rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Candlemass - Epicus Doomicus Metallicus (1986)

 Látogatottság
Összesen
87354103
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Led Zeppelin - DVD (2003)

DVD ajánló

Idén lesz 10 éve, hogy ez a kiadvány a boltok polcaira került és egy hatalmas tátongó űrt töltött be a Zepper-társadalom életében. Jimmy Page már a zenekar aktív évei alatt tervezte egy koncert-antológia elkészítését az addigi felvételekből, de ez végül nem jött össze. 1976-ban, a Robert Plant balesete miatti kényszerleállás alatt végül a Presence stúdióalbum mellett, nagy nehezen "összegányolták" a The Song Remains The Same koncertfilmet és albumot, de ez után majd 20 évig nem jelent meg semmilyen élő anyag. A helyzetet valamelyest enyhítette az 1997-es BBC Sessions válogatás, de a mozgóképes anyagok tekintetében továbbra sem volt előrelépés, miközben az ebben az évben kihozott Whole Lotta Love promó videó képkockáiból azért sejteni lehetett, hogy van egy s más az archívumban...




Whole Lotta Love '97 promó


Végül 2002 nyarán röppent fel a pletyka, hogy valami új kiadvány készül a Zeppelin háza táján, majd 2003. május 27-én lesett a jó nép álla, amikor megjelent az új kétlemezes DVD és egy háromlemezes (!) koncert CD. Ez utóbbi, kvázi "melléktermékként" két 1972-es USA koncert kombinációjából jött létre - az elemzése megérne egy külön cikket. A DVD külleme a "névtelen" negyedik lemezt idézte, borítóján egy sivatagos (arizonai) táj, közepén egy hegycsúcs, a felirat pedig csak ennyi: Led Zeppelin - DVD. Hogy ez az egyszerű dizájn mennyire bejött, azt igazolják az eladási adatok, a kiadvány csak az USA-ban 650.000 példányban kelt el, a többi kontinensen is megdöntött minden létező zenei DVD eladási rekordot (a magyar listákon is Top 10-es volt).

A két korongra közel ötórányi, nagy részt addig csak rossz minőségű bootlegeken, vagy egyáltalán nem elérhető koncertanyag került az 1969 és 1979 közötti időkből. A menükben és az extrák között pedig bootleg-videók és töredékes (önálló műsorszámnak nem elegendő) klipek, koncertrészletek találhatók. A pengeéles kép mellé első osztályú sztereó és térhatású hang is társul (PCM, DD5.1, DTS), dübörög az egész elejétől a végéig, fenomenális.


We're Gonna Groove


Az első DVD gerincét az 1970. január 9-én (Jimmy Page 26. születésnapján) felvett Royal Albert Hall-os koncert java adja. Eredetileg ez lett volna a Zeppelin-koncertfilm anyaga, de aztán ilyen-olyan okokra hivatkozva dobozban maradt. Erre a kiadványra sikerült előásni - a keverős hanganyaggal együtt - de sajnos a szalag néhány része elveszett-megrongálódott (vagy Page nem volt elégedett mindennel), de ami megmaradt, az ütős. Az egész kiadványon ez az egyetlen rész, ahol csak egy koncertből tudtak dolgozni forrásként, a hibás részeken állókép-sorozatokkal hidalták át a képi anyag hiányosságait. A koncertet minimalista attitűd jellemzi, a zenekar szinte hétköznapi ruhákban (Page mellényes-farmeres öltözéke haláli), de a zene kőkemény, improvizatív rhythm and blues.

A nyitó We're Gonna Groove lendülete - Bálint Csaba kolléga szavaival élve - olyan, mintha az embert képen vágnák egy szeneslapáttal. A szám egy szép átkötéssel csúszik az I Can't Quit You Baby-be, amely a lemezverziónál jóval bővebb és keményebb változat. Ez a két szám némi szerkesztéssel felkerült anno a Coda című búcsúlemezre is. Ez után következik egy kb. negyedórás Dazed and Confused, cselló-vonózással és mindennel, ami kell. A White Summer gitár-örvénye következik tizenkét percben, Bonzo finom aláfestéseivel színesítve.

Pihenésképpen jön egy What Is And What Should Never Be, majd belevágnak egy olyan How Many More Times egyvelegbe, hogy arra szó nincs. Plant egymás után dobálja be a jobbnál jobb rock & roll számok szövegeit, Page őrületes szólókat teker, Jonesy és Bonzo pedig mesteri aláfestést ad az egészhez. A Moby Dick-ben Bonzo közel húsz perces dobszólóját láthatjuk-hallhatjuk, egyszer mindenképp érdemes megnézni, mekkora zseni volt a pasas. Egyébként ez az egyetlen ismert teljes értékű videó felvétel erről a számról. A koncertet eredetileg, egy "normál" hosszúságú Whole Lotta Love zárta volna, de a közönség olyan hangulatban volt, hogy a zenekar nem győzte adni a ráadásokat (sajnos ezekből nem minden került fel a DVD-re). A Communication Breakdown-t rövidsége ellenére is megbolondítják egy kis hangszeres impróval, az Eddie Cohran-féle C'mon Everybody - Somethin' Else tandemnél már táncol a közönség, az utolsó szám, pedig egy dob-gitár felelgetésekkel megtűzdelt Bring It On Home. Az anyagból - többek között - kimaradt az ekkor még embrionális állapotban levő Since I've Been Loving You, a Heartbreaker és a Thank You. Utóbbi kettőből néhány kisebb részlet látható-hallható a menükben navigálva.

Az extrák között fellelhetők a csapat korai TV-s fellépései, ezek korábban keringtek bootlegen is, de így egyben összeszedve szép csokrot alkotnak. A legérdekesebb a Dán TV mini koncertje, ahol egy félórás "spontán" előadás keretében játszanak négy számot az első lemezről, a földön körülöttük üldögélő fiataloknak. A Supershow Dazed and Confused-jának élvezeti értékén sokat ront a torz hang és a benne levő vágás. A Communication Breakdown stúdióklipjét végig ökörködi a zenekar (nem voltak kimondottan a play-back hívei), a Tous en Scene francia előadása bár energikus, szintén nem teljes, a Dazed-et érthetetlen okokból félbevágták, Plant felkonfja után, egyből a cselló-vonós szóló következik. A bootlegeken szereplő beállás itt csak néhány vágókép erejéig bukkan fel. Érdekes egyébként, hogy a zenekar ezután nem szerepelt TV-ben, Peter Grant elégedetlen volt az akkori rendszer hangminőségével.


Immigrant Song


A második DVD egy érdekes montázzsal indul: Az 1972 februári Sydney koncert roadok által forgatott 8mm-es filmfelvételeiből és a 3 CD-s koncertfelvételt indító Immigrant Songból összeraktak, egy fantasztikus tempójú videó klipet. Nem tudni eredetileg melyik számról készült a felvétel, de zseniálisan van összevágva. Ebből a koncertből az extráknál is található egy részlet. Ezt követően az 1973-as TSRTS anyagból következik négy olyan szám, amely anno részben vagy egyáltalán nem került bele a filmbe. A Black Dog végre teljes pompájában dübörög, a Misty Mountain Hop pedig helyre rakja a filmben kurtán-furcsán kezdődő Since I've Been Loving You-t. Zárásképp a koncertek ráadásában játszott The Ocean-t láthatjuk, ahol Bonzo ugyanúgy beszámol, mint a stúdió felvételnél.

2007-ben a Misty és az Ocean belekerült a TSRTS remaster kiadásába is, a Black Dog teljes verziója viszont nem. A kép és hanganyag vágásai ennél a négy számnál eltérnek, nem hasonlítanak sem az eredeti, sem a felújított változatra. Innen átfolyunk az 1975-ös Earl's Court koncertekhez, ahol az öt telt házas (és szerintem a Zep pályájának csúcspontját jelentő) koncertből kapunk egy ötven perces ízelítőt. Az akusztikus blokk három száma ékes példája annak, hogy a Zeppelin-t miért nem lehet beskatulyázni egy műfajba sem. A Going to California és a That's The Way lírája után egy jókedvű-csűrdöngölős Bron-Yr-Aur Stomp következik, ahol a megcsillantják a négyszólamú vokáljukat, Page pedig őrületes futamokat nyom az akusztikus gitáron.





Ezt követően az In My Time Of Dying súlyos slide-os bluesa, majd a Trampled Underfoot pörgős jamje szórakoztatja a nagyérdeműt, végén pedig a Stairway to Heaven talán legjobb koncert-verziója zárja ezt a blokkot. Körülbelül ez időtájt szivárogtak ki a koncertek teljes kalózfelvételei, amelyek ha minőségben nem is, hosszban és tartalomban mindenképp meghaladják a hivatalos változatot. Az 1977-es évadból semmi nem került a korongra, elvileg csak egy videó létezik abból a korszakból, nem egy nagy szám. A záró 1979-es Knebworth-i koncert már annál inkább, itt főleg a késői albumok számai bukkannak fel, érdemes megfigyelni a különbséget az '75-ös anyaghoz képest. Plant jóval decensebb és visszafogottabb, Page csontsovány és alig áll a lábán, Bonham pocakos medveként ül a dobok mögött, Jonsey elbújva a háttérben... a zene viszont még mindig fergeteges.

A nyitó Rock and Roll (bár eredetileg ráadásszám volt), kellően felpörgeti a hangulatot. A Nobody's Fault But Mine-ban nagyon Jones mennydörgő basszusokkal támogatja Page egyébként is fantasztikus riffjét. Azt ezt követő Sick Again helyett viszont el tudtam volna képzelni valami mást, ezt a számot még a stúdióalbumon sem sikerült megkedvelnem. Az Achilles Last Stand önmagára felcsavarodó gitár-örvénye átfolyik (Page szólószámának kihagyásával) az In The Eveningbe. Az utolsó lemezről sajnos nem sok dal maradt fent koncertverzióban, talán ha megértük volna az 1980 őszi USA turnét (sóhaj)... A Kashmir kicsit hirtelen robban be a képbe, ezeken a koncerteken a White Summer-rel párban játszották (feltehetőleg az azonos hangolás miatt). A záró Whole Lotta Love-ban már nyoma sincs a hetvenes évek eleji egyveleg-rohamnak, egy szikár, kemény verziót hallunk, némi közönség énekeltetéssel. A végén Plant meghatódva mond köszönetet a hazai közönségnek az elmúlt tizenegy évért - sajnos, mint kiderült utoljára.

Az extrákban kapunk néhány (szerkesztett) interjút a tagokkal, egy részletet a lemezt nyitó 1972-es Sydney koncertről, ezúttal a Rock and Roll-t és néhány interjút vett fel az egyik helyi TV fekete-fehérben), illetve az 1990-es Remasters CD-kiadványhoz készített promó videókat. A menükben ezúttal is bootleg videók színesítik a látványt, érdemes őket végig bogarászni. A magam részéről valamelyik interjú részletet szívesen lecseréltem volna a már említett 1997-es Whole Lotta Love klipre, de nem lehetünk telhetetlenek, a kiadvány így is a Zeppelin videók korona gyémántja. A tíz éves évforduló szerintem megérne egy Blu-Ray kiadást is, lehet, hogy többet érne, mint a CD katalógus sokadik remasterelése...

Led Zeppelin - DVD
2003, Warner Music / Atlantic

DVD 1:
Royal Albert Hall - 1970.01.09.:
We're Gonna Groove
I Can't Quit You Baby
Dazed And Confused
White Summer
What Is And What Should Never Be
How Many More Times (egyveleg)
Moby Dick
Whole Lotta Love
Communication Breakdown
C'Mon Everybody
Something Else
Bring It On Home

Extrák:
Communication Breakdown (Promo, 1969)
Danmarks Radio 1969.03.17.: Communication Breakdown, Dazed and Confused, Baby, I’m Gonna Leave You, How Many More Times
Supershow 1969.03.25.: Dazed and Confused
Tous En Scéne 1969.06.19.: Communication Breakdown, Dazed and Confused (részlet)

DVD 2:
Immigrant Song - (1972.02.27 Sydney, 1972.06.25 L.A.)
Madison Square Garden - (1973.07.27-29.):
Black Dog
Misty Mountain Hop
Since I've Been Loving You
The Ocean
Earls Court (1975.05.24-25.):
Going To California
That's The Way
Bron-Y-Aur Stomp
In My Time Of Dying
Trampled Underfoot
Stairway To Heaven
Knebworth - (1979.08.04.):
Rock And Roll
Nobody's Fault But Mine
Sick Again
Achilles Last Stand
In The Evening
Kashmir
Whole Lotta Love

Extrák:
NYC Sajtókonferencia (1970.09.18.)
Down Under (1972.02.27 Sydney)
The Old Grey Whistle Test (1975.01.17, Brüsszel)
Remasters Promó-videóklipek (1990):
Over The Hills And Far Away, Travelling Riverside Blues

ledzeppelin.com
en.wikipedia.org/wiki/Led_Zeppelin_DVD
thegardentapes.co.uk (elemzés a kiadvány szerkesztéseiről)
Bollók Csaba, 2013. január 9.



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: DVD ajánló
· Szerkesztette: bollokcs


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: DVD ajánló:
Dream Theater - Live at Budokan 2DVD (2004)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.55 Seconds