×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Csurgai Attila interjú (2013) 

Megjelent: 2013. február 06. szerda 00:00
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Csurgai Attila a Ferm, a Jam, a Juventus, az Óceán, a Hungária és a Kormorán együttesek, valamint Tolcsvay László, Koncz Zsuzsa és Zorán dobosa.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogyan kezdtél zenélni?

Apám vegyész volt, de zongorista is, több híres helyen is játszott, mint az EMKE és társai, de el kellett dönteni, hogy zenész legyen, vagy vegyészmérnök, végül utóbbit választotta. Anyámnak is jó hallása volt, nagyon tisztán fütyült. Tehát van némi örökség is. Úgy 11 éves lehettem, amikor a Mártírok útja 64/b-ben, házunkban volt egy csomó fiatal srác, nálam 2-3 évvel idősebbek, de valahogy elfogadtak. Mindig gitároztak. Egy srácnak volt egy csörgődobja, amiről hiányoztak a csörgők. Alátettünk egy törölközőt, egy E húrt áthúztunk rajta, az lett a pergődob. Általánosban is a barátok hatottak rám. Ott ismertem meg Dandó Pétert, akivel később sokat zenéltem. A Szabad Európáról, meg a Luxiról ő már gyűjtötte a dalokat, azokat kezdtük tanulni. A Beatlest nagyon szerettem, majd jött Jimi Hendrix, de szerettem a Yardbirdsöt is és Winwoodot a Traffic-kel. Különböző stílusok, de nekem nagyon megfértek, hisz kétféle zene van: rossz és jó.

Első zenekarod?

Az Arthur. Először más néven alakultunk meg 1966-ban a Budapest I.ker., Attila úti általános iskolában, de később Arthur együttes néven "váltunk ismerté". Én voltam a legfiatalabb a magam 12 évével, a többiek 2-3 évvel voltak idősebbek. Ennél a korosztálynál ez még nagyon sokat számít. Klasszikus Beatles felállás volt 3 gitár, dob. Tagok: Sajti Péter szóló gitár, ének – Dandó Péter bassz gitár – Szamos Miklós ritmus gitár, ének - Csurgai Attila dob. Sajtiék elköltöztek Kecskemétre, egy ideig lejártunk a prérire próbálni hozzájuk. Kis klubokban már felléptünk. Az igazgató engedte, hogy próbálhassunk az iskolában. Ez sokat segített. Az aulában próbáltunk, elképzelheted, hogy szólt a dob. Dobszerelésem se volt kezdetben. 1966 végén már szilveszteri bált játszottunk Izsákon.

Az Arthur együttes folyamatosan változott. 1968-ban a felállás: Aczél Ferenc gitár, ének – Csurgai Attila dob - Dandó Péter bassz gitár – Hajós Alfréd gitár ének - Soós Bandó András billentyű, ének. Az EVIG-ben a zenekarok vetélkedőjében előkelő helyet értünk el.



Az utolsó felállás 1969 május-1970 június: Csurgai Attila dob – Dáni János billentyű – Kovács Péter szóló gitár – Pokol Béla gitár ének – Soós Árpi bassz gitár. Számomra az 1970-es nyár nagyon meghatározó volt, az egész nyarat Balatonon töltöttem, különböző zenekarok és a Blood Sweat & TearsSpinning wheel c. lemezének hallgatásával.

Hogy kerültél első ismertebb zenekarodba, a Kárpátiába?

A Vörösmarty gimibe jártam, ahol minden évben volt Amatőr Tánczenekarok versenye, amit az Arthurral háromszor is megnyertünk. Aztán összetűzésbe keveredtem a vaskalapos matektanárral, otthagytam a gimit és nyáron lementem Balatonra, Siófokra. Itt játszott a Kárpátia. Tibusz volt a gitáros és Harmath Albert énekelt, a Sakk-Matt korábbi énekese. Egyszer beszálltam játszani, Nagy Pista azt mondta nyár végén, hogy zenekari tag leszek, ekkor ez volt a felállás: Nagy István bassz gitár – Tátrai Tibi szóló gitár – Kalmus József ének – Csurgai Attila dob.

Ennek persze az volt az előzménye, hogy Dandó Péter mérnök apja elintézte, hogy behívják katonának, mert egyébként vele szerettem volna tovább zenélni. Emlékszem, amikor levágták a haját, sírt. Az alatt a két év alatt, amíg őt kivonták a forgalomból, én bekerültem az élvonalba. Volt egy Capri orgonás srác is, a nevére már emlékszem. Progresszívakat játszottunk, Creameket, ilyeneket. Ezen a nyáron Tibinek volt egy furcsa balesete. Csak sétált az utcán hosszú hajával, jött egy oldalkocsis motoros, az oldalkocsiban pedig egy csávó egy husánggal, aki se szó, se beszéd, leütötte. Komoly fejsérülést kapott, életveszélyesen került kórházba. Egyáltalán nem volt biztos, hogy felépül, egy hónapig ki is maradt. Tibit egyébként mindig megtalálták az ilyenek. Ősszel Nagy Pistáéknál próbáltunk.

Saját számok voltak?

Nem. Konkrétan emlékszem, hogy a Freetől játszottuk a Fire And Watert, meg természetesen az All Right Nowt. Nagy Pista nagyon jól röfögött a basszussal. Na persze Tibivel se lehetett volna "bálozni", egyértelmű volt, hogy mit játszunk. Időnként Papp Gyula is képbe került, sőt volt egy koncert, ahol Radics is játszott velünk. Ez valahol a Műszaki Egyetemen volt, de nem az E épületben.

Talán így került Nagy Pista a Minibe? Papp Gyula vendégszereplései révén? (Ferm fotón: balról-jobbra: Környei CsabaKarácsony JánosCsurgai AttilaÁkos IstvánKörnyei Attila.)

Ez könnyen lehet. 1970 októberében következett a Ferm együttes. Hogy én, hogy kerültem oda, azt én se tudom. Nagyon pörögtek az események akkoriban. Mindenki a Royalba, vagy az Erzsébet sörözőbe járt. Mikor melyik volt divatos. Ekkor épp a Royal volt a menő. Itt szólt Környei Csaba, hogy dobos-válogatást tartanak a Danuviában. Itt volt a klubjuk, itt is próbáltak. A Fermnek akkor Meazi cuccaik voltak, ezek magas hangfalak, amik világítanak is. Ez nagyon tetszett. Ahogy James gitározott, a hangerőnek megfelelően villództak a fények. Közben a Kárpátia is megszűnt, nem tudom, miért, de talán mert nem tudtunk továbblépni.

A Ferm volt az első már-már profi zenekarod.

Igen, hárman is énekeltek Karácsony János James, Ákos István és Környe Attila. Isteni dolog volt velük együtt zenélni, mert egy igazán lendületes, sodró zenekar volt, főleg Karácsony János gitározása és éneklése miatt, akivel később közeli barátságba kerültem. Már akkor kitűnt Környei Attila szervezése és profi show business-ben való gondolkodása. Ez volt az első komolyabb együttesem, ahol tudatos "építkezés" folyt, a zenekar imázsát és megjelenését tekintve. Sajnos az akkori időkben nem juthattunk zenei felvétel közelébe (sem rádió, sem lemez). Elsősorban külföldi számokat játszottunk, de készültünk két saját számmal a Corvin moziban tartott 100 perc beat című exkluzív fellépésre. Már a címükre sem emlékszem. Nagyon nagy sikerünk volt, a fiatalok majdnem szét verték a házat. Sok kitűnő koncertet adtunk így együtt, de 1971. április 29-én megváltam a zenekartól. Következett a Jam együttes.

A Jam megalakulásáról már beszélgettem Csomós Péterrel.

1971. május 4-én, du. 2 órakor találkoztunk az Emkénél Csomóssal, majd fölmentünk Kiss Zolihoz és megalakítottuk a zenekart. Csomósról persze már hallottam, bár a Hungáriáért nem rajongtam, de ez mindenképpen előrelépés volt, Csomós egy nagylemezes zenekar tagja volt. Progresszív rockzenét akartunk játszani, amihez meg is voltak az adottságok. Kezdetben nem tudtam, hogy a Kárpátia után megint Tátraival fogok együtt játszani, ez később derült ki.

Május 10-én kezdtük a próbákat Csomóséknál és a Radnóti Művelődési Házban, ahol később klubunk is volt. Május 19-én Kiss Zoli elérkezettnek látta az időt, hogy ő most profi bandában játszik és elmentünk közösen, mert vett egy Fender Jazzbass-t. Akkoriban ez nagyon nagy dolognak számított! Két hét alatt össze raktunk egy ütős repertoárt, amivel a Radnótiban léptünk fel először. Volt klubunk Tatabányán és Oroszlányban is. Koncerteztünk Miskolcon is Radics Béla nélkül (helyett) Tűzkerék néven. Ezt technikusunk, Vas Laci hozta össze. Nagy biztonságban éreztem magam Tibivel, aki ifjúsági boxbajnok volt és a Tripoliszban is hírhedt alak.



A Jam is azon a feldolgozás vonalon mozgott, mint a Kárpátia, vagy a Ferm, vagy, mint ahogy általában akkor mindenki. Akkor volt értelme saját számot írni, ha már meg tudtál jelenni vele például a rádióban. A közönség sem várta el, azt akarták hallani, amit a rádióból rossz minőségben lehetett csak hallani. Jó minőségben akartak zenét hallgatni. A Jam tiszavirág életű volt, mert az egyik Radnóti bulin, Csomóst megkeresték a volt Hungáriás társai és Pápai Faragó László. Július elején kiderült, hogy Tátraival együtt elmennek a Juventus együttesbe.

Csomós azzal nyugtatott, hogy fogunk még együtt játszani. Három hét múlva, 1971. július 16-án csörgött a telefon. Csomós Péter: "Szia Csurgi, ugye mondtam, hogy hamarosan jelentkezem. Jönni kéne a Juventusba helyettesíteni, mert a Tóth Józsi eltűnt és itt van egy csomó hakni..." - persze, örömmel - válaszoltam. Akkor még nem tudta senki, hogy Tóth Józsi miben töri a fejét, hogy disszidálni akar. És megint, immár harmadszor kerültem össze Tátrai Tibivel. Két évet játszottunk összesen együtt, de az tíznek számít, amikor az ember 18-20 éves. Sokat jártam hozzájuk, nagymamája nevelte. Emlékszem egyszer 36 tojásból készített tojásos nokedlit Tibinek.

A telefon után, másnap már mentem próbára a X.ker. Halom utcába, a Kőbányai Ifjúsági Klubba (KIK). Mivel "csak" helyettesíteni hívtak, így nem éltem bele túlságosan magam. 4 nap alatt kellet megtanulnom egy koncert műsort, mert a vidéki bulik le voltak kötve. Július 26-án kiderült, hogy Tóth Józsi disszidált, ekkor vált biztossá a pozícióm a Juventusban. Minden nap reggel 9-től próbáltunk, mert készültünk a nagy bemutatkozó koncertre a Budai Ifjúsági Parkba, július 28-ára. Havonta minimum 20 bulink volt és jártuk az országot. Elkezdődött egy igényes munka Sípos Péter vezetésével, aki ontotta az új saját számokat, amibe mindenki belerakta az egyéniségét. A Juventus verhetetlen volt a vokális megszólalásban. Marha jó volt emberileg is, meg zeneileg is. Tibi egy kicsit meg volt fékezve, de nem volt annyira "bántó", hogy ez őt zavarja, nagyon tisztelte a Sipit és a Pápay Faragót is. Sipi volt a zenei főnök, szenzációs volt a stúdióban. Hihetetlen hangszereléseket írt.

A klub koncertjeinken a szakma krémje megjelent. Bevezettünk egy új szokást, az utolsó "menet" mindig jamsession volt. Itt ismertem meg Orszáczky Jacky-t, Pataki Lacit, Raduly Misit, Deák Bill Gyulát, Török Ádámot és még sorolhatnám. Mivel a klub kulcsa nálunk volt, odáig fajult a dolog, hogy éjszakánként visszajöttünk jamelni, ami tartott reggelig. Ezt hónapokig műveltük. Imádtam a Syriust. Tátrai, Jackie és én csináltunk egy külön alkalmi zenekart is, ahol csak Frank Zappákat játszottunk. A Syrius hajón párszor mi voltunk így az első menet. Például így játszottuk a Studebaker Heartot is, de a többi számcímre nem emlékszem. Életem első rádiófelvételét szeptember 27-én vettük föl a: 24 óra és a Da Da Da számokat, amiből később kislemez lett. Eljött november 24-e, amikor is 18 éves lettem. Szerdai nap lévén a KIK-ben játszottunk és nagy meglepetésemre a zenekar felköszöntött a színpadon.

1972-ben folytattuk a számok "gyártását", felvételét és a koncertezést. Beneveztünk a Táncdalfesztiválra a Lenn a Folyónál c. számmal, és Kovács Kati Add már Uram az esőt c. számával. Az előbbit Sipos írta, az utóbbit Koncz Tibor. A Kőbányai Klubban raktuk össze mind kettőt, közös ötletek alapján (azért lett ilyen). A Lenn a folyónál nem került be a döntőbe, pedig sok döntő beli számnál jobb volt. Az Add már Uram az esőt című nótával viszont elhoztuk a fesztivál I. díját! Ez akkoriban nagy elismerésnek számított! Nem is tudom hányszor tapsoltak vissza minket. Ez volt a MTV első külső, kocsis színes felvétele. Az anyag megsemmisült, így azután ezt többet soha senki nem láthatta.

Hogyan emlékszel a dalra?

Emlékszem, mikor a Kőbányaiba beállított Koncz Tibi a partitúrával és elkezdjük próbálni. Kis színpad volt, Koncz nem fért fel zongorával, csak egy kongával. Persze az eredi verzió nem is hasonlított a véglegeshez, mindenki hozzátette a maga ötleteit. Akkor volt az Osibisának, ha jól emlékszem egy hasonló ritmusképletű dala, azt a vonalat akartuk megvalósítani. Minden ott jött, például, hogy a nóta Tibi gitár gerjesztésével indul, én meg beszámolás nélkül elindítom egy breakkel, meg ilyenek. A konga pluszban további érdekesség volt, ez akkor még nem volt "divatban".

Sajnos a Lenn a folyónál elvérzett, de ezzel a dallal azért még bent maradtunk. Nem gondoltuk, hogy nyerni fogunk egy ilyesfajta rockos dallal, lejátszottuk, már mentünk is az öltözőbe. Mikor bemondták a nyertest, minket, akkor már félig utcai ruhában voltunk, iszonyú kapkodás, öltözködés, hogy visszamehessünk.

Valamikor ősszel a Tátrai Tibi (Tőtreje, én meg Csörgöje, így hívtuk egymást) bejelentette, hogy elmegy a zenekarból a Syriusba. Kicsit bizonytalanul ment oda, azért ott olyan alakok zenéltek, akikhez fel kellett nőni. Nem hadakoztunk, megértettük, mert Magyarország legjobb zenekara volt. Kékes Zoli lett a szólógitáros a Geminiből, és egy pár hónapot léteztünk még így. Na most Kékes aranyos, de nem egy Tátrai. Ebben az összeállításban jártunk NDK-ban, amikor Pápai és Csomós bejelentették, hogy szerencsét próbálnak külföldön, mert már nem tetszett nekik ez a felállás.

1973 januárjában Sipos Peti kitalálta, hogy szövetkezzünk Fenyővel, menjünk a Hungáriába. Ez érdekes volt, mert Fenyő és Sipos már két éve nem álltak szóba. De végül leültek és bedobta az NDK lehetőségeket. Fenyő csak őt akarta a Cila helyére. Sipos viszont ragaszkodott hozzám és Kékeshez. Így hárman mentünk. Fenyő ebbe csak úgy ment bele, hogy megtartja Szűcs Antal Gábort. Februárban be is indult a gépezet Fenyőék lakásán. Rögtön felvettünk két rádiófelvételt, az egyik a Ne add el a lelkedet (Faust legenda), a másik az Altatódal volt.

Folyamatos előrelépések övezik idáig a pályádat.

A Hungária mindenképp egy előrelépés volt, mert egy nagylemezes banda volt és a Fenyő érdemei már akkor elévülhetetlenek voltak. Egy szovjet turnéval kezdtünk a rádiózás után. A két gitáros nagyon jól megszólalt koncerten. Szétverte a közönség a termeket, óriási sikerek voltak, mintha a Beatles turnézott volna húszezres stadionokban. A szovjet turné közepén váltották egymást a pártember ORI ügyelők. Kardos Sanyi helyett jött Bali Gyuri. Ő hozta a hírt Totyának, hogy Frenreisz megalakította a Skorpiót és ő is benne van. Nyilván előtte telefonon ezt már megbeszélték. Nagy csapás volt, de mentünk tovább.

Ezen a turnén egy JAK-40-es különgépe volt a zenekarnak. Húszegynéhány személyes, profi gép, amerikaiak is vásárolták magángépnek akkoriban kicsit átalakítva. De repültünk AN-24-esen is, ami ilyen libakergető gép volt, csapkodta a szárnyait és ki lehetett látni a padlón. Megvolt a halálfélelem is. Jött NDK turné eztán. Igazi sztárokként kezeltek. A Hotelstadt Berlinben, az Alexandra Platzon, a 36. emeleten laktunk, mindenkinek külön apartmannja volt. Fekete kocsi hozott-vitt, szinte csak felvételeket készítettünk, nem is turnéztunk. Az NDK-sok azt akarták bizonyítani, hogy ők is tudják hozni az NSZK színvonalat. 750 forint volt egy repjegy oda-vissza. Hazaugráltunk, nevetséges összeg volt. Drezdában egy cirkusz sátorban, a tévé felvett velünk egy showműsort is Kovács Katival. Jó lenne megtalálni.

Ezután jött az Óceán. Marschalkó Zoltánnal már beszélgettem erről a korai Óceánról. Miért léptél ki a Hungáriából ezért a kezdő, ismeretlen zenekarért?

A Hungáriával Karcagon játszottunk volna. Fenyőé volt a mikrobusz, a házuk elől indultunk, késéspénz volt rendszeresítve. Akkoriban nem voltam túl pontos ember, de speciel ebben az esetben elég igazságtalan dolog történt. Felhívtam Fenyőt egy fülkéből, hogy késni fogok, mert haza kell mennem a fellépő ruhámért. 10 percet késtem. Beültem a mikrobuszba, bemondták, hogy ennyi késés után, ennyit és ennyit levonnak a gázsimból. Mondtam, hogy ezt nem. Jó, akkor szállj ki. Elmentek, gondoltam, tesznek egy kört, majd visszajönnek. De csak nem jöttek. Elrohantam anyámhoz, elkértem a Zsigulit, lerongyoltam Karcagra, ahol az igazgató azt mondta, hogy a zenekar le is mondta a koncertet.

Rövid úton jött a helyemre Szikora Robi. Egy fura sztori: Anyámék lementek ezekben a napokban Szoboszlóra, és egy egykorú párral vacsoráztak a szállóban, akiknek mondták, hogy a mi fiúnk zenész. Az övék is. A fiunk dobol. Az övék is. A miénk a Hungáriában. Az övék is. Szikora szülei voltak. Kicsi az ország. Nyáron játszottam az Atlantisszal Siófokon egy idényt. Az Óceán együttes 1974 őszén alakult Marschalkóval, Mikulca Sanyival, Kiss Zolival, Molnár Erikkel.

Nagyon ígéretesnek indult, mivel Erik bátyja, Molnár Gyuri az Omega együttes gitárosa segített bennünket hangfelszerelés ügyben, és egyéb támogatást is ígért, amire egy induló zenekarnak nagy szüksége van. Az V. ker. Eötvös klubban hónapokat próbáltunk ezerrel, komoly cuccal. A két szólógitárosos felállás megint bevált. Hatásos szólamokat és uniszónókat tudtak játszani élőben, amit egyébként csak stúdióban lehetett volna megoldani. A kemény rockos hangzás meg volt és a beton alap is. Kiss Zoli és én már a Jam együttesben összeszoktunk, úgy hogy kipróbált ritmusszekció dübörgött. Marschalkó Zolival is muzsikáltunk már korábban egy másik zenekarban, a Columbus-ban és itt a barátságunk megpecsételődött, évtizedeket zenélünk még együtt.

Szóval, kezdtünk föllépegetni klubokban, vidéki koncerteken nagy pirotechnikával "mint az Omega". Sok Sweet dalt játszottunk. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a hangszeres tudás magasan meghaladja az énekesi képességeinket. Ettől nagyon rosszul éreztem magam, bár hangszeresen kiváló együttes voltunk. A bulik sem jöttek úgy, ahogy reméltük, így aztán a zenekar 1975 júniusában feloszlott. Mint már máskor is, megint megkeresett Csomós Péter 1975 júliusában, hogy fúvósokkal szeretne egy funky zenét játszó Juventus-t összehozni.



Ez a zenekar kifejezetten vendéglátózásra jött létre, vagy voltak itthoni terveitek is?

Nem, ezzel a formációval csak itthon játszottunk, Dandó Péter is a zenekar tagja volt, Average White Band - Pick of the pieces stílusban nyomtunk, elég komoly zenét, nagyon keményen, sok fúvóssal. Két trombita volt, elég bátor felállás. Zdroba Dániel volt a billentyűs - énekes, nagyon jó volt, Csomós eszméletlenül énekelt.

Játszottál együtt Póka Egonnal is. Hogyan emlékszel?

Csomós megtudta, hogy Póka le fog szerelni, és Csomi inkább ezt a rockos vonalat akarta. Jött Szénich János gitározni. Közben Deseő Csaba hegedűssel kezdtem játszogatni jazzes dolgokat is. Mindkét formációval voltak tévé felvételeink. Felléptünk a Metronóm '77-en is. Fogarassy billentyűzött. Pataky Lacival is csináltam egy zenekart, a Syrius végleges megszűnte után. Szerintem összesen két koncertünk volt, senki sem értett a szervezéshez. Gyorsan vége lett. Lakatos Bögöly volt a basszusos és Deák Bill Gyuszi énekelt. Írtunk saját számokat is, ilyen "cseverem-csavarom" stílusban. A Fiatal Művészek Klubjában biztosan felléptünk így. Ekkor már a Juventusnak is vége lett. Végül '77 őszén Tolcsvay Bélával kezdtem zenélni. Czipó Tibi volt a basszusgitáros.

Rögtön Varsóban kezdtünk, majd Poznanban játszottunk. Volt rádiófelvételünk is itthon. Megkeresett minket Jancsó Miklós is, végig kellett néznünk az addigi összes filmjét. Ekkor egy színdarabot csinált Olaszországban, amihez mi csináljuk a zenét, és mi is fogunk a színházban játszani. Elképesztő pénz volt kilátásban. Minden megvolt, engedélyeket összegyűjtöttük, útlevelek bepecsételve fél évre vízummal. Egy Mario Trevizi nevű úriember, szolid maffiózó volt a producer, és az utolsó pillanatban visszamondták. Ez olyan szinten csapott pofon, hogy azt mondtuk, hogy vége a zenekarnak. Tarr Bélának is csináltunk egyébként filmzenét.

Megkeresett Sipos Bandi, megalakult a Scarabeus együttes (Syrius utolsó formációja), megyünk Bontovits Katival Hamburgba, két évre. Na, ez profi zenekar volt! Elképesztően szólt a zenekar. Sipos Bandi az tiszta Pastorius volt. Halász Jancsi éneke mindenre alkalmas volt, és hát Bontovits Kati. Sajnos ez csak három hónapig tartott, szétesett a zenekar emberi problémák miatt. Valahogy mindig szétestek a zenekaraim. Hazajöttem 1979 decemberében, Koltay Gergő megtalált, hogy menjek a Kormoránba. Ugyan addig dobos nem volt a Kormoránban, csak akusztikus folkzenét csináltak addig.

Gergely valami eszméletlen szervező volt. Németország, világfesztiválok. Berlin, VIT, itthon klubbok, elkezdett nagyon menni. Itt viszont én léptem ki, mert a folkot annyira nem szerettem. 1980 elején a Szivárvány tagja lettem, aztán pár hónapra rá az Illésbe kerültem, ez volt a zenekar utolsó formációja, Pálmai Zoli helyére kerültem. Koóssal sokat játszottunk, például szovjet turnén. Itt a Pozsonyban felvett, angol nyelvű lemez anyagát játszottuk. Innentől kezdve elkezdtem dolgozni a Koóssal. Elindult egy session zenészi pályám, egyszerre négy-öt formációban is doboltam. Szűcs Jutka - Kihajolni veszélyes lemezét Szikora és Várkonyi Matyi írta Bob Lenky néven, velem is játszották fel. A zenekar neve Fregoli együttes. Ki se vagyunk írva. Matyi, Robi, Szűcs Totya, Jenei Szilveszter, Temesvári Pepó, én.

Pepóval évekig játszottam egyébként. Jutkával turnéztunk is. 1982-ben még a Rockszínházba is beléptem, amikor a Sztárcsinálokat vették fel. Veszelinovval vegyesen doboltuk fel. Mivel itt volt a teljes Apostol együttes is, természetesen ide is beléptem. A Rockszínház 1986-ig tartott. Én doboltam a Sztárcsinálókat, a Krónikást, a Farkasokat, a Bábjátékost. A West Side Storyt Bernstein eredeti bejegyzéseivel ellátott partitúráiból tanultuk be. Pedig ezt nem adták ki, mert bárhol másutt az amerikai ritmusszekció ment játszani. Itt tanultam meg igazán kottából dobolni.

Mesélj Tolcsvay Lacival való együttműködésedről.

1981-től a mai napig muzsikálunk Tolcsvay Lacival, akivel számos felvételt készítettünk együtt. 1987-ben Tolcsvay László - Magyar Mise-jét mutattuk be a Margit szigeten. További musicallek: Doctor Herz, Mária Evangéliuma, Isten pénze. Lemezek: Várd ki az időt; Kapcsolj át; Fehér zaj; T Monográf. Közben Koncz Zsuzsával is játszottam. 1981-től Tolcsvay László zenekarában Koncz Zsuzsa turnéit és lemez fölvételeit dobolom. Menet Rend, Ne Veszítsd el a fejed, Csodálatos világ, 12 nő.

A szóló sztárokkal gondolom nagyban mentek a KGST turnék is.

A '80-as évek elején-közepén még többször jártam a nagy Szovjetunióban Koncz Zsuzsával, Koós Jánossal és Szűcs Judittal, olyan helyeken jártunk, ahova földi halandó be sem tehette a lábát. Utólag nagyon nagy élmény, könyvet lehetne írni róla.

Hogy kerültél Zorán mellé?

1987-ben Zorán fölkért, hogy hozzak létre neki egy kísérő zenekart. Természetesen a barátaimat hívtam, akikre mindig számíthattam, úgy emberileg, mint szakmailag. Tagok: Csurgai Attila - Dandó Péter - Marschalkó Zoltán - Ifj. Rátonyi Róbert - Szűcs István. Ütős kis csapat volt. Robit váltotta Oláh Aladár, akiben egy rendkívül jó embert és billentyűst ismertem meg, később több zenekarban is játszottunk együtt. Sajnos 33 évesen, Krisztusi korban, nagy hirtelenséggel, a Zorán-turné után, 1992. júniusban meghalt, Papp Gyula jött helyette. A zenekarba még jöttek: Horváth Kornél - Sipeki Zoltán - Czomba Imre - Szabó Tamás, a vokál: Fajt Ildi - Magyar Hajnal.

A koncerteket, amit fölvett az MTV, azokból vagy CD, vagy DVD készült. Így az 1993-as Elmúlt 30 év c. dupla album platina lemez lett (50.000 példány), és 1996-os Zorán koncert is arany lemez (25.000 db) a Polygram gondozásában. Képzelheted, hogy 13 év alatt hány óra videó anyag gyűlt össze! 1997. április 30-án volt vége a tavaszi Zorán turnénak és május elsején Dandó Péter barátom szívrohamban meghalt. Nagyon megviselt az elvesztése, utána már semmi sem volt a régi. Még két basszista jött Pipó helyére, Fekete Samu és Latmann Béla. 1999. április 24-én a Budapest Sportcsarnokban játszottunk utoljára együtt Zoránnal.

1997-ben meghívtak a Pannonia Express együttesbe, amiben Charlie játszott évtizedekig. A Pannoniával jártunk ki Skandináviába 7 éven keresztül, majd 2005-ben Csiszár Péter szaxofonossal megalakítottuk a Headline Band-et. A legismertebb formáció Veres Mónika ének, Ikvai Szabó Botond gitár-ének, Tóth Zoltán billentyűk és mi. Többször felléptünk a MüPá-ban és Kovács Kati koncertjein, valamint Skandináviában. Manapság Tolcsvay Lászlóval és a NocoMMent együttessel koncertezem, valamint különböző alkalmi meghívásoknak teszek eleget. A honlapomon részletesen megtalálható a teljes pályamű!

Bálint Csaba (2013.02.06.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Csurgai Attila!

kép

Kalmus József - interjú (2017)

2017-08-01 12:05:00

kép

Juventus - kislemezek 20.

2017-06-18 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia