rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Devil Electric - Devil Electric (2017)

 Látogatottság
Összesen
88282689
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Csapó György, Buksi - interjú 2012 - II. rész

Interjúk

Mennyire volt az Edda szupergroup?

Nem volt ez szupergroup. Voltak nálunk jobb egyéni hangszeresek is Miskolcon. Mi a sikerünket annak köszönhettük, hogy irgalmatlanul sokat gyakoroltunk. Semmi több. Meg a többi zenekar nem vette annyira komolyan. Mindenki várta a csodát, mi meg tettünk is érte. Borzasztó sokat próbáltunk Zsöci kis fáskamrájában. Négyen baromi sokat vitatkoztunk, de kizárólag zenei dolgokról. Az, hogy az Edda-számok úgy szóltak, ahogy, abban vérre menő összecsapások voltak. Ezt így, azt ne úgy. Hangról hangra megküzdöttünk minden dallal...








Még mielőtt kialakult a klasszikus ötös, amelyik az első 2 albumot készítette, volt egy felállás, ahol Róna György volt a bőgős és Darázs István is énekelt Attila mellett. Ez a hatos felállás hogyan működött?

Nagyon jól! Dudi és Attila remekül kiegészítették egymást. De aztán emberi ellentétek alakultak ki köztük. Két dudás egy csárdában...

Mennyit koncerteztetek ebben a korai időszakban?

Nem annyira koncerteztünk, hanem báloztunk. 4-6 órákat zenéltünk.

Ezt fizikailag hogyan bírtátok? Ez egy elég komoly megterhelés.

Bírtuk, mert valamiből meg kellett élni. Koncertet hol adhatott volna egy vidéki zenekar, akit a kutya sem ismert? Elvállaltunk mi mindent. Olyan falusi bálokat játszottunk, hogy ihaj...

Miskolcról hogyan indultatok neki az országnak, amikor fellépés volt?

A miskolci buszpályaudvarhoz közel volt egy találkozási pont. Soha senki sem késett el. Mindenki nagyon fegyelmezett volt, tudtuk, miért küzdünk. Senkit sem kellett fegyelmezni. Miattunk soha el nem maradt koncert.

Saját számokat mikor kezdtetek beépíteni a fellépésekbe?

Mi hosszú-hosszú ideig nem játszottunk saját számokat. Aztán mondjuk 20 szám mellett volt egy saját. Ebben Slamó borzalmasan következetes volt. Addig nem játszottunk egy dalt, ameddig tényleg nem volt jó, amit Ő is elfogadott, mi is elfogadtunk. Volt olyan nóta, amit majd' 1 évig nem játszottunk színpadon. Próba közben mindig kitaláltunk valamit, hogy ez ezért nem jó, vagy azért nem jó. És akkor azt nem is játszottuk. Nagyon hosszadalmas dolog volt, míg kialakult egy saját program.

Tulajdonképpen az első album megjelenéséig folyamatosan játszottatok Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep dalokat, csak 80 májusától hagytátok el ezeket.

Ezekkel pótoltuk ki a saját dalokat, amíg nem volt egy koncertnyi anyagunk. Meg aztán egy vidéki zenekarnak, egy majdhogynem ismeretlen zenekarnak, csak saját nótával koncertezni, az elképzelhetetlen volt abban az időben.

Az Edda 1. anyagáról azt hallottam, hogy nagyrészt '79 nyarán, a Balatonon állt össze.

Ez így van. A Balatonon a Zebegény nevű sétahajón játszottunk. Ott is születtek nóták és rengeteg olyan is volt, amit megcsináltunk, előadtuk, aztán soha az életben nem játszottuk többet. A második lemezen ott van például a Kék sugár. Azt egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor játszottuk. De sok olyan is van, ami se lemezre nem került, se nem játszottuk élőben, mert nem volt jó.

A Kék sugárnak meg egyébként is megvan a maga története, mert tulajdonképpen egy éjszaka alatt született. Feljátszottuk a lemez anyagát és szóltak, hogy még egy nóta fér a lemezre. És akkor ott álltunk, hogy "Na most mit?" Erre Slamó meg Alfonz egy éjszaka alatt összedobták ezt a nótát. Ezt a stúdión kívül egyetlen egyszer nem próbáltuk. Nem is tudtunk volna próbálni. A felszerelés bent volt Rottenbiller utcai stúdióban. Alfonz bent volt velem az üvegkalitkában a dob mellett, és mutogatta végig, hogy mit doboljak, hova üssek, mit üssek. Ez úgy került a lemezre. A Tárogató utcában laktunk egy bérelt lakásban, ott, egy éjszaka alatt született, másnap már vettük is úgy fel, hogy tulajdonképpen azt sem tudtuk, hogy mit játszunk. Fantasztikus volt.

Ahhoz képest nem rossz nóta...

Mi viszont inkább azokat szerettük, amivel küszködni kellett. Aminek tényleg megvolt az alapja. Ennek meg semmi. Itt mindenki precízen azt játszotta, amit leírt Slamó meg Talfi. Feljátszottuk és kész. Azt nem tudom, a szöveget hogyan énekelte fel Attila. Külön-külön vettük fel a hangszereket.



Ez a rohammunka nem volt jellemző a korai Eddára...

Ez az egy bizony így volt. Ez az egyetlenegy számunk. És mondom, nem is emlékszem, hogy játszottuk egyáltalán színpadon. Nem nőtt a szívünkhöz egyikünknek sem. De azért inkább úgy mondom, hogy ez egy bravúr volt, hogy ezt egyáltalán Alfonz meg Slamó megcsinálta. Mi meg Zsöcivel ketten már csak játszottuk, amit ők mondtak. Elég kacifántos dolog volt, de ezt ők ketten jobban el tudnák mondani, mert ők ketten dolgoztak meg vele.

A '79-es év elég jelentős volt számotokra, akkor kezdtetek igazán beindulni, ekkor adtátok az első, önálló koncertet a Budai Ifjúsági Parkban.

Voltak is vagy háromszázan... de lehet, hogy kevesebben.

Mit éreztetek akkor, mikor ott tartottatok, hogy végre önállóan játszhattok a főváros egyik legnagyobb és legfontosabb szórakozóhelyén, és egy tízezres helyen ott van 2-300 ember?

Amikor mentünk fel Pestre, már bent voltunk a városban, amikor láttuk, hogy ugyanazon a napon van a Piramis bulija a Kisstadionban. Akkor mi már tudtuk, hogy mire számíthatunk. A Piramis majdhogynem akkor volt a csúcson. Tehát erre számítottunk, mire a Parkhoz értünk. De nem rázott meg minket. Mi nem voltunk elkapatva közönségileg akkor még.

Nálunk alkohol-tilalom volt, de akkor mondta Attila, hogy "Na gyerekek, most egy üveg bor, mindenki iszik és játszunk, mintha telt ház lenne!" A Budai Ifiparkban 300 ember az elveszett. Mintha most a Sportarénában lenne ennyi ember. De lejátszottuk és jól éreztük magunkat. És a következőnél már majdnem telt ház volt. Szájhagyomány alapján elterjedt, hogy ez nem is volt olyan nagyon rossz. Az a 300 ember elvitte a hírt. De nagyon kemény évek voltak az elsők. Ha Pestre mentünk, nem volt hol aludni, öten zsúfolódtunk össze a Ladában, ülve aludtunk. Később már sikerült egy koliszobát kivenni, meg a VIII. kerületben volt egy lakás, ahová feljártunk aludni. Ezzel együtt én csak a szépre-jóra emlékszem.

A koncerteket Attila intézte, és manapság is sokan a szemére vetik a régi rajongók közül, hogy Ő ott sem volt a próbákon, amíg Ti güriztetek, csak learatta a babérokat.

Valóban volt, hogy akár egy hónapig nem láttuk, csak koncerten, de ő volt az, aki lótott-futott, állandóan bumlizott Miskolc és Budapest között. És ami a javára írandó, hogy amikor kész volt egy nóta, összeraktuk, le volt neki írva a szöveg, lejátszottuk az alapot, akkor 2-3 próba után elénekelte. Ilyen szempontból nagyon jó volt. Meg tulajdonképpen nem hiányzott a próbáról, mert ott zenei munka folyt. Ha nagyon kellett, akkor Slamó énekelt. De mi ott a zenét raktuk össze. És jellemző Attila profizmusára, hogy Slamó előénekelte neki, Alfonz lejátszotta, hogy pontosan milyen hangokat kell énekelni, és 2-3 próba után már úgy ment, mintha végig ott lett volna.

Vannak dalokról olyan koncertfelvételek, amiket eleinte Slamó énekelt, Attila pedig csak hetekkel, hónapokkal későbbi anyagokon. Ezek is azért voltak, mert Ő még nem volt biztos magában?

Nem, ez így volt kitalálva. Volt olyan is, hogy Zsöci énekelt. Talán az Álom volt ilyen.

A pesti felfutás után viszonylag gyorsan jött a kislemez kiadásának lehetősége.

Ezt mi tulajdonképpen 90%-ban Som Lajosnak köszönhetjük. Ezt mi a Piramis Nagy buliját megelőző napon rögzíthettük. Tulajdonképpen mi voltunk a hangtechnikának a próbababája. Ezt ő járta ki, hogy márpedig vegyék fel a koncertünket. Ebből választották ki azt a két számot, ami végül rákerült. Azt, hogy aztán ebből nagylemez hogyan lett, Attila tudná megmondani.

A Piramison kívül kik voltak, akik sokat segítettek a pesti zenekarok közül?

Kati és a Kerek Perec. Bardóczi Gyuszival akkor jöttem emberileg össze, ami a mai napig is tart hála Istennek. Meg Végvári Ádámmal. Velük turnéztunk sokat. Aztán az akkor induló Dinamittal is játszottunk. És a legnagyobb, a Skorpió. Velük egy nyarat játszottunk végig a Balatonon 81-ben. Ők akkor trióban játszottak. Tátrai Tibusz, Papp Tyotyó, meg Frenreisz Karesz. Az egy csodálatos nyár volt! Játszottunk a P. Mobillal is, de az nem volt munkakapcsolat, nem turnéztunk együtt.

Som Lajos, Révész és Závodi Janó többször vendégeskedett a koncertjeiteken.

Igen. Elsősorban Som. Révész nem igazán szeretett minket. Abban az időben már az volt Révésznek a baja, hogy nekünk nagyobb sikerünk volt. Volt olyan, hogy egyszerűen nem akart felmenni a színpadra utánunk, mert az Eddát követelték vissza. Ők akkor már leszállóágban voltak. És Révész elég hangulatember volt. És megszokta, hogy Ő a sztár. Nem éreztette olyan nagyon velünk, de azért megvolt a 3 lépés távolság. A többiekkel semmilyen gond nem volt. De Som, meg főképp Pinyó... mai napig is öleljük-csókoljuk egymást, ha összetalálkozunk. Amikor a Minivel valahol itt vannak, szólnak, hogy lejövök-e.

Előzmény: I. rész itt. Folytatás: III. rész.

Horváth Roland (2012.07.06.)




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds