×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Stone Sour - House of Gold and Bones Part 1 (2012) 

Megjelent: 2012. október 22. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1992-ben Des Moines-ben (Iowa, USA) alakult Stone Sour 1997-ig inkább csak a Slipknot tagjainak grunge-hard-rock hóbortja volt, de amikor 2002–től újra aktivizálták a formációt, a dolgok állása egyre nagyobb és komolyabb sikerre fordult... A 2006-os Come What(ever) May (amiről kétszer is írtunk) és a 2010-es Audio Secrecy is elképesztően sikeres lett, így mára a modern, de dallamos groove-grunge-hard keverék szerelmeseinek az egyik legfontosabb zenekarává váltak... Most House of Gold & Bones címmel dupla lemezt készítettek, aminek ez az első része és a folytatás 2013 elején jön majd ki...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Őszintén szólva a House of Gold and Bones Part 1 már első hallásra is káprázatosnak tűnt, de akár hányszor hallgatom újra, csak egyre inkább megtetszik... Erő és tartás árad belőle, de meg van benne az a lázadó hangulat is, ami a Slipknotot is a magasba emelte, csak itt kommerszebb dallamok és klasszikusabb rock értékeket is magába foglaló groove hegyek tornyosulnak fölénk, nem csak csupán a dühös zene lázadása... Corey Taylor az új "koncepcionális" lemez kapcsán azt nyilatkozta, hogy a Pink Floyd-os The Wall találkozása az Alice in Chainses Dirt-el, ami persze a megszokott módon fellengzősen hangzik, de a lemezt hallgatva mégsem tűnik csupán álomnak... A House of Gold and Bones első fele ugyanis tele van Alice in Chainsesen mélyről jövő groove gitárral, de amikor kell, akkor a vonósok közötti akusztikus ballada (The Travellers Part 1 és Taciturn) is előugrik, hogy érzésekkel is feltöltse a produkciót... A nagyobb ívekre építkező, mondhatni monumentális és progresszívabb témákról nem is beszélve... Szóval ez a lemez merészebb, mert nem akar slágerek halmaza lenni, összefüggő egész, de ez a plusz nem válik a kárára... Mert így is képes lehet bármelyik dalnak a klipje-kislemeze önállóan is életre ébredni...



Mindebből az semmit sem von le, hogy a felvételek előtt Shawn Economaki basszusgitáros kiszállt a csapatból... Nyilván nem értett egyet a koncepciós kisérlettel, de a többiek kiválóan választották ki a helyettesét... A Skid Rows Rachel Bolan amúgy is sokkal-sokkal többre érdemes alakja a rock közösségnek, mint amennyire zenekarával jutott mára... Megérdemelte a lehetőséget, amivel itt kiválóan élni is tudott... Persze nyilván nem ő a főszereplője ennek a lemeznek, de nincs is lekeverve a munkája a dalokból, így kiválóan adja a ritmus-párját az egykor (1997-1999) a Soulfly-ban is megfordult Roy Mayorga dobosnak, akinek minden leütötése a helyén van itt... A néha finoman komplexitásra is törekvő ritmusai jót is tesznek a daloknak...

A szellemi vezér természetesen most is a Slipknotos Corey Taylor, aki mára messze tovább jutott énekesként a szöveg egyszerű beüvöltésén... Persze abból is kapunk, de a srác kiválóan karcos grunge hangja is tiszta és erőteljes, ami együtt szinte senkinek nincs meg manapság (persze élőben még ennyire nem jön ki tisztán minden hangja, mint itt a stúdió kivitelben, de azt hiszem az ösztönök ezek a problémán simán át tudják segíteni)...Corey hangja - mind a tiszta, mind a karcos-beüvöltözős - egészen káprázatosak ezen a lemezen... Elképesztő erő és energia lakozik benne... A zenei vezető vonal a gitárosokon múlik, de a szintén Slipknotos James Root és Josh Rand olyan közös munkára képes ezen a lemezen, amire rég várhatott már minden grunge-hívő!

A lemezen minden dal kiemelkedő... Ha mondjuk az énektéma nem sikerült annyira (pl.: A Rumor of Skin), akkor meg kapunk pár káprázatos instrumentális betétet, amitől mégis minden ösztönös lábmunka működésbe lép... Ha mondjuk az egyszerű dögösség viszi előre a dalt (pl.: Absolute Zero), akkor meg beugranak azok a különös Slipknot-áthallások-ötletek, amitől a kezek a magasba szoktam emelkedni... Szóval nincs dal, amit szívesen kiemelnék, mert mind igazán jól sikerült... A személyes kedvencem talán a My Name Is Allen lett, a szabadosabb zenéje és a nagyon kemény basszus alapja miatt, de ez a dal is akkor lesz igazán tökéletes, amikor megkapjuk hozzá a környezetet is... Azt még meg kell jegyeznem, hogy a Queensryche Silent Lucidityje óta nem hallottam olyan lassú dalt, mint a Taciturn...

Szóval ez tényleg a Pink Floyd-os The Wall találkozása az Alice in Chainses Dirtel... Az biztos, hogy aki a modern groove metal szerelmese, annak kihagyhatatlan (és ugye ki az, aki nem)! Ennél a lemeznél nem nagyon hiszem, hogy ebben a stílusban jobb fog meg jelenni... Úgyhogy öveket bekötni, mert biztosan jönnek majd sorra a gyilkosan látványos klipek is hozzá...

10/9




Track lista:

01. Gone Sovereign - 4:03
02. Absolute Zero - 3:49
03. A Rumor of Skin - 4:11
04. The Travellers Part 1 - 2:26
05. Tired - 4:12
06. RU486 - 4:21
07. My Name Is Allen - 4:18
08. Taciturn - 5:25
09. Influence of a Drowsy God - 4:29
10. The Travellers Part 2 - 3:01
11. Last of the Real - 3:02

Közreműködő zenészek:

Corey Taylor (Slipknot) - ének, zongora
James Root (Slipknot) - gitár
Josh Rand - gitár
Roy Mayorga (Soulfly 1997-1999) - dob
közreműködött: Rachel Bolan (Skid Row) - basszusgitár

Producer: David Bottrill

Lemezeik:

Stone Sour (2002)
Come What(ever) May -2- (2006)
Audio Secrecy (2010)
House of Gold & Bones - Part 1 (2012)
House of Gold & Bones - Part 2 (2013)

Kiadó:
Roadrunner Records
Honlap:
www.stonesour.com
facebook.com/stonesour




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Stone Sour - Hydrograd (2017)

2017-07-03 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Machine Head - Catharsis (2018)
Az 1991-ben, a kaliforniai Oakland-ben alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője, 3 milliónyi lemezt adtak el világszerte. A Robb Flynn

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...




Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között: