rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Leprous - Malina (2017)

 Látogatottság
Összesen
88225874
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Midnight Sun - Metal Machine (2001)

Lemezismertetők

A Midnight Sun a The Flower Kings basszusgitárosának, Jonas Reingoldnak az 1996-ban, Svédországban alapított power metal zenekara, legalábbis így szokás őket manapság emlegetni, mert karrierjük végén tényleg bekeményítettek... 1997 és 2001 között négy stúdió albumot adtak ki, ezekről fogok most egyesével írni...

A 2001-ben megjelent Metal Machine a csapat negyedik, egyben utolsó albuma... Hiába sikerült két évvel korábban a Nemesis annyira izgalmas neoklasszikus produkcióra, erre a lemezre énekest és stílust, meg kiadót is váltottak... Németesen kockás heavy-power zenét kezdtek írni, az Accept minden zakatoló szögletességével együtt, amihez kiválasztották énekelni Jakob Samuelsson-t, aki manapság a The Poodles-ban nyomja... Bár a minőséggel nincs itt gond, de azt hiszem ennyivel is jól jellemeztem az album hitelességét és eredetiségét...



Ahogy az Accept nevével fémjelezhető, teljes német heavy-power világ, úgy a Metal Machine lemez sem tűnik másnak, mint egyszerű Judas Priest emulátornak... Abból viszont a jobbik fajtát kapjuk, ha a hitelességgel akadnak is problémák... Magnus Karlsson viszont van annyira ügyes kaméleon, hogy ne legyen gondban ezzel a fémes csengésű, egyszerű riffekből építkező, hatásvadász zenével, úgy is sikerül elnyomnia, ahogy kell, kellően keményen, fémesen és bepörögve... Még arra is van helye és ideje, hogy az Accept-hez hasonlóan bedobjon pár neoklasszikushoz közelítő szólót és témát is a közösbe, némi átfedést biztosítva a csapat korábbi munkái felé... Ráadásul annyira kitanulta itt ezt a világot, hogy a Primal Fear-ben, meg a Kiske / Somerville lemezhez hasonló produkciók miatt, manapság is képes belőle megélni...

Az talán a legfurcsább, hogy ekkor került a csapatba első alkalommal hivatalosan is billentyűs... Richard Andersson nem akárki, a Time Requiem, meg az Evil Masquerade (2003-2006) miatt is érdekelt, nagy kár, hogy itt csak alig-alig hallani a munkáját... Pedig kiváló párja lehetne a gitárosnak, ha lenne rá módja, fel tudná erősítve esetleg a heavy-power-ben úszó neoklasszikus világot, amire úgy tűnik valahogy még sincs szükségük... Menetelnek inkább katonás ritmusban, amihez - a tudása alapján - a dobos Jaime Salazar jelenléte is enyhén szólva túlzásnak tűnik...

Szinén furcsa Jakob Samuelsson kiválasztása énekesnek... Aki hallotta már a The Poodlesban énekelni, az tudja, hogy nem egy igaz hitű Halfordista hangszál akrobata, de ennek ellenére, meglepően jól, mondhatni kiválóan hozza a brit "true" legenda összes bőrbe és szegecsbe öltöztetett hangszínét... A magasaktól, a karcos középen át, a mélyekig, megvan neki minden hangszín, amiket ki is énekel nekünk, meglepően jól...

Szerzemények szintjén tényleg kiváló munkát hallhatunk... Még azt is megkockáztatom, hogy ez az egyik legjobb valaha készült Accept-klón album, amit valaha hallottam... A nyitó Metal Gods (a felesleges kórus-műves, középkori-billentyűs felvezető után) úgy beindul, hogy ezt a primitíven szaggatott riffelést még talán az Accept sem csinálta jobban soha, a heavy-himnusznak születő refrénről nem is beszélve... A Dungeons of Steel neoklasszikus felhangú beindulása inkább komikusnak tűnik nekem, de a refrénre itt is összekapják magukban a heavy-himnusznak valót... A Temple of the Graal a monumentális Accept bólogatásba csempészett ironikus énektől tűnik jónak, ahogy a fémesen beindulós Steel to Steel meg az idegenül hatóan izgalmas basszusgitár futamaitól tűnik érdekesnek... A Metal Machine már a címében is magába foglalja ennek a lemeznek lényegét, bólogatós-ironikus zenéjében kevésbé... A Fight kardozós felvezetője után, kellően egyszerű és hatásvadász darálássá válik... Nos, nem folytatom, a dolgot már szerintem eléggé körül bírtam írni...

Ezek után nem tűnik különösebben meglepőnek, hogy a csapat gyorsan szét szaladt... Tulajdonképpen mindenki valami progresszívabbat akart csinálni... Magnus Karlsson például megalapítva a Last Tribe nevű csapatot, amivel három neoklasszikus és prog-power metal közötti lemezt sikerült kiadnia 2001-2003 között... Ezekkel a kiadványokkal folytatom tovább a sorozatomat...




Track lista:

01. Metal Gods - 04:02
02. Dungeons of Steel - 03:33
03. Temple of the Graal - 04:18
04. Steel to Steel - 03:55
05. Metal Machine - 04:29
06. Fight - 03:19
07. Distorted Eyes - 04:48
08. Your Blood Burns in Hell - 04:23
09. Keeper of the Gate - 04:09
10. Metal Will Stand Tall - 09:01

Közreműködő zenészek:

Jonas Reingold (The Flower Kings, Karmakanic, stb.) - basszusgitár, producer
Magnus Karlsson (Allen / Lande, Kiske / Somerville, Planet Alliance, Primal Fear, stb.) - gitár
Jaime Salazar (Allen / Lande, Planet Alliance, The Flower Kings 1995-2001, stb.) - dob

Richard Andersson (Time Requiem, Evil Masquerade 2003-2006) - billentyűs hangszerek
Jakob Samuelsson (The Poodles) - ének

Lemezeik:

Another World - 1997
Above & Beyond - 1998
Nemesis - 1999
Metal Machine - 2001

Kiadó:
Limb Music GmbH.
Honlap:
www.metal-archives.com
www.reingoldrecords.com



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds