×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Cult - Weapon Of Choice (2012) 

Megjelent: 2012. október 30. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A The Cult hosszabb szünet után, 2012 májusában tért vissza, kiadta a Choice Of Weapon című lemezét, amit értékeltünk is két kritikában. Akkor is írtam, hogy a munkát eredetileg a súlyosabb grunge-körökből érkező Chris Goss producerrel kezdték meg, de a végső változatot már nem vele fejezték be, hanem a szélesebb perspektívában is gondolkodni képes Bob Rockal... A lemez végül vele sem lett különösebben sikeres, pedig többnyire jó kritikákat kaptak rá...

Most viszont úgy döntöttek, hogy a Chris Goss-os felvételeket is megmutatják, igaz egyenlőre csak digitálisan, saját maguk kiadva... Ez az ügyesen "simáról" Weapon Of Choice-ra "fordított" változat kiadásának rövid története, de milyen is maga a lemez?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A The Cult legnagyobb problémája, hogy mióta amerikai bandaként nyomulnak, a kiadók és producerek bokszzsáknak nézik őket... Hogy némileg pontosabb legyek, az 1987-es Electric óta van ez így... Annak idején a Love (1985) igazi gót-rock sztárt faragott belőlük hazájukban, a briteknél, meg is csinálták még otthon a nagyon hasonló minőségű folytatást, a Peace-t, ami mégsem volt elég jó "odaát", Rick Rubin meglátta bennük az Ac/Dc-t és meg is csinált valami hasonlót, ami jó és sikeres is lett, de a gót-hatást alaposan kivette belőlük, így kevésbé hasonlított az eredeti The Culthoz... Aztán még feljebb léptek, jött a Sonic Temple, szupersztárok lettek attól, hogy Bob Rock meg a Led Zeppelint látta meg bennük. A lemez tényleg nagyon-nagyon jó lett, de a The Cult saját-eredeti hangzása ismét és még inkább a háttérbe szorult... Az ezt követő Ceremony, a kevésbé erőszakos Richie Zito-val azért küzdött a kettősséggel, mert szupersztárként már nem lehetett nagyon ugrálni, elfogyott körülöttük a levegő, a indián tolldíszek meg végül betömték végleg a kapukat is...

Tulajdonképpen azóta is küzdenek ezzel a kettős arccal... Olyan szupersztárok ők, akik ha azt csinálják, amit maguktól tudnának, a dolog azonnal klub méretűre szűkül, besül, mert túl underground, nem elég kommersz... Ha meg engedik a befolyását a kemény kezű producereknek, akkor meg a végeredményben nem találják meg eléggé magukat, rugdossák is ki rendesen utána a tagokat, de végül inkább mégis tovább akarnak lépni belőle, hátha akkor majd engedik nekik, hogy végre használhassák azt a sajátos, The Cultos gótos hangjukat-érzelmeiket...



Így volt ez 2012-ben a Choice Of Weapon lemezzel is... Chris Goss rakosgatta össze nekik a mélységből jövő, sötét The Cultos témákat, félig-meddig kész dalok születtek, amik legkevésbé sem voltak a szélesebb merítésű, Led Zeppelin-es hard rockhoz szokott közönségnek eladhatóak, úgyhogy - bár az itt hallható anyag megszólalása alapján - hiába fejezték be a munkát, át kellett azt komolyabban nézetni egy keményebb kezű és fejű legendával is, hogy eladhatóbb legyen... Jött ismét Bob Rock, aki alaposan lecsipegette a gótos-témákat-mélységet, íratott a dalokhoz "együtt-éneklős" refréneket, tompította a rebellis mondanivalón, a sláger kész dallamok elvitték az éleket, tett egy-két kórust meg zongorát is ide-oda, és már kész lett a "szupersztár"-sághoz alkalmas változat... Amivel szinte mindenki elégedett lehetett, a kiadó, a producer, még talán a közönség is, emlegethettük miatta újra a Sonic Temple-t... Csak a zenekar nem tudja hová tenni magát... Ott van például Ian Astbury, akinek két-három oktávot torzult-mélyült a hangja a Sonic-óta, már szinte képtelen abban a tartományban biztonsággal mozogni, erre meg mégis arra kényszerítették... Az eredmény magáért beszél... Most viszont, nyilván ezekért (is) adja ki nekünk az "eredeti" Chris Gossos változatot is a csapat, amiben a saját elképzelésük talán élesebben hallható...

Szóval a most egyenlőre digitálisan formában megjelenő Weapon Of Choice nem olyan "szupersztáros" attitűd szülötte, mint amilyen a Choice Of Weapon változat volt... Már csak azért is érdemes meghallgatni, hogy dalról-dalra kitalálhassuk, hogy mitől lett legenda Bob Rock, milyen ötletekkel "csinálta" kommerszebbé az anyagot... Hogy lett a mélységi gót-blues témákat használó Blackie-ből Zepper-himnuszú A Pale Horse például, vagy hogy lett a Love korszakos gót-hoz is vissza-vissza nyúló The Bones-ból mega-rockslágeres kórusos-zongorás For the Animals... és lehetne folytatni hosszan a sort, a címét legalább megtartó Lucifer-ig, ami lassan hömpölygő gót-blues dalból, végül lendületes, elektronikusan-zajos rockslágert szültek... Már, ha ugyanarról a dalról van szó, mert nem vagyok teljesen meggyőződve erről sem...

És, hogy nekem melyik változat tetszik jobban? Mind a kettő tökéletesen szól, zeneileg is elmegy, sőt még talán jónak is mondanám, csak más-más okból... Az elsőre kiadott Choice Of Weapon olyan akart lenni, mint ami legendát felépítettek maguknak az államokban, ez az "eredeti"-nek mondott (most nekünk mégis "új" változat) meg olyan, mint amire egy (méltósággal a blues felé) öregedő, de még mindig nagyon jó brit gót-rock csapat képes, 30 évnyi zenei történelemmel és kialakult klisével a háta mögött... Ki-ki döntse el, hogy melyiket tartja szimpatikusabbnak... Én talán pár lépéssel jobban hajlok ehhez a Weapon Of Choice-hoz, mert ezt ösztönösebbnek-zsigeribbnek érzem, és mert itt Ian Astbury hangja is sokkal természetesebbnek (és biztosabbnak) tűnik, de én velük együtt öregedtem meg, már vagy 30 éve hallgatom őket, így nekem már nem kell azt bizonyítaniuk, hogy tudnak manapság is egy Sonic Temple-t írni... Viszont nyilván van sok olyan rajongójuk is, akinek meg pont ez kell, hogy továbbra is kitartson mellettük...


Track lista:

01. Aurora
02. Blackie
03. The Bones
04. Decado
05. Elemental
06. Gibraltar
07. Twisted and Bleeding
08. Militant
09. Supreme
10. Lucifer

Közreműködő zenészek:

Ian Astbury (Boris & Ian Astbury, Slash) - ének
Billy Duffy (Sammy Hagar, Circus Diablo) - gitár
Chris Wyse - basszusgitár
John Tempesta (ex-Testament, ex-Exodus, ex-White Zombie) - dob

vendégek:
Jamie Edwards - billentyűs hangszerek, vonósok
Chris Goss - gitár, vokál

producer: Chris Goss

Lemezeik:

Weapon Of Choice (rare, 2012)
Choice Of Weapon (-2-, -info-, 2012)
Born into This -2- (2007)
Beyond Good and Evil (2001)
Cult (1994)
Ceremony -2- (1991)
Sonic Temple (1989)
Electric (1987)
Love (1985)
Dreamtime (1984)

koncertek:
Dreamtime Live at the Lyceum (1984)
Live At The Marquee (2cd, 1993)

válogatások:
Death Cult (1988)
Pure Cult: For Rockers, Ravers, Lovers and Sinners (2cd, 1993)
High Octane Cult: Ultimate Collection, 1984-1995 (1996)
Pure Cult: The Singles 1984 - 1995 (2000)
The Best of Rare Cult (2000)

Boxok:
Singles Collection: 1984-1990 (1991)
Rare Cult (2000)
Rare Cult: The Demos Sessions (2002)

További cikkeink:
2007. június 25 - The Cult Budapesten, afterparty a Cultus-sal
Beszámoló: 85 perces hétfő esti Cult kultusz a pecsában
Interjú a csapattal 1991-ből > első rész, második rész.
The Cult - sztori (1981-2007) - életrajz

Honlap:
www.thecult.us
www.the-cult.com




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

The Cult - Hidden City (2016)

2016-02-08 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Nagy Feró és a Beatrice - Az első 40 év - Live! (2018)
Na b@szki, ez az atombomba, nem a választási kampány: Ricse a nagyítóm alatt, hórukk! Nekem is furcsa a sok hörgő-morgó durvulat közepette, hiszen már

Tovább...
Stula Rock - Őserő (2018, Dionysosrising)
Modernebb és kommerszebb. Hogy jobb-e? Nekem tetszik, de azt is el tudom képzelni, hogy a keményvonalas stílus-rajongóknak egy-egy pillanat már túl popos - már ha ez

Tovább...
Jimi Hendrix - Both Sides Of The Sky (2018)
Az biztos, hogy Jimi Hendrix élete, lemezei - Are You Experienced, Axis: Bold as Love, Electric Ladyland és Band of Gypsys -, no és halála ma is aktuális témát

Tovább...
Agregator - Semmiből - a Semmin át (2017)
"Nem lesz több seb a szíven - A fájdalom vigyáz rád - Lelkedben sötét éden a vágy - A vágy, ami hajt tovább..." üvölti a kis Piros, öcsémmel vagy épp anyuval az

Tovább...
Black Veil Brides - Vale (2018)
A 2006-ban, Cincinnati-ban alakult Black Veil Brides egykor a glam metal nosztalgia jegyében a korai Mötley Crüe-t varázsolta elénk zeneileg és a

Tovább...




Koncertek 2018. április 21. és 2018. május 07. között: