×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Van Halen - Women and Children First (1980) 

Megjelent: 2012. december 10. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az első két lemez és turné után, leállás nélkül futottak neki a harmadiknak, ami már nem csak sorszámot, címet is kapott... A két hét alatt elkészült Women and Children First már 1980. március 26-án a boltokba került. A különlegességét főleg az adja, hogy nem akarták a régi ötleteiket és dalaikat felhasználni rajta, majdnem minden az előző turné beállásainak jammeléseiből állt össze, amitől halálosan spontánnak tűnik az egész album, friss és ropogós, pedig sokkal több volt itt már az utólagos javítgatás...

A technikai személyzetet ismét Ted Templeman producer vezette, aki (Gene Meros mellett) ismét a később fontosabb szerepet is vállaló Donn Landee hangmérnökkel dolgozott... A lemez másik különlegessége, hogy feltűnik vendég is a közreműködői között, igaz csak a Could This Be Magic? című tábortűz hangulatú country-folk dalban, de a kiváló énekesnő, Nicolette Larson is vokálozik nekik...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Azt írtam felvezetőnek, hogy "halálosan spontánnak tűnik az egész, friss és ropogós", ami tökéletesen fedi szerintem az album lényegét. Végig egy erőtől duzzadó, kreativitása csúcsán lévő csapatot hallhatunk, akik végig bátran ötletelnek, a kialakult saját kereteik között újdonságokkal is szolgálnak... Ez a lemez már a nyolcvanas éveknek szól, a gitár kissé hátrább került a hangzásban, de még mindig Eddie dús alapjai adják a lényegét, ha színesebben is, mint korábban... Érdekes, hogy a basszusgitárt itt mintha kiemelték volna, pedig Michael Anthony sokszor mintha nem lenne kész még erre a feladatra... Eddie káprázatosan tiszta munkája mellett, mintha sokszor félre mennének azok az itt már végig kivehető szerephez jutó basszusok...

De a siker így is követte őket... 4.3 millió darab fogyott az államokban, ami a 6. helyhez volt elég a Billboard listáján, amin 31 hétig voltak... A könnyedebb hangzás az angoloknál is sikeresebb volt, ott a 15. helyhez elegendő eladást produkáltak. Pedig egyetlen kislemez jelent meg a lemezhez, a And the Cradle Will Rock, aminek a hangszerelési bátorsága és kísérletező szelleme igazi kulcsát adják a csapat egész karrierjének...

A nyitó And the Cradle Will Rock érdekessége, hogy a nyitányakor megjelenő keményebb alapja nem gitárral készült (pedig annak hallatszik)... Eddie egy effektezett kis Wurlitzer-t, egy elektromos zongorát dugott rá egy 1960-as gyártású, 100-wattos Marshall Plexi fejre, amitől az egész olyan torz hangúvá vált, mintha gitáron nyomná az alaptémát... pedig nem... De ez a különös ötlet rávilágít arra, hogy mitől sikerült neki olyan nagyon hatnia minden kortársára: ő bátran és szabadon mert kísérletezni! Nekem erről Miles Davis egyik szólás-mondása ugrik be elsőként, mi szerint a nagy zenék akkor születnek, amikor az alkotók kilépnek a komfort zónájukból...

Az Everybody Wants Some riffje és felfogása nagyon hasonlít az Atomic Punkéra, de itt Eddie még talán annál is direktebb riffet tol... A törzsi dob-ének felvezetőt a stúdióban jammelték össze, de kellően erősnek ítélték meg magához a dalhoz... David sokat gondolkodott valami szövegen is, de aztán később meghagyták ezt a spontán indulást, ami később élőben is különlegessé tette ezt az amúgy is spontán dalt, ami kellően ugrálós ritmust is kapott a kellő mágikussághoz...

A Fools a lemez egyik régi, klub-korszakos dala, még 1974-környékéről, amikor még Mark Stone volt a basszusgitárosuk... Eddie és az énekes közös blues-közeli improvizációval nyitja, majd egy elképesztő gitárszóló után érkezik meg a keményen lehangolt, de mégis blues-közeli főtéma, amit a basszus "ugráló" játékával próbálnak felhigítani. Mike sikító kórusa a legfontosabb újdonság a I Live With Fools című régi változathoz képest, de ez annyira jól illeszkedik a basszusgitároshoz, sajátos kórus-világába, hogy az már tényleg káprázatos...

Az üveghangokkal telis-tele tömött, lendületes Romeo Delight az Invasion turné egyik fénypontja volt. A dal melódiája a kiadatlan Get The Show On The Road című dalból lett átemelve, amit korábban demón is rögzítettek... Ez a mára klasszikussá nemesedő Halen dal attól egészen különleges, hogy az énekes a koncerteken ennek a szövegét felejtette el legtöbbet... A '83 US Festivalon például konkrétan beénekelte a második verze helyett, hogy "I forgot the fuckin' words", ami a többieket alaposan feldühítette...

A Tora! Tora! egy instrumentális hülyéskedés, aminek az elején visszafelé játszanak le valami szalagot, majd bele kezdenek valami olyan lassabb alapba és sikítozásba, mintha csak egy Black Sabbath nóta lenne... Azzal magyarázták a dolgot, hogy olyat akartak, mintha egy Japán kamikaze pilótát hallanánk a második világháborúban, de a gitáros például Act Like It Hurts-re szokta változtatni a címét... Az biztos, hogy ez az Ozzy-szerű sikoly és lehagolt gitár-téma előkerül később a Loss of Control-ban is. Ez a megfékezhetetlen ritmusú, lendületes dal 1976-környékén született, amikor a punk rock feltűnt az államokban...

A Take Your Whiskey Home az ének és az akusztikus gitár közös blues-jammelésével nyit, majd kellően húzó elektronikus blues-ba vált... A dal eredetije 1974-környékén született, sokat demózták is, de itt - a spontán felvezető és új szöveg mellett - keményebb lett a gitár is, a szóló pedig egy káprázatos technikai bemutatóvá vált...

A már Nicolette Larson vokálozása miatt említett Could This Be Magic? olyan akusztikus-énekes dal, amit akár a Led Zeppelin is felvehetett volna, persze sokkal komolyabban... Nicolette a stúdió szomszéd szobájában vette fel akkoriban a szóló lemezét, Ted Templeman pedig áthívta vokálozni, mert biztos szeretett volna a "tábortűz mellett" női hangot is kihallani... Az biztos, hogy jól sikerült darab lett belőle...

Az In a Simple Rhyme is akusztikusan nyit, de aztán gyorsan kiugrik belőle az 1975-ös klub-időszak minden spontán lendülete... meg a 12-húros elektronikus gitár jellegzetesen színes hangja... A In a Simple Rhyme utolsó másodperceit Growth-ként szokták emlegetni, mivel a pletykák szerint ezzel az új témával akarták eredetileg nyitni a következő lemezüket (Mike egyszer Tank-nak mondta a tervezett dal címét)... De ez végül nem valósult meg, de mondjuk nagyon jó ötletnek tűnik még most is...

A spontán lemez, spontán hangulatú koncertekhez is vezetett, ami megfogta a közönséget... Minden korábbinál sikeresebb turnét csináltak utána, ami kihozta a problémákat is... Az énekes és a gitáros személyisége között akkora volt különbség, hogy hatalmasra nőtt a feszültség közöttük... A dologra rátett egy lapáttal, hogy az 1981-re összehozott Fair Warning album felvételére David Lee Roth is jobban oda akart figyelni, többet akart szerepelni... De erről majd egy másik cikkben olvashattok majd...






Track lista:

01. And the Cradle Will Rock... - 3:31
02. Everybody Wants Some!! - 5:05
03. Fools - 5:55
04. Romeo Delight - 4:19
05. Tora! Tora! - 0:57
06. Loss of Control - 2:36
07. Take Your Whiskey Home - 3:09
08. Could This Be Magic? - 3:08
09. In a Simple Rhyme - 4:33

Közreműködő zenészek:

David Lee Roth – ének, akusztikus gitár
Eddie Van Halen – gitár, vokál
Michael Anthony (Chickenfoot) – basszusgitár, vokál
Alex Van Halen – dob

Nicolette Larson - vokál: Could This Be Magic?
Ted Templeman - producer
Hangmérnök: Donn Landee, Gene Meros

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
www.van-halen.com
facebook.com/VanHalen


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...












Klipmánia