×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Csomós Péter interjú - hatodik rész (2012) 

Megjelent: 2012. május 03. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Csomós Péter a Mistrál, Syconor, Hungária, Tűzkerék és Juventus együttesek tagja volt. Tegnapelőtt a Juventus 1977-ig terjedő időszakáról beszéltünk, ma jöjjön, ami eztán történt, például az az időszak, amikor Pataky Attilával vendéglátózott Norvégiában...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A Juventus szekere 1977 tavaszától már döcögősen haladt. Pedig még mai szemmel és füllel is elfogadható szinten játszottunk. Viszont Csomós, Csurgai, Póka, Szénich csapat sem küllemben, sem a saját számok tekintetében nem tudta felvenni a versenyt a Piramis jelenséggel szemben. A Piramis jött, játszott és győzött<>

Révész és Závodi a frontban, a karizmatikus Som Lajos, a kitűnően éneklő és billentyűző Gallai Péter, Köves Pinyó a doboknál... és két kitűnő nóta: Szállj fel magasra, A becsület... egy pillanat alatt sztárok lettek... Póka Hobo felé mozdult, Csurgai azt hiszem Tolcsvay Laci felé, én pedig Holzhauser Feri és Noclav felé.

Mi történt még abban az évben?

Különböző sessiönökben játszottunk (Deseő Csaba - Funky hegedű). Szerettük volna Pataki Lacit a Syriusból a bandába, akkor még talán nyugatra is eljutottunk volna újból. Az 1977 Metronóm táncdalfesztiválra Pataki írt egy nótát (Juventus - Kapaszkodj!) - aki utána rögtön elhúzott Bécsbe. Az adásban már Fogarasi János billentyűzött, aki a napokban hunyt el sajnos. Előtte a Metróban játszott egy darabig, majd inkább jazz sessiönökben vett részt. Mivel a fesztivál nyáron volt, már a Noclav együttesben játszottam a Balatonnál és nagyon jól éreztem magam.

Akkor Noclav. Hogyan tovább?

Holzhauser Feri látta rajtam, hogy nagyon magam alatt vagyok. Mondta: garantálom a bandát, elég fellépésünk van és ki szeretnénk menni nyugatra. Ebben viszont nélküled nem sokat tehetek. Jó kapcsolataim vannak az ORI-nál, neked az Interkoncertnél, ha összefogunk, mindenki jól járhat. És teljesen igaza volt, igaza lett. Akkor jött a bandába Dellner Béla, akit stílusában Závodihoz hasonlítanák, Holzhauser Satya dobos, aki megbízható és remekül énekel dobolás közben is! Nyári Elek basszgitáros szakmailag, emberileg is kitűnő, és Csanálosi Ildikó énekesnő. Akkor már énekesnő is kellett a nyugati kuncsaftoknak, az olcsó (olcsóbb) kelet-európai tánczenekarokban.

Hogyan sikerült kijutnotok először Lübeckbe?

1978 áprilisában volt egy ún. Interkoncert meghallgatás a kis klubban (Kőbányai Klub, Halom u 37/a), amin az Interkoncert emberein kívül ott volt Peter Biermann, a hannoveri Künstlerdienst impresszáriója. Akkoriban a Boney M volt a divatos tánczene, énekesnőnk volt, én fuvoláztam, nagyon jól sikerült a bemutató. De természetesen semmi sem történt, nyugati szerződésnek se híre, se hamva.

Egy napon felhívott Forgács Endre az Interkoncertből, menjek be. Már kilószámra volt a propagandaanyag náluk, mi lehet? Arról lenne szó, el kéne vállalnánk egy pár hónapot a DDR-ben, vagy Csehszlovákiában és akkor erőteljesen támogatnák nyugati munkavállalásunkat. Igen volt a válasz.

És akkor hol játszottatok Lübeck előtt?

A szlovákiai Bártfán (Bardejov) három hónapig. Nagyon nyugati színvonalon nyomtuk. Kelet-szlovákia összes bombázója a lábunk előtt hevert, meg kellett tanulnunk gyorsan szlovákul, ami részben sikerült is. Volt, aki a nagy hévvel folytatott nyelvtanulás során trippert is kapott, és némi penicillin-kezelés után folytatta csak a zenélést. Augusztus közepén telefonált Forgách Endre, hogy megvan a lübecki szerződés.

A tulaj meglátott egy képen és az ajánlatok közül minket választott. Herr Fauth nightklubjában már játszottam '73-ban Pókával, emlékezett rám, szerencsénkre. Két napig zötyögtünk a mikrobuszban DDR-en keresztül, a sofőrt keleten hagytuk és át a szürkéből az élénkzöldbe. Fél évre kaptunk munkavállalási és tartózkodási engedélyt, egy hónap szerződésre. Emlékszem, azt kérdezte a nyugatnémet őr a határon: bleiben SIE? Azaz: ugye maradtok? Wir wissen noch nicht - válaszoltam. Másnap visszavittük a mikrobuszt a DDR-be és utána gyalog, majd autóstoppal vissza nyugatra a világ legszigorúbban őrzött határán. Ha rágondolok, igen bátrak voltunk, mert néha még tévedésből is lőttek ott a lelkes keletnémet tisztek...



Szokatlan volt a nyugati munkatempó?

Nekem nem, én már tudtam miről van szó, de így is 65-ről 61 kilóra fogytam két hét alatt. Este kilenckor kezdés, három szám, csücsül, 15 perc szünet háromnegyed tizenegykor, tizenkettőkor mittenacht show 20 perc. Elviseket énekeltem bőrruhában és utána tánczene reggel négyig, péntek, szombaton ötig. A többiek állandóan aludtak, nappal is, a szünetekben is. De ennek ellenére nagyon megfeleltünk, 79-ben már két hónapot kaptunk Herr Fauthnál. Híres buzi volt, nálam próbálkozott, majd Elekkel, de udvariasan elhajtottuk.

A lübecki kuplerájt magyar stricik üzemeltették, Ödön és Eddi. Ha bejöttek, egy üveg Jim Beam a színpadon, meg Holsten sör. Nő meg kívánságra: nekem szőke nagymellű cseh - milyen jó volt egy kicsit beszélni szlovák! - másnak francia néger hölgy. A csajok teába rakták a hasist, nekünk megtette a whisky is.

Ezt látta volna az Interkoncert párttitkára, a szocialista erkölcs teljes semmibe vétele. Ott, ahol sztriptíz volt, nem szabad volt munkát vállalni. Egyszer Böblingenben egy hónapig este kilenctől reggel háromig játszottunk, szinte szuroksötétben, egy nyomorult francia csaj vetkőzött két óránként, telefonkagylóval szeretkezett, borzalmas volt. Innen csak egy szép emlékem van, német-brazil keverék alkalmi barátnő, ilyen szépet. Irigykedtek a többiek, mikor jött értem reggel háromkor fehér Mercedessel. Ez tiszta fiú zenekar volt egyébként.

Szóval innentől kezdve tovább körbe Nyugat-Németországban?

Egy fenét. Sem az Interkoncert, sem egyetlen német ügynökség nem jelentkezett. Szerencsénkre a lübecki német pincérek ismerték az észak-német kocsmákat és ajánlottak bennünket a hamburgi Reeperbahn legnagyobb kocsmájába, a Bayrisch Zell-be. Eljöttek, meghallgattak és megvettek bennünket decemberre, kolosszális 16.500 márkáért. Németországban az első hónapban akkor nem kellett adót fizetni.

Szóval megint haza október elsején, mikrobusz, DDR oda-vissza. Rémálom. 1978. decemberétől, 1980. novemberéig, végig csináltuk szinte szünet nélkül Németországot. 1980-ban négy hónap Norvégia volt, ami aztán később végzetessé vált számomra. Csalánosi Ildikó terhes lett, decemberben már (1978) Mixtay Melinda énekelt, 1979. április végétől pedig Várszegi Éva, 1981-ben jött Torontáli István a basszgitáron, ez már minden igényt kielégített. Három pacsirta, teljes győzelem!

1979-ben Várszegi Éva, 1981-ben Torontáli István lépett be tehát a Juventusba, és ez nagyon nagy terhet vett le rólam. Mint mondottam, néha hat órát is kellett énekelni, néha rettenetes füstben, nagyon oda kellett figyelni a kondícióra, betegség, megfázás kizárva. Az kifázást is jelentett volna sok helyről. De három pacsirtával már sokkal könnyebb volt megoldani az apró egészségügyi problémákat. Akkoriban két év külföldi vendégszereplés után, egy évig itthon kellett játszani: nehogy véletlenül vámmentes legyél, vagy urambocsá' egy kicsit magasabb életszínvonalat biztosítsál magadnak.

Akinek nem volt itthon lehetősége, az orrba-szájba üzletelt, aztán kezdhette elölről. Tíz százalékot (havonta, fejenként kb. 230-250 DM-et) kellett leperkálni az Interkoncertnek, ezért kaptál egy útlevelet, ha szerencséd volt öt, úgynevezett ablakkal. Egy ablakkal egyszer ki-be lehetett menni Hegyeshalomnál, plusz például Norvégiába osztrák, német, dán átutazó vízum. A vízumokat persze magadnak kellett fizetned. A beutazást Norvégiába három hónappal előtte be kellett adni. De az önimpresszálás, a saját szervezés szigorúan tilos volt!

De ez mai füllel egyszerűen nevetséges. Mégis csináltátok?

Tudod, ha egyszer megszagolod a szabadság illatát! 1974-ben egy stúdióban voltunk Nyugat-Berlinben a fal mentén, volt egy lépcső a fal fölé, felsétáltam, átnéztem Kelet-Berlinbe, a senki földjén és sírva fakadtam. Feleségem látogatóban a kelet-berlini Adlon szállóban lakott egy hétig, én pendliztem minden éjszaka a Checkpoint Charlienál, ő nem jöhetett át. Már a második napon ott volt a Stasi, a hotelosok megsúgták, bolgár volt a recepciós. Ki a franc ez a manus minden éjjel, nyugatnémet rendszámú autóval? Talán alagutat fúr?!

1981. decemberében már Norvégiában kezdtetek újabb két évet?

Pontosan. Ja, még egy kicsi, de fontos apróság. Az olasz-magyar koprodukció. Diodato Nardin (isten nyugosztalja) egy trieszti olasz-szlovén pianista volt a menedzserünk Norvégiában, kitalálta, hogy „Juventus from Hannover, Germany”! Az amerikai-brit zenekarokat, esetleg az olaszokat szeretik, a németeket, vagy ha nem is szeretik, a precíz és megbízható munkájukat akceptálják, kb. úgy, mint a svédekét. Így lettünk Skandináviában német, Németországban magyar zenekar... német nyelven mind a hatan relatív jól kommunikáltunk.

Már nem is mentetek többet Németországba?

Nézd, a piás részleg az jól érezte magát a sok és hosszú meló ellenére a birodalomban Így hívtuk.. hmm... vierte reich. De aki bírta és szerette a telet, az Skandináviára szavazott. Hozzá kell tennem, Skandináviában mindig jó körülmények között voltunk, volt mikor a hotelben laktunk, teljes ellátást kaptunk. Ha nem, megkaptuk a kaja ellenértékét készpénzben! Azért volt olyan is, hogy Oslóban a Ladára ráírták, hogy go home... Később a német rendszámú WV mikrobuszra pedig horogkeresztet rajzoltak, de ez inkább északabbra volt, mint Oslo. A Juventus az olasz, mint a menedzserük, mosolygós, bohém és szoknyabolond, ez stimmelt!

Németország?

1982-ban két nagyon jó hónapra szívesen emlékszem. Az egyik Dánia, nagyon vidám ország, rettenetes körülmények, este 10-től - reggel ötig, de mindig telt ház és a hölgyek... hát, mit ne mondjak... nagyon lelkesek. 1982-ben a foci-vb Németországban volt, a döntő Olasz-Német Frankfurtban az ezeregyszáz főre tervezett sörházban rengeteg olasz rajongónk volt. Főleg Éva miatt. Mint mondottam, a digók szoknyabolondok.

Megnyerték a vb-t, még az utcát is Martinival locsolták, a lengyel rajongók vodkával bennünket - tényleg van ilyen: polak-wenger dva bratanki - meglátogatott a Dzsingisz Khan banda, abban is voltak magyarok, forró nyár volt, nejem és a lányom is ott nyaralt. Ha ez nem lenne elég, még belépett a képbe száz amerikai megszálló katona, ott aztán volt rock and roll! Akár Kansasban is lehettünk volna!



(Képen: Csomós Péter és a Juventus 1983-ban.) 1983. időjárásilag nagyon jó év volt, de csak nyolc hónapot játszottunk. Ez elég deprimáló volt, ráadásul összevissza, egy-két hónap szünettel. Fel s alá Európában a Ladával. vízumok, határ plusz állandó seftelés, elegem volt az aranyozásból, meg a Fa szappanból. Plusz 1983. július végén néha 39 fok volt, este meg harminc. Éjszaka utaztunk, de mindenki így gondolkodott, folyton tele volt az autópálya. Általában egy seggel elmentünk Hannoverbe, ott elájultunk pár órára, majd tovább, fel Norvégiába, de hát a Lada nem BMW. Aztán egy apró figyelmetlenség (black ice) Norvégiában, máris a szakadék szélén a Lada. Szerencsére nem zuhantunk. Egy ilyen lelkileg és anyagilag.

Megkezdődött a széthúzás?

Hát igen. Éva másik zenekarba csábult, Béla meg akart nősülni Norvégiában, Pista más zenekart választott, Feri és Satya megint mást akart. Satya négyszemközt még el is sírta magát nekem, ez nagyon meghatott. A kemény német megbízhatóság és fegyelem mintapéldája - ugye megint a vesszőparipám, a dobos. Nardin azt mondta: ne búslakodj, itt van hat hónap szerződés egyfolytában 1984-re. Ez jól esett, az ő szemében én voltam a garancia.

És mi történt az Edda-Juventus hat hónapja után?

1984 elején megkeresett Pataky, hogy úgy tudja, van szerződésem Norvégiába. Hat hónapot töltöttünk kint. A régi Eddából Tüsi volt a dobos, és Csillag Endre jött gitározni. Mikor mentünk ki, a határőrök azt hitték, külföldi turnéra megy az Edda. Biztattak, hogy keressünk sok pénzt. Zenekarilag nagyon jó felállás volt, Csillag Endre zseniális gitáros volt, nyomtuk a George Bensonokat. Tag volt még Bige István billentyűs, Balázs Ági énekesnő-billentyűs(!), Fortuna László, Tüsi, Pataky és én bassz és ének, felváltva. Nagyon jó banda volt, de ők itthon Eddát akartak, én meg csak külföldön (nyugaton) éreztem magam jól, nem is szerettem volna újabb karriert, öregnek éreztem magam hozzá, negyven éves voltam. Ez volt az utolsó Juventus. Diodato Nardin ragaszkodott a név használatához.


Képen: Csomós Péter és Tihanyi Gyula 2008-ban


Ezután már nem akartam sem szervező, zenekarvezető, se frontember lenni. Csak egy basszgitáros, aki énekel egy kicsit. Oda megyek, ahova visznek. De egy feltétellel: nem akarok kelet-Európában lenni. Csak a skandináv éjszakák... vagy a németek. 80 óta nem tettem be a lábam a DDR-be, legközelebb 2001-ben tettem. De akkor már nem volt ugyanaz. Souvenir from Hungary, Cosmos Factory ez volt a két következő zenekar neve. A Juventus véget ért...

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2012.05.03.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia