×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 David Lee Roth - A Little Ain't Enough (1991) 

Megjelent: 2012. december 16. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Van Halen egykori és mai énekesének, Diamond Dave-nek ez a harmadik lemeze... Csapatában maradt a Skyscraper turnéjáról a dobos Gregg és tesója, a basszusgitáros Matt Bissonette, de Steve Vai helyére új gitáros után kellett néznie... Így került a csapatába az akkor 19 éves Jason Becker, aki fiatalsága ellenére egyáltalán nem teljesített rosszul, de persze Vai helyén lehetetlen volt igazán nagyot alkotni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A kiadó azzal próbált javítani a helyzeten, hogy az énekes nyakába akasztotta producernek Bob Rockot, aki a Bon Jovi siker-lemezeinek hangmérnöki széke után, előtte csinált Amerikában is rocksztárt a The Cult-ból a Sonic Temple-vel, meg a Mötley Crüe-ből is kihozta a Dr. Feelgood-ot... Úgyhogy a sztárrá váló producer 1989-re a legnagyobb névnek számított a szakmában, 1990. január 15-re össze is rakta az énekes csapatának ezt a lemezt, ami a pont akkor ALS-sel diagnosztizált gitáros betegeskedése és a milliónyi külső dalszerző bevonása miatti sok probléma ellenére is a 18. lett a Billboard eladási listáján, három dal is felkerült róla a slágerlistára... Mire vége lett ennek a munkának, a producer már 1990. októberében bele is ugrott a következőbe, az ennél sokkal nagyobb elismert hozó Metallica fekete lemezbe...

Jason Becker isten adta tehetség, zseni volt... A neo-klasszikus témák felé terelte őt 16 évesen (a hasonló tehetségek sorát felfedező) Mike Varney... A Marty Friedmannel közös Cacophony két lemeze (Speed Metal Symphony 1987, Go Off! 1988) igazi technikai vadulás volt, mindenféle tini-lázadással megtűzdelve. 1988-ban kiadta első szóló lemezét is Perpetual Burn címmel, ami ugyan nem lett a műfaj etalonja, de a mögöttes tudása megkérdőjelezhetetlen... 1990-re, amikor a szóló lemezével a zsebében Diamond Dave csapatához csatlakozott, a legnagyobb tehetségek között jegyezték a nevét. Egy hétre rá diagnosztizálták nála az ALSt, ami gyógyíthatatlan és fokozatos leépüléssel jár... El lehet képzelni, hogy mit érezhetett: 3-5 évet fogok élni, mindennek vége... (Amúgy ma is él, bár 1996-óta nem tud sem beszélni, sem sehogy másként kommunikálni, csak egy szem-mozgását figyelő és értelmező rendszeren keresztül.)

Steve Vai helyére ő sem tudott hibátlanul belépni... Túlságosan "olyan" akart lenni! Nyilván ez egyfajta elvárás volt inkább.. Kifogástalan az itt hallható játékának technikai része, de trükkjeit és dallamait túlságosan direkten örökölte az elődjétől... A másolat pedig sohasem tűnik olyan természetesnek, mint az eredeti... Steve Vai lazasága pedig annyira egyedi, hogy senki sem lenne képes azonos minőségre... Minden kimagasló tudása és felkészültsége ellenére, képtelenség azonos minőséget teremteni... Ilyen nyomás mellett meg főleg, hát még, ha az emberen még a betegség sokkja is eluralkodik...

Bob Rock mentette a menthetőt... A gitáros helyett profi dalszerzőket hozott, akikkel megpróbálta "belőni" az énekes sikereinek kulcsait... és Steve Hunter gitáros-dalszerzőt is bevonta a munkába hangszeresként és dalszerzőként is... A végeredmény eléggé zavarosra sikeredett... Volt ahol betalált, de sok dal egyszerűen nem illik Diamond Dave könnyed és napsütéses világába... Az viszont biztos, hogy Bob Rock egy rocker arc, a Skyscraper diszkóssága így alapjaiban kiesett a képből, ami Van Halen-ízű dögös riffek visszatérése mégis egyfajta átható pozitív élményt ad ennek az albumnak... A nyitó A Lil' Ain't Enough egyértelműen ennek lett a csúcspontja, a Just Like Paradise méltó folytatásaként lazította az énekes idegeskedő régi rajongóinak idegeit, nem véletlenül lett a 3. a Mainstream Rock Tracks az eladási listán... Kiváló dal, aminek egyetlen baja, hogy pár refrénnel több került bele a kelleténél... De az Earth, Wind & Fire környékén is dolgozó Robbie Nevil dalszerző egyértelműen jó munkát végzett a dallal... Nem úgy a Shoot it-el, ami a Funk-fúvósok erőltetése miatt inkább Aerosmith slágernek tűnik, mint bármi másnak (és akad itt még jó pár nagyon hasonló)...

Szintén nincs teljesen eltalálva a Lady Luck, amit Dio gitárosával, Craig Goldyval írt az énekes... Túlságosan blues-közeli az összes gitártéma, ami a földre rántja az éneket is... A fejek fölötti szörfözésnek egyértelműen itt lett vége... Némileg jobban működik a lendületesebb rock and rollokat (zongorázással és kórussal is) idéző Hammerhead Shark, amit Eric Lowen és Preston Sturges, meg az énekes írt közösen... De az énekes korábbi munkáihoz képest, ez a dal is túlságosan a földön jár, pedig bárki másnál, mondjuk az Aerosmith-nél kiválóan működne az összes slide-témájával együtt (ahogy a Last Call című másik dal rappelése is)...

A Tell the Truth egyértelmű lopás... Alannah Mylesnek volt 1989-ben a Black Velvet a nagy slágere, hát Steve Hunterrel közösen megírták Diamond Davenek is ugyanazt... Nem véletlenül lett a dal csak 39. a Mainstream Rock Tracks listán, mindenki érezte és érzi, hogy kilóg itt nagyon a lónak az a bizonyos testrésze... A lendületes Baby's on Fire egy nagy fokkal jobban sikerült, de nem igazán slágernek készült, hanem a régi rajongóknak, akik a Van Halen-hez hasonlót akartak hallani... Nos, nem részletezem tovább... Talán a Sensible Shoest érdemes kiemelni, ami herflizős laza, de túl lassú és kötött blues, amit jó hallani az énekes öblös hangján... A Mainstream Rock Tracks 6. hely így nem véletlen, de sokat elmond ennek a lemeznek a kétes értékéről...

Szóval Bob Rock jött és látott, de igazán nem győzött meg senkit... Valahogy nem találta el azt, hogy a világ egyik legnagyobb rockzenei macsójának mire is van szüksége a sikerhez... Pedig a nyitó A Lil' Ain't Enough még nagyon sokat ígérő dal volt... Jason Beckert nevét pedig soha nem szabad elfelejtenünk a legnagyobb tehetségek listájáról!








Track lista:

01. A Lil' Ain't Enough (Robbie Nevil, Roth) - 4:41
02. Shoot it (Gregg Bissonette, Nevil, Roth, Brett Tuggle) - 4:13
03. Lady Luck (Craig Goldy, Roth) - 4:41
04. Hammerhead Shark (Eric Lowen, Roth, Preston Sturges) - 3:34
05. Tell the Truth (Steve Hunter, Roth, Tuggle) - 5:18
06. Baby's on Fire (Hunter, Roth, Tuggle) - 3:22
07. 40 Below (Hunter, Roth, Tuggle) - 4:54
08. Sensible Shoes (Dennis Morgan, Roth, Sturges) - 5:09
09. Last Call (Matt Bissonette, G. Bissonette, Rocket Ritchotte, Roth, Tuggle) - 3:22
10. The Dogtown Shuffle (Hunter, Roth, Tuggle) - 4:58
11. It's Showtime! (Jason Becker, Roth) - 3:46
12. Drop in the Bucket (Becker, Roth) - 5:07

Közreműködő zenészek:

David Lee Roth (Van Halen) - ének, producer
Jason Becker - gitár
Steve Hunter – gitár
Gregg Bissonette (Richie Kotzen, stb.) - dob, vokál
Matt Bissonette (Joe Satriani, stb.) – basszusgitár, vokál

Paul Baron – fúvós hangszerek
Derry Byrne – fúvósok
Marc LaFrance – vokál
Jim McGillveray – ütős hangszerek
Ian Putz – fúvósok
David Steele – vokál
Brett Tuggle – billentyűs hangszerek, vokál
John Webster – billentyűs hangszerek

Bob Rock – producer, keverés
Randy Staub – hangmérnök
Chris Taylor – hangmérnök

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
www.davidleeroth.com
www.van-halen.com




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Machine Head - Catharsis (2018)
Az 1991-ben, a kaliforniai Oakland-ben alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője, 3 milliónyi lemezt adtak el világszerte. A Robb Flynn

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...




Koncertek 2018. február 17. és 2018. március 05. között:









Klipmánia