×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jeff Loomis - Plains of Oblivion (2012) 

Megjelent: 2012. április 05. csütörtök 13:07:53
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 2011-ben felrobbant Nevermore-ból elsőként az 1971. szeptember 14-én (40 éves), Origin-ben (Menasha, Wisconsin, USA) született gitárhőse, Jeff Loomis kerül most elő, a második szóló lemezével. Az elsőt 2008-ban adta ki Zero Order Phase címmel. A Plains of Oblivion egy sor nagy nevű vendég szereplésével készült, úgyhogy az extrém környezetű, klasszikus értékeken nyugvó gitárhősködés szerelmeseit biztosan lázba kell, hogy hozza!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!







Gitártépés, ezer fokon! Ezt a durva alapokba ágyazott progmetal - thrash - neoklasszikus - death - heavy gitár-zakatolást várja és - a lemezen két dalt kivéve - kapja is a világ Jeff Loomis-tól, de a Nevermore-os múltja is erre kötelezi őt! Így mondhatjuk akár telitalálatnak és közönséglemeznek is ezt a produkciót, legalábbis az induláskor... Mondjuk ki tudja biztosan, hogy egy ilyen minden elvárást kielégíteni szándékozó albumon hol kezdődnek az elvárások, és hol van maga a főszereplő! De a záró rész romantikusabb Chosen Time balladája, a klasszikus gitáron előadott Rapture alapján, nagyobb adag - klasszikus értelemben vett - érzelem is szorulhatott a mi Jeff-ünkbe...

Jeff amúgy ismét tisztességes munkát végzett, ahogy mindig is tette! Alig-alig esik csak ki a Nevermore adta extrém metálos elvárások - gitárral alaposan felturbózott - teljesítése alól. Azt is meg kell jegyeznem, hogy pont ezért, ez a Plains of Oblivion-t messze jobban megkedveltem, mint a Zero Order Phase című elődjét 2008-ban!

No, meg azért is jobb lett ez a produkció, mert a dobos Dirk Verbeuren elképesztően dinamikus és bravúros alapokat tol a gitár-vírgák alá! Dirk a Soilwork-ban is hasonlóan élénk szokott lenni, ahogy legutóbb Devin Townsend mellett is kiválóan teljesített. Érdekességként meg kell jegyeznem, hogy Jeff egykori Nevermore-s énekes haverja, Warrel Dane 2008-as Praises to the War Machine című szóló lemezén is Dirk Verbeuren-t alkalmazta... Bár lehet, hogy gitáros főhősünknek ez manapság nem számíthat túl jó ajánlólevélnek... Mindenesetre a dobos játékában van valami egészen különös fricska, lázadás, technokrata-punk, amit a magam részéről nagyon nagyra tartok! A lemez másik állandó szereplője Shane Lentz basszusgitáros, aki ismeretlen névnek számít a szakmában. Jeff Loomis a YouTube-n szúrta ki magának, a videókon nyűgözte le a fiatal basszer játéka, aki ezek után gyorsan landolhatott is a nagy nevű gitáros szóló lemezén!

A nyitó Mercurial alapjaiban elmehetne a Nevermore következő lemezén, Marty Friedman finomkodó keleties szólói teszik a nótát még különlegesebbé. A The Ultimatum is ezt az okosan felépített, durva technikai darálás, de lassult résszel is rendelkező szerkezetet viszi tovább, csak ide Tony MacAlpine ugrik be a saját komolyzenei hatásaival. Dirk Verbeuren mind a két dalban nagyokat dobol, tökéletesen kiegészítve a két gitárhős maszturbálását! Az ultragyors Escape Velocity-t egyedül darálja be a főszereplő, kiváló elszállt szólókkal és blastbeat őrülettel... A Tragedy And Harmony az első Christine Rhoades-el elkövetett alkotás. Rendkívüli képességű, pop-rock tisztaságú hangú énekes hölgy onnan lehet ismerős, hogy 1999-ben szerepelt a Nevermore Dreaming Neon Black című lemezén. Ez egy extrémnek induló, de végül prog-metal szerűen komplexé váló dal, tele érdekes váltással, remek gitártémákkal és egy nagyszerű pop-rock énekesnővel...



A lemez egyik legjobb dala lett szerintem a Requiem For The Living, ahol a Leander-es, egykor Nevermore-os Vörös Attila vendégeskedik. A dal két okból tűnik különlegesnek. Egyrészt sokszor neoklasszikusabb hatásokat mutat, mint a Tony MacAlpine-s The Ultimatum tette, másrészt megjelenik benne Attila Dimebag Darrelles elhivatottsága is, így nagy adag Nevermore-s vegyületben, egészen különleges dal válik belőle!

A Continuum Drift elmélkedősebb, prog-metal és kortárs jazz felé is nyitó dal, lassabb, szellősebb és vontatottabb részekkel. Chris Poland vendégeskedik benne, aki manapság ebben van leginkább otthon. A lemez legdurvább dala a Surrender, nyilván nem véletlenül üvölt-hörög-károg-énekel benne Ihsahn. Nekem nem annyira tetszik a darab, ha már groove-orientált, meg nagyívű kórus is szerepel benne, akkor a középtempónál lehetne élénkebb is. Az ismét Christine Rhoades énekesnővel felvett Chosen Time egy fokkal jobbra sikeredett szerintem, bár ez a kinyílóra felépített balladai prog-rock világ a Queensryche-nak egykor talán jobban ment. Mindenesetre úgy érzem, hogy megtalálja a helyét itt is! A Rapture flamenco, komolyzenei és jazz hatású akusztikus dal, kellő tudással és elhivatottsággal tálalva, tovább gondolva az előzmény érzelmi töltetét. Zárásként ismét túrunk egyet a goove-ok között Sibylline Origin címmel, de az én fülem ekkorra már nagyon tele szokott lenni Jeff egysíkú gitár-soundjával!

Ez szerintem a 2012-es év eddigi legjobb gitárhősködő lemeze, lenyűgöző és bravúros teljesítményekkel, de a végére talán némileg a kelleténél jobban kiégve. Azt mondjuk látatlanban (illetve hallgatás előtt) továbbra sem értettem, hogy egy gitáros direkten maszturbálóra vett szóló lemezén miért szerepelnek nagy nevű gitáros vendég konkurensek, de a lemez hallgatása közben rá kellett sajnos jönnöm, hogy Jeff nem alaptalanul aggódott egyedül maradni... Nagyszerű gitáros, nagy tudással, milliónyi zseniális groove-riffel, de mindez valahogy egyedül nem lenne elég érdekes egy ilyen jellegű produkcióhoz. Kellenek a vendégek hatásai, hogy teljes lehessen a kép!

10/8.5


Track lista:

01. Mercurial (feat.: Marty Friedman)
02. The Ultimatum (feat.: Tony MacAlpine)
03. Escape Velocity
04. Tragedy And Harmony (feat.: Christine Rhoades)
05. Requiem For The Living (feat.: Vörös Attila)
06. Continuum Drift (feat.: Chris Poland)
07. Surrender (feat.: Ihsahn)
08. Chosen Time (feat.: Christine Rhoades)
09. Rapture
10. Sibylline Origin

Közreműködő zenészek:

Jeff Loomis (Sanctuary, Nevermore) - gitár, basszusgitár
Dirk Verbeuren (Devin Townsend Project, Soilwork) - dob
Shane Lentz - basszusgitár

vendégek:
Ihsahn - ének
Christine Rhoades (Meddling Gretel) - ének
Marty Friedman - gitár
Tony MacAlpine - gitár
Chris Poland - gitár
Vörös Attila (Leander) - gitár

Lemezei:

Zero Order Phase (2008)
Plains of Oblivion -info- (2012)

Sanctuary:
Refuge Denied (1988)
Into the Mirror Black (1989)
Into the Mirror Live (1991)

Nevermore:
Nevermore (1995)
In Memory (EP, 1996)
The Politics of Ecstasy (1996)
Dreaming Neon Black - magyar szöveg - (1999)
Dead Heart in a Dead World (2000)
Enemies of Reality (2, 3 - 2003, remix 2004)
This Godless Endeavor (2) (2005)
The Year of the Voyager DVD (2008)
The Obsidian Conspiracy (2010)

vendégként:
God Forbid - Gone Forever (2004)
Pamela Moore - Stories from a Blue Room (2006)
Annihilator - Metal (2007)
Warrel Dane - Praises to the War Machine (2008)
Marty Friedman - Future Addict (2008)
Switchblade - Invictus Infinitum (2009)
Tim "Ripper" Owens - Play My Game (2009)
Periphery - Periphery (2010)
Pale Gray Sky - Everything for Nothing (2010)
Keith Merrow - Awaken The Stone King (2011)
Glen Drover - Metalusion (2011)
Stephan Forté - The Shadows Compendium (2011)
7 Horns 7 Eyes - Throes of Absolution (2012)

Kiadó:
Century Media Records
Honlap:
www.jeffloomis.com
myspace.com/jeffloomis
facebook.com/jeffloomisfans


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia