×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Csomós Péter interjú - ötödik rész (2012) 

Megjelent: 2012. május 01. kedd 12:00
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Csomós Péter a Mistrál, Syconor, Hungária, Tűzkerék és Juventus együttesek tagja volt. Tegnapelőtt a Tűzkerék - Jam korszakáról beszéltünk, ma jöjjön a Juventus...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Mesélj a Juventusról. Úgy tudom, ez alapvetően a Pápay Faragó-féle Syrius romjain alakult együttes. (Második képen: a Juventus látható a Kőbányai Klubban 1971-ben.)

Ide Sipos került hamarabb a Hungária feloszlása után. Egyébként főleg Sipi nem akarta folytatni a Hungáriát.

Egyszer, valahol júniusban átugrottam Tóth Józsihoz. Egyszer csak jön szembe Sipos az Opelján. Nálunk volt kint.

„Hát Csomi, hozzád jöttem, meg a Józsihoz. Kitaláltam, hogy beszállunk a Juventusba a Pápay-Faragó mellé, menjünk oda mi hárman.” - Logikus volt annyi év után. Ez így nagyon jól hangzott, de én ragaszkodtam Tátraihoz.

Kimentünk érte Angyalföldre, az ő stílusában mondom neki: „Na b*zdmeg, megyünk a Sipihez a Juventusba.” Erre Ő teljesen váratlanul összevágta a bokáját, azt mondja: „Főnök, ahogy parancsolod.” Pedig hát nem ez a fajta engedelmes ember. 19 éves volt, neki ez egy nagy előrelépés. Meg tisztában volt Sipos képességeivel. Mi az ő szemében rockerek voltunk. Tátrai alkalmazkodott.



Lesz vokállal összekötött rock. Van három pacsirta. Közben Tóth Józsi már nagyon készült a disszidálására a nagynénjéhez Amerikába. Persze erről mi mit sem tudtunk. Lesz, ami lesz, megpróbálja. Mármint a Juventust. Még egy fényképet csináltunk együtt, az IM-ben megjelent, hogy Új Juventus. Próbáltunk a Kőbányai Klubban, ott tartottuk a cuccot. A Spooky Tooth-tól játszottuk az I'm The Walrus-t, az a zenekar mindent olyan furcsán, lassan játszott. Ők kísérték Joe Cockert Woodstockon. Meg játszottuk a Beautiful Sundayt, meg a Black Nightot és a Nowhere Mant. Na most képzeld el: a Beatles Tátraival!

A vokál meg, hogy megszólalt! Sipinek ez volt a specialitása! Egy hónapot volt nálunk Tóth Józsi, aztán disszidált. Ebben a hónapban volt életében a legjobb. Itt játszhatta először igazán ki magát. Nagyon dühösen játszott! Később jöttem rá, miért volt dühös. Igazából ekkor már szerintem nem akart disszidálni, de már minden le volt szervezve, Münchenbe buszjegy, stb. Dobbantott, jött megint Csurgai (képen). Előtte neki meg a Zérónak mondtam a Jamben, hogy ne haragudjanak, de ez a Juventus nekem nagy lehetőség. De Csurgainak akkor mondtam, hogy szerintem mi még fogunk együtt játszani. És egy hónap múlva be is jött.

Pápay-Faragó Lászlóra hogyan emlékszel?

Koncertek után Pápay, Tibi, meg Józsi mindig leültek egy üveg cseresznyével és meghallgatták valamelyik Led Zeppelin albumot. Harminc éves pali volt ekkor, előtte ugye játszotta a cikit, de egy nagyon jó énekes volt és zongorázni is tudott.

Na, megvolt a zenekar, megvolt a koncepció. Vokálok kemény rockal. Crosby, Stills and Nash. Hogy szólt?! Nagyon jó volt. Feszes dobbal, pedig az eredetikben ez nemigen volt. Mondja Sipi, hogy intézett egy kislemezt. Tardos írta a szöveget. Dadada, 24 óra. Ez a felvétel 1971. augusztusában volt. Bementünk a stúdióba - ugye ahol előtte januárban már voltunk a Hungáriával – Juhász ott állt. Ő foglalkozott a rockal, progresszív ember volt. Mondja nekem, hogy... azt mondja... Urazott bennünket. „Péter, maga honnan szedi ezeket a gitárosokat? Ki találja ezeket ki?”



Na, most Tátrai szöges ellentéte volt Bartának. Tátrai bement és gyakorlás nélkül, egyből feltekerte a dalokat. Sipi és Csurgai alapra, na arra lehetett játszani. Tátrai ösztönös, született tehetség. Valahogy Tátrairól John Lennon jut eszembe. Nem ének, vagy gitár szempontjából, hanem a kültelki vagány, meg a kikötői vagány. Az a verekedős csibész. Ilyenek is voltak mindketten. Igazi munkásosztály hősei. A nagymester ebben Bruce Springsteen, pedig sehol nincs az előbbiekhez képest. Egy kicsit én is ilyen voltam, egy moderáltabb verzióban. Pestszentlőrincen a vagányok között. De én úri gyereknek számítottam ott, meg nem szerettem az erőszakot.

Na, most a Juventusban a saját nóták nem voltak túl acélosak. Ez volt. Jött a Táncdalfesztivál. Add már Uram az esőt. Sipi már elmesélte a sztorit, én kiegészíteném. A 8-as stúdióban vettük fel. Megvan a nóta, kint volt Szenes Iván is Kőbányán a próbákon. Nagyon tetszett neki. Katival felénekeltük hat perc alatt (duplán).

1972 augusztusa. Csurgai, meg Tátrai nemigen szóltak bele. Pápay se. Sipos, meg én voltunk a döntőbírók. Mondom, gyerekek, ez nagyon jó, súlyos, de valami nem tetszik. Miért? - kérdi Szenes. Mondom, a szöveg nem stimmel, nincs poén. Nem jön át a szöveg. Én hallottam, hogy Szörényi-Bródy mit írt Koncz Zsuzsának. Színes ceruzák. Ha nyerni akarunk, akkor jobbnak kell lennünk. A zsűri a szövegre figyel. Tehát megint ugyanabban a szituban voltunk, mint a Hungáriával a Nem bújok én subába esetén.

Na, most ott álltam 55 kilósan Szenes Ivánnal szemben, aki egyébként nagydarab ember volt. Mondom neki: nem jó a szöveg. Gondold el! Kovács Kati meg eközben zöld, kék, sárga. Pápay vigyorog. Csurgai meg Tátrai ki is mentek. Lázadás van a toronyban, a kapitányt épp agyonlövik. Mondja Szenes: „Mi a nem jó?” Na, akkor már mindenki kiment. Mondom, hogy OK, hogy könyörgés, de mikor jön meg már az az eső? Eleje, közepe, vége. Nyerni akarunk! Tudom, hogy hogyan működik. Azt mondja: ”Jó. Holnapra átírom.” Át is írta, másnap újból fölénekeltük. Mondtam: nyerni fogunk.



Két hét múlva a József Attila Színházban volt az elődöntő. Nyolcadik nóta volt az Add már. Mi is énekeltük harmadikként saját dalunkat, a Lenn a folyónál címűt. Kaptunk olyan háromnegyed részét pontban a maximumból. Na: „Következik Kovács Kati és a Juventus, számuk címe: Add már Uram az esőt.” A közönség mindenre számított, de rockra nem. Megdöbbentek. Egyébként én közben ugyanazt énekeltem Kovács Kati mellett refrénben, hogy teltebb legyen. Nagyon kellett vigyázni, hogy ne ordítsam túl, de jó volt a színpadkeverés. Óriási üdvrivalgás, a zsűriben mindenki a maximum pontot adta. Már az elődöntőben győztünk! Kint Szenes meg: „Neked volt igazad”. A döntőben ugyanez. Nagyon megünnepeltük a Generállal. Ugye ők is indultak azzal, hogy Ha a cipőm, kilyukad... Azt is Koncz Tibor írta nekik. Ők azt hiszem a legjobb fiatal zenekar voltak. Ereszd el a hajam. (Lásd legjobb fiatal 1968-ban: Hungária.)

Tátrai innen ment gondolom a Syriusba, igaz? Kb ekkoriban.

1972. augusztus 19-én volt a Fesztivál, de ekkor Tátrai már nagyon haverkodott Jackie-vel. Jackie karizmája nagyon erős volt. Én nagyon sokat köszönhetek egyébként neki. A Hungáriás kezdeti időkben sokszor kölcsönadta a cuccát. Az Ifiparkba kellett a cucc.

Tátrai nagyon egyenesen, egy hónappal előtte bejelentette, hogy ne haragudjunk, de ő meg van babonázva, és a Syrius neki egy előrelépés, az Orszáczkyval akar zenélni. Megértettük. Azt itt el kell mondjam, hogy én mindig annak voltam a híve, hogy bárki van a zenekarban, mindenki egyenlő részt kap a gázsiból. Tátrai ismeretlenül annyit kapott, mint mi Sipivel. Nemrég beszéltem Tátraival, említette is, hogy ezt ott tanulta nálunk, és most a Boom-Boomban ugyanez a helyzet. (Képen: A Juventus 1972 telén, már Tátrai nélkül.)

Na, Tátrai elment, miután megnyertük a Fesztivált. Mondtam Sipinek, hogy akkor most aratunk! Lehaknizzuk az országot ezzel. Kovács Kati és Koncz Tibi is persze benne volt. De egyet kikötöttem: én most elmegyek nyaralni. Előtte négy teljes évig egy nap szabadságom nem volt. Talán két napra voltam a Balatonnál. Egyszerűen nem volt időm... de senkinek sem. Mondom Sipinek, elmegyek Horvátországba, de mire visszajövök, a Závodi Janó legyen benn a zenekarban. Itt is az volt a koncepció, hogy legyen tehetséges, és járjon a cipője mellett, anyagilag is érdekelt legyen, ha már rocksztár akar lenni. Na. Visszajöttem... Ott ült Kékes. Hát ez nem igaz!

Ez akkora csalódás volt, mert így már inkább Beatles volt a zenekar, mint az a progresszív valami, amit mi kitaláltunk a Juventus indulásakor. Pedig Závodi egy fazon volt, még barátok is voltunk. Kicsit talán egyszerűbbek lettek volna a nóták, ezt meg is valósította utána Závodi a Piramisban. Kékes ügyes, aranyos, de én ezt nem így képzeltem. Egy Bartára, vagy pláne egy Tátraira büszke voltam.

Tehát ott nekem egy nagy törés volt, de a haknik azok nagyon mentek. Játszottunk Uriah Heepet is, de nekem már unalmas volt a July Morning minden nap, a saját dalok meg nem voltak olyan jók. Egyébként az Add már Uramot németül is megcsináltuk, Drezdában a TV-ben is ment, de én már nem voltam olyan magabiztos, csináltnak tűnt a saját zenekarom. El akartam menni vendéglátózni. Dezső Attila szaxofonos és Lifka Mihály trombitás az Apostolból egyszer csak beállított a Kőbányai Klubba, hogy ők Németországba mennének vendéglátóba, egy hatos kéne, csináljunk zenekart. Volt egy jamsession, ahol a Szentgyörgyi András, "Picike" dobos és Póka Egon játszott velem. Előtte az Olympiában voltak, Charlie-val és Mogyorósival. Én imádtam őket. Nagyon együtt voltak egyébként is ők ketten. Picikének még cirkuszi dobos tapasztalata is volt, azt nem tudja akárki, nehéz dolog műsort kísérni. Már megint a dobos! (A képen a Juventus 1973-ban, Osloban.)

A Juventus név Pápay Faragóé volt, jött Ő is, billentyűsként is nagyon jó volt, hogy jött. Jó zongorista volt és az angol szöveget is jól tudta. D6 klavinet, Fender zongora, Stevie Wonder. Tudta ezeket nagyon. Én akkor eléggé rá voltam pattanva Stevie Wonderre. Pápay egyébként mindig a cipője mellett járt, az isten pénzét el tudta költeni a Moulin Rouge-ban a női tánckarral. Imádta a nőket, azok is Őt, és nem csak a pénzéért.

Ki is mentünk Oslóba, ahol a kikötőben volt a Dronningen nevű étterem. Dronningen norvégül királynőt jelent. 1973. május elsején kellett volna hogy megérkezzünk, de hát idehaza soha nem volt kész időben semmi, negyedikére jutottunk ki. Vonattal mentünk az NDK-n át. Annyi ellenőrzés életemben nem ért, mint akkor az NDK-n keresztül. A tengerparton be a vonattal a kompba, irány Trelleborg (Svédország). Mentünk a szabad világba! Megérkeztünk, soha nem felejtem el. Sose voltam még nyugaton. Csak álltunk egy délutáni nap. Milyen tisztaság... piros háztetők... ez a nyugat. Onnan még vonattal Malmöig, majd át éjszaka Norvégiába. Én azon az éjszakán nem aludtam, csak néztem a nyírfákat az ablakból (a látvány a vonatból ilyen Kiev és Moszkva között is, de hát a tudat, hogy hol vagy?)

Na, ott a legócskább nóta is nagyon meg volt csinálva, fúvósokra. Nagyon sok munka volt benne. Volt egy nagy, háromszobás lakás bérelve nekünk, megbecsültek. Fél nyolctól 12-ig játszottunk minden nap szmokingban.

Meddig tartott ez? (Képen: a Juventus Lübeckben, következő képen Baselben, 1975-ben.)

Ez a hatos Juventus ment 1975. júliusáig, de közben Pókát kitúrta Deseő. Öreges mentalitású ember volt, nem bírta a fiatal Pókát. Odahozta Lakatos Öcsit. Ő trombitás és basszusgitáros is volt. Pedig imádtam Pókával, meg Picikével játszani. Később Lakatos Öcsi túrta ki őt, Svájcban már csak öten játszottunk.

Póka '69-es Fender Precisionján a mai napig van egy fiú rajza, akinek hiányzik egy foga. Ennek az a sztorija, hogy Morcz Csaba volt a technikusunk a kimenetel előtt. Csabi – isten nyugosztalja – mondott valami vicces hülyeséget, mire Póka brahiból beleharapott Csaba kabátjába, egy gombra. Kitörött egy foga, egy héttel indulás előtt, 1973. április végén. Kisvártatva egy trafikban találtam egy matricát a foghíjas sráccal, ráragasztottuk. 1973 óta rajta van. Morcz és Póka egyébként nagyon jó barátok voltak.

1973. októberében Lübeckben, a Cafe Fauthban is játszottunk. Nem messze a marcipánostól az Altstadtban. Novemberben nem volt semmi. Csajoknál lógtunk Pápayval. Valakitől meg kellett kapni életünkben a trippert, Pápayval itt szedtük össze. Kőnigliche tripper - mondta doktor a tübingeni bőrklinikán. Penicillin. Nem tudtam leülni egy hétig, úgy fájt a seggem.

1975. áprilistól Svájcban voltunk. Hazajöttünk, kivéve Picike, ő azóta Torontóban él. Pápay átadta nekem a nevet, Ő kiment az Echo együttessel, kint is maradtak.

Közben Pókát 1974-ben elvitték katonának. Egy évvel korábban még a puccos Dronningen Étterem szmokingban, utána meg be a seregbe szart lapátolni. Papájával (dr. Póka Pál) nagyon jóban voltam. Hatalmas székely ember! Pókáék híresek voltak Erdélyben. A nagydarab odamondósak mindig vezérek a székelyek között. A románok a háború végén fel akarták akasztani őket. Át kellett jönniük.

A Juventus tudomásom szerint egészen 1977-ig létezett, utolsó felállásában Póka Egon és Szénich János is játszott. Miket játszottatok? (Képen: a Juventus 1976-ban.)

Például a Hidd el, vagy a Kapaszkodj. Utóbbit Pataki Laci írta a Syriusból, ezzel még végigcsináltuk a Metronóm '77-et. Nem túl jó dal, de Patakit szerettük volna a zenekarba, végén mégis elment Bécsbe... nélkülünk.

1975-ban hazajöttünk Svájcból. Morcz Csaba mindjárt megtalált: csináljunk zenekart! De kivel? Itt van először is a Zdroba Dani. Ő basszusgitáros volt, azt mondja Morcz: „Átépítjük billentyűsnek”. Elvittük Szakcsihoz tanulni. Elővettem megint Csurgait. Lifka Misi volt a fúvósunk. Profi volt. Velünk volt még Vígh Peti trombitán. Egyébként megkerestem Schöcköt, de nem tudtuk bevenni, mert a felesége akkor disszidált, így Ő nem kaphatott útlevelet, nekem meg az volt a célom, hogy megyünk vissza nyugatra. Póka is újra tag lett, mikor leszerelt, rögtön átszerveztük a zenekart, eltűntek a fúvósok.

Póka kijátszogatott a zenekarból? Gondolok itt beugrásokra Radics Tűzkerekébe. (Képen: Póka és Szénich a Juventusban 1977-ben... még a HBB előtt!)

Nem volt állandó tag Bélánál szerintem, csak bejátszogatott pesti koncerteken.

Póka gondolom tőletek ment a HBB-be, de Szénich még maradt.

Igen, Szénich még maradt, de aztán átvitte Póka Őt is.

A Youtube-on találtam egy dalt, a Téli dalt. A Mikrolied ekkor Csuka Mónikával szerepelt. Volt, hogy kísértétek őket más felvételen is?

Volt egy másik, nagyon jó számunk a Mikrolieddel, a Felnőttkor. Tiszta Thank You a Led Zeppelintől. Mikrolied ekkor: Csuka Mónika, Herczku Annamária, Szigeti Edit.

Folytatás itt!

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2012.05.01.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia