×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Cult - Ceremony (1991) 

Megjelent: 2012. május 05. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Nemsokára itt van 2012. május 22., amikor a Choice Of Weapon-nal visszatér az angolok utolsó hard rock legendája, a The Cult... Ráadásul a promóciók jelentős részéből úgy tűnik, hogy Ian Astbury ismét indiánosdit fog játszani rajta, amitől az embernek egyből a Ceremony-korszaka ugorhat be...

Akkoriban, az 1989-es Sonic Temple sikerétől fűtve mindenki sokat várt tőlük! Egyfajta arénákat megtöltő, amerikanizált Led Zeppelin-közeliség volt a cél, szóval valami igazán jelentőségteljesnek kellett lennie ezen a lemeznek, ha nem akarták magukat újra elásni az gótos-rockzene bűzben tocsogó, angolosan úriemberes underground-jában! Erre előjöttek az indiános lemezükkel, ami téma enyhén szólva is különös választás egy brit rockzenekartól, mert azt még meg lehet érteni, hogy az indiánok jogaiért valakinek szót kell emelnie, de azt már kevésbé, ahogy a brit zenekar csinálta.... Elfelejtették ugyanis értesíteni az őslakosokat erről a tervükről, aminek súlyos pereskedés lett a vége... Meg az, hogy a Cult soha többé nem lett olyan zseniálisan kommersz, mint amilyenek ebben a korszakban voltak...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A jó dolgokkal kezdem: ez egy nagyon bátor album! A legszebb brit hard rock hagyományokat mutatja az, ahogy mernek szabadon jammelni a dalokban! A korszak egyik legnagyobb dallamos rock producere, Richie Zito olyan spontán légkört volt képes teremteni az itt hallható dalokban, hogy ezzel azonnal berántja az embert... Mindezt Mike Fraser hangmérnök megfejeli azzal, hogy a Sonic Temple erőteljes Zeppelin-hatásából adódó arányokat képes ötvözni a Love-környéki gothic-rock korszak hangszíneivel! Mindennek az eredménye egy nagyon ősi, nagyon ösztönös, nagyon spontán, nagyon egyedi hangulat lett, ami a Cult történetében csak ezen az egy lemezen született meg! Hallgassuk csak meg például a White végét, abból példának minden kiderül...

Mindennek az ösztönök vezérelte hangulatnak félig-meddig ellent mond az a slágeres, epikus, mondhatni romantikus hangvétel, ami a dalok jelentős részét uralja! Ez a lemez nagy dilemmája szerintem. Vagyis, hogy az If zongorázós balladája, a White erősen a Zeppelin-re emlékeztető akusztikus hangszerelése, a Heart of Soul nagyívű balladai kirohanása, a Sweet Salvation szinte vallási rock-mélysége legyen a középpontban, vagy a Ceremony, a Wild Hearted Son és az Earth Mofo szentháromság által fémjelzett Sonic Temple-szerű dögös rockzenéje? Hát azt hiszem erre a kérdésre ők sem tudták megadni a választ, így aztán máig ez maradt a nagy dilemma...

Talán ettől a dilemmától romolhatott meg annyira Ian Astbury és Billy Duffy munkakapcsolata a felvételek alatt! Ez volt ugyanis a történelmi mélypontja kettejük közös munkájának, a pletykák szerint már külön-külön kellett a stúdióban dolgozniuk, hogy ne vitatkozzanak annyit. Nyilván a technikai személyzet igen-igen jól kezelhette a kérdést, ha a végeredmény olyan spontán tud lenni, mintha csak mindenki hálószobájában lenne a koncertjük... Amúgy a demókat még Todd Hoffmannal és James Kottakkal vették fel, de a stúdióban már Charley Drayton és a dobos Mickey Curry (meg egy rakás vendég) szerepelt... Nem is akárhogyan! Mickey Curry visszafogott tempói és nagyon kemény alapjai egészen zseniálisan illeszkednek a hangzásba! Curry egészen elegánsan dobolta fel a lemezt, kijár neki érte a zseniális jelző!

Mindennek a tetejébe jött az indiános külsőség! A helyzet az, hogy nagy hibát követtek el ezzel a koncepciójukkal kapcsolatban! A borító képén szereplő indián kisfiú szüleit ugyanis elfelejtették értesíteni a tervükről, így a megjelenés után a nyakukba kaptak egy 61 milliós pert... Amitől aztán mindenkinek főhetett a feje... Alaposan elgondolkodhattak ők is az indiánokat ért történelmi jogsértéseken!

A drogokban úszó grunge hullám közepén, egy ennyire tiszta és ősi hard rock albumnak akár még jó eredménynek is mondható az elért 25. hely az amerikai eladási listán. De a két főszereplő közti folyamatos vita, és a pereskedés teljesen lenullázta a zenekart! Három év múlva kerültek csak elő, de az 1994. októberében (ismét Bob Rock-al) megjelent The Cult album indusztriális hangvétele végleg letörölte a csillagokat a fejük mellől... és ez az állapot talán még ma is tart, szóval a Ceremony lemez volt az utolsó olyan produkciójuk, amit szinte kétségek nélkül lehet szeretni! Ez az a lemezük, amiért igazán lehet rajongani!




Track lista:

01. Ceremony – 6:27
02. Wild Hearted Son – 5:41
03. Earth Mofo – 4:42
04. White – 7:56
05. If – 5:25
06. Full Tilt – 4:51
07. Heart of Soul – 5:55
08. Bangkok Rain – 5:47
09. Indian – 4:53
10. Sweet Salvation – 5:25
11. Wonderland – 6:10
12. No. 13 (bonusz)
13. Bleeding Heart Graffiti (bonusz)

Közreműködő zenészek:

Ian Astbury (Boris & Ian Astbury, Slash) - ének
Billy Duffy (Sammy Hagar, Circus Diablo) - gitár

Közreműködtek továbbá:
Alex Acuna - ütős hangszerek
Mickey Curry - dob
Charley Drayton - basszusgitár
Tommy Funderburk - vokál
Donny Gerrard - vokál
Suzie Katayama - cselló
Mona Lisa - vokál
Yvonne St. James - vokál
Benmont Tench - orgona
Scott Thurston - szintetizátor, zongora
producer: Richie Zito (pl. Tyketto 1991) - billentyűs hangszerek
keverés: Mike Fraser

Lemezeik:

Choice Of Weapon - info (2012)
Born into This -2- (2007)
Beyond Good and Evil (2001)
Cult (1994)
Ceremony (1991)
Sonic Temple (1989)
Electric (1987)
Love (1985)
Dreamtime (1984)

koncertek:
Dreamtime Live at the Lyceum (1984)
Live At The Marquee (2cd, 1993)

válogatások:
Death Cult (1988)
Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners (2cd, 1993)
High Octane Cult: Ultimate Collection, 1984-1995 (1996)
Pure Cult: The Singles 1984 - 1995 (2000)
The Best of Rare Cult (2000)

Boxok:
Singles Collection: 1984-1990 (1991)
Rare Cult (2000)
Rare Cult: The Demos Sessions (2002)

Cikkeink:
2007. június 25 - The Cult Budapesten, afterparty a Cultus-sal
Beszámoló: 85 perces hétfő esti Cult kultusz a pecsában
Interjú a csapattal 1991-ből > első rész, második rész.
The Cult - sztori (1981-2007) - életrajz

Kiadó:
Beggars Banquet, Sire
Honlap:
www.thecult.us
www.the-cult.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

The Cult - Hidden City (2016)

2016-02-08 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...












Klipmánia