×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Alapi István - Zenész vagyok, nem celeb (interjú, 2012) 

Megjelent: 2012. december 04. kedd 12:05
Szerző: pjuan
    Interjúk 

Azon túl, hogy hazánk vezető gitárosa, a tavalyi év legjobb jazz albumának gazdája, az egyik legnépszerűbb rockbanda tagja, mondandójával sem kell szégyenkeznie: mindig érdemes elbeszélgetni Alapi Istvánnal – ezt tettük ezúttal is. - Szilágyi Norbert, riff.hu



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Kijött az Edda 31. albuma: a történet elismerésre méltó, az album már kevésbé. Te hogyan látod?

Azt hiszem, nem az én feladatom eldönteni, hogy az album valójában hogyan sikerült, ez inkább a rajongók dolga. Az biztos, hogy már most jó néhány dolgot másképp csinálnék a magam részéről, de konkrétumokat nem mondanék erről, mert az amúgy is fanyalogni készülők alá nem fogok lovat adni, hahaha! Egy biztos, most is látszik, hogy nem lehet a rajongók fejével gondolkodni: ami nekem nem annyira tetszik, azért jelen esetben is a legtöbben oda vannak a visszajelzések szerint és ez fontosabb, mint az én véleményem.

Szerintem zeneileg a tuti biztosra mentetek: semmi gond, de ennél ti sokkal jobbat is tudtok/tudnátok...

Mindig lehet mindentől jobbat csinálni, ez igaz! Ezen a lemezen a nótáimban tudatosan az egyszerűség felé mentem, mind a dalszerkezetek, mind a hangszerelés tekintetében.

A szövegek jelentősen lerontják az album élvezeti értékét...

A szövegvilág nem az én "asztalom", a zenében megpróbáltam az adott szöveget maximálisan alátámasztani a rendelkezésemre álló zenei eszközökkel, hiszen most is abban a szisztémában dolgoztunk, hogy kész szövegekre irtunk zenét, ami meglehetős kötöttség, hiszen adottak a szótagszámok, a szöveg ritmusa, stb. Attilát évek óta ezek a gondolatok foglalkoztatják leginkább, érthető, hogy az album dalainak nagy része is ezek köré csoportosul.

Egyébként mennyire tudsz azonosulni Aranyországgal, az Attila által hirdetett világnézettel?

Aki ismer, tudja, hogy az én világnézetem sincs köszönő viszonyban sem a hagyományos, "materialista" szemlélettel. Saját, már gyermekkortól meglévő tapasztalataim alapján én is azt gondolom, hogy nem vagyunk egyedül a világban, és az univerzum működésének vajmi kevés köze van az iskolában tanultakhoz. Vannak dolgok, amiben egyezik a véleményünk Attilával, vannak olyanok, amit én másképp gondolok, de hát azért, mert egy zenekarban játszunk, nem vagyunk uniformizáltak, Zsolt például teljesen hagyományos katolikus keresztény gondolkodású, mégsem esnek egymásnak Attilával...

Hová sorolod ezt a lemezt a csapat történetében?

Ez minden idők egyik Edda lemeze és pontos lenyomata annak, milyenek voltunk 2012-ben.

Evezzünk más vizekre: szólólemezed, a niXfactor - a 2011-es Év Jazz Albuma - fogadtatása ma már lemérhető: mit tudhatunk róla?

A mai letöltős világhoz képest elég szépen fogyott, ami persze még mindig csak 6-700 példányos fogyást jelent, ami ebben a műfajban manapság teljesen jónak mondható. Mindenről nincs pontos információm, mert például Japánba egy a kiadóval kapcsolatban lévő terjesztőn keresztül jutott el és, hogy ott mi a helyzet, arról még gőzöm sincs! A visszajelzések egyértelműen nagyon jók, mindenhol legekben nyilatkoztak az albumról, Steve Lukather például azt irta a facebookon, hogy "Don't Kill Me, it's awesome!" Remélem, nem csak udvariaskodott, hahaha! Nagyon szeretem az albumot, de már az új felé nézek, már az érdekel inkább, nem szeretek ülni a babérjaimon.

Mióta munkálkodsz az új lemezen?

Néhány hónapja írom a dalokat és a felvételek itthoni része is elkezdődött.

Milyen módszerrel dolgozol?

Amikor hangulatba jövök, azonnal leülök, leírom és rögtön felveszem az ötleteimet demó szinten, aztán nekiállok kidolgozni a szerkezeteket, a hangszerelést. Jelenleg 7 kompozíció állt össze.

Mi a koncepció az új anyagnál?

Először gondolkodtam, hogyan kellene tudatosan megújulni, de aztán elvetettem a tudatos tervezést és csak hagytam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Minden ötlet valamilyen éppen megélt hangulat, esemény, élmény által jött elő belőlem, például volt, hogy megnéztem egyik nagy kedvencemet, Rick Wakemant Pakson és amikor hazajöttem, azonnal megírtam a Dear '70s című darabot, ami a '70-es évek csodálatos progresszív időszaka előtt tiszteleg.

Mikor tervezed megjelentetni, kik lesznek a zenésztársak?

A megjelenés jövő tavasszal esedékes, a zenésztársak tekintetében pedig remélem, akikkel az előzőn dolgoztam, hajlandóak lesznek most is közreműködni. Ez valószínű, hiszen embertelen jól kerestünk a niXfactorral, hahaha! Szeretnék néhány sztárvendéget is meginvitálni közreműködésre, de ez még a jövő zenéje.

A niXfactor nemzetközi mércével mérve is kiváló produkció - ám akkor is azt éreztem, kár, hogy nem ismerhetik bolygónk minél több országában. Mit teszel azért, hogy ebbe az irányba nyiss?

Sajnos nem könnyű nyitni, kellene valami kinti ügynökség, aki foglalkozna koncertszervezéssel fesztiválokra, klubokba. Ez azért is nehéz, mert az év fesztiválok szempontjából aktív időszaka egybe esik az Edda turnék időszakával, szóval nehéz dolog ez.

Mit szólsz a honi tehetségekhez, fantasztikus a kínálat, elég az X-Faktort, vagy a Voice-t nézni, elképesztő, milyen gazdag ország vagyunk, istenem, könnybe lábad a szemem....

Én a Voice-t kisérem figyelemmel, itt azért jó néhány komoly hang is feltűnik, mint például Veres Móni, Fatima, vagy szegény Pleszkán Frici lánya. Az X-Faktor idei felhozatala elég siralmas, lassan az egész Zámbó Krisztián reality show-vá alakult, szóval egyáltalán nem érdekel.

Nem lehet ott baj, ahol a kiesett tehetségeket is gyakran hívják fellépni, hogy a döntőbe jutottakról már ne is beszéljünk: egy-két évig fejlődni sincs idejük, annyi fellépésük van, óhhh...

Erről inkább nem mondok semmit, mert az a szakma, amibe ők tartoznak, nem az én szakmám: én zenész vagyok, nem celeb.

Jelenleg hány tanítványod van?

Szerencsére sok egészen fiatal gyerek fordul az igazi zene öröme felé és vannak közöttük nagyon tehetségesek is.

Mennyiből lesz zenész?

Ha van egy csöpp szerencséjük, egyikből sem, hahaha! De félre a tréfával, van két-három olyan srác, aki biztosan ezt a rögös, de gyönyörű utat fogja választani, vagy már rajta is van.

Mi a gond a többiekkel?

Nincs velük semmi gond, idehaza úgyis 1 fő közönségre 5 előadó jut!

Mennyire érzed a magyar társadalomban, a közízlésben eluralkodott igénytelenséget?

Nagyon is érzem-látom-hallom! De nem tudom, mit lehetne tenni ellene, olyan mértékben eluralkodott!

December 28. Aréna, Edda buli - utána szabadság? Klubkoncertek?

A szakmám a legnagyobb szabadság az életemben! Sajnos, olyan mostoha körülmények uralkodnak a klubozás terén idehaza, hogy szinte lehetetlen a produkcióhoz méltó módon játszani, az esetek nagy részében anyagilag csak veszteség egy koncert, vagy épp behozza a költségeket. Sokszor jobban járok, ha otthon maradok és gitározgatok, attól legalább jókedvem lesz.

Mi az, ami ebben a jelenlegi, nem túl szívderítő helyzetben erőt ad neked?

Magam sem tudom. Amikor nagyon rossz színben látom a világot, leülök gitározni, vagy megnézek egy jó koncertet DVD-n és ez általában meghozza a jókedvemet. Amin nem tudok változtatni, azon megpróbálom nem idegesíteni magamat, amin pedig tudok, azért megpróbálok tenni - hátha sikerül!

Szilágyi Norbert, riff.hu





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 22. és 2018. június 07. között:









Klipmánia