozzákerülő lemezeket (valószínűleg így tett a szintén nem rég terjesztésébe került Guns N' Roses sor esetében is), de valamiért nem propagálják a dolgot. Talán jogi eredetű lehet a probléma, mindenesetre valószínűleg presztízs okokból kifolyólag sem engedhetik meg maguknak, hogy poros hangzású lemezeket forgalmazzanak, illetve ugyanennél oknál vezetve, az eredeti kópiákat adják tovább. Lásd például a Slayer lemezeket.

Még pikánsabbá teszi a dolgot, hogy nem is igazán tudni, hogy melyik hangmérnök követi el ezeket a remastokat, mert a lemez borítón nincs feltüntetve semmi. Csupán annyi látszik, hogy itt is törekedtek a tökéletességre és a borító fotókat is élessé tették. Tehát mondhatnánk, kerek a dolog, de mégsem. Azért annyit talán a kiadónak is megérne a történet, hogy ezt feltüntetik, valahol mégis jobban fogynának a lemezek. Bár azért már van erre is hajlandóság, például most a Sony Music vette át a Slayer katalógus terjesztését és a Seasons in the Abyss tokján már büszkén virít, hogy digitally remastered és, hogy Kerrang magazinban, 1990-ben (!) ez volt az év lemeze. Hát mondjuk, hogy érdekes marketing stratégia 2011-ben azzal eladni egy lemezt, hogy több mint húsz évvel ezelőtt valami magazinban az év lemeze volt. Egy kicsit elkalandoztunk, de még annyit, hogy a Universal szürke eminenciás hangmérnöke(i) nem mindig végeznek jó munkát. A Slayer szintén korszakos koncert-lemezét, a Decade of Aggression-t sikerült úgy kipucolniuk, hogy pont az veszett el a hangzásából, ami a lényege volt - túl polírozták a cuccot.

Hál istennek itt, ilyen hiba nem áll fenn. Nem csináltak csilli-villi produkciót a lemezből, ami eleve sem volt már az. Ugyanolyan kellemesen bizseregnek a gitárok, jó koszosan és a dobokat sem húzták túl - mondjuk, szerintem ráfért volna. Bár, talán az apróbb részletek itt jobban szólnak. Az alapvető karakterét nem változtatták meg a lemeznek és ez jó. Meghagyták a kevésbé éles megszólalást és a már említett koszosságát is a lemeznek. Inkább kicsit teresebben, teltebben szólal meg a cucc, nem annyira „szűk” a hangzás, ergo nem is kell feltétlenül csutkára tekerni a hangerőt. Tényleg élmény számba megy hallgatni Cliff Burton basszus-szólamait, a témák alatt, ahogy Lars Ulrich ügyes dob-témáit is. Természetesen tudva levő, hogy Cliff már nincs köztünk, tragikus balesetben elhunyt 1986. szeptemberében, a lemez európai turnéján.

Tulajdonképpen már annyi helyen méltatták ezt a lemezt, hogy túl sok mindent nem igazán lehetne hozzátenni, de én mindenképp kiemelnék néhány dolgot, vagy személyes kedvencet a lemezről. Folytatták a Ride The Lightning-on megkezdett utat, ez a lemez is bővelkedik epikus hosszúságú nótákban, valamint tartalmaz egy instrumentális tételt. Összesen 8 nótát, 55 percben. Komplexebb szerkezetek bukkannak fel a lemezen, ami azt azért nem eredményezi, hogy végig tekerik a fiúk ezt majd egy órát... sok is lenne! Bőven akad itt középtempósabb dal, a Metallicara később oly" jellemző, kifejezetten lassú „down tempók”, példa erre a The Thing That Should Not Be, vagy a némi pszichedeliával fűszerezett Welcome Home. Ezután felgyorsul a tempó, a több, mint 8 perces Disposable Heroes képében – jól, sodró ütemben, ezt a témát nagyon eltalálták. Ezután jön az egyik személyes kedvencem, a Leper Messiah, ami laza próbatermi hangulatot idéző beszámolással kezdődik és menetelős téma fejlődik ki belőle. Majd egyre inkább felgyorsuló tempóban, folyamatos kétlábgépes pörgetéssel halad a vége felé, ami már szinte őrjöngésbe csap át – Die Die Die - ordítja Hetfield a sorokat. A nóta nem mellesleg az Amerikában divatos utazó evangélistákról, vagy csodatevőkről szól, akik többnyire csak a lóvéra utaznak, ami annak tudatában érdekes, hogy Hetfield családja is egykor egy ilyen szekta-szerű gyülekezet tagja volt.

Itt jegyezném meg, hogy annak idején valószínűleg tényleg nagyon jól dobolt Lars Ulrich! Gyors volt, fifikásan építette fel a dobtémáit, még azt is megkockáztatom, hogy az átlagot messte felülmúló technikával játszott, lásd mondjuk a Justice lemez. Sajnos mostanra leromlott a játéka. Nem is a stúdiózásra gondolok, inkább a katasztrofális élő teljesítményére - 2010-ben volt szerencsém látni őket a Stadionban és óriási csalódás volt, amit produkáltak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire „elmennek” punkba, de ma is az a véleményem, hogy akár egy másod-vonalas metalcore v. deathcore 18 éves dobosa kenterbe verné pontosságban, simán lemosná a pályáról, de sajnos ő nagy Lars Ulrich, vele kell „megcsinálni” minden este a bulit - ez van.

Úgy vettem észre, hogy sokaknak a Master mintha csak címadó nótáról, meg Battery-ről szólna... Bár kétség nem fér hozzá, hogy talán ezek a legemblematikusabb nóták a lemezről, én mégis úgy érzem, hogy talán a többi dal „elvontsága”, kevésbé direkt megfogalmazása miatt sokaknak talán kevésbé jönnek „át”. Ezt sikerült megszüntetniük a 90-s évek elejére, a fekete lemezzel kezdve, de az már egy másik történet... Ezután következik az Orion című instrumentális szerzemény, Cliff Burton basszus-szólójával. Innen már csak egy lépés a lemezt záró, bálna hangokat utánzó effektusokkal induló Damage Incorporate-ig, ami mintegy keretbe zárja, a szintén gyors Battery-vel a lemezt.

Itt jegyezném meg, hogy ha az ember kicsit jobban odafigyel a riffelésre és a gitár-hangzásra, akkor már nyomokban felfedezheti a '90-s évek szigorú Pantera hangzását. Sok mindenkire hatással voltak, így természetesen a Panterára is, ebben nincs semmi kivetnivaló. Ahogy a lemezben magában sem. Nagy kár, hogy mostanában még csak megközelítőleg sem készülnek hasonló korszakalkotó művek!


Track lista:

1. Battery (Hetfield, Ulrich) - 5:10
2. Master of Puppets (Hetfield, Ulrich, Burton, Hammett) - 8:36
3. The Thing That Should Not Be (Hetfield, Ulrich, Hammett) - 6:33
4. Welcome Home (Sanitarium) - (Hetfield, Ulrich, Hammett) - 6:27
5. Disposable Heroes (Hetfield, Ulrich, Hammett) - 8:15
6. Leper Messiah (Hetfield, Ulrich) - 5:42
7. Orion (instrumentális) (Burton, Hetfield, Ulrich) - 8:25
8. Damage, Inc. (Hetfield, Ulrich, Burton, Hammett) - 5:31

Közreműködő zenészek:

James Hetfield - ének, gitár
Kirk Hammett - gitár
Cliff Burton - basszusgitár, vokál
Lars Ulrich - dob

Lemezeik:

1983 - Kill 'Em All
1984 - Ride the Lightning
1986 - Master of Puppets (-2-)
1988 - ...And Justice for All
1991 - Metallica (-2-, dalszöveg)
1996 - Load (-2-)
1997 - Reload
2003 - St. Anger (-2-)
2008 - Death Magnetic
2016 - Hardwired... to Self-Destruct (-2-, -info-)

1987 - Garage Days Re-Revisited - EP
1993 - Live Shit: Binge and Purge - Boxed set
1998 - Garage Inc. - rare, válogatás
1999 - S&M - Live album, DVD
2004 - Some Kind Of Monster - EP
2009 - Francais Pour Une Nuit - Orgullo, Pasion Y Gloria DVD
2011 - Lou Reed & Metallica - Lulu (-2-,-3-)
2011 - Hate Train (single)
2012 - Quebec Magnetic - Live album
2013 - Through the Never (Music from the Motion Picture) - Live album - film
2016 - Liberté, Egalité, Fraternité, Metallica! - Live album

Kiadó:
Universal
Honlap:
www.metallica.com
myspace.com/metallica
www.livemetallica.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Metallica - ReLoad (1997)

2016-11-28 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia