×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Adrenaline Mob - Covertá (EP, 2013) 

Megjelent: 2013. március 10. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Őszintén szólva a 2012-es év nem volt túl érdekes a rock-metal zene életében. Sok volt a másolat, semmi sem "eredeti"... A "nagy öregek" rég rájöttek, hogy mega-turnékon lehet a nagy pénzt keresni, így új dalokon nem is gondolkodtak. De aki mégis megtette, az is inkább féltette a "bőrét", így a fejlődés úgy tűnik végleg leállt... A műfaj elitje lassan átment nosztalgiázó ötvenesek-hatvanasak tiszti-klubjába... A magam részéről csupán három lemezre emlékszem vissza jobb szájízzel, de ezekre sem azért, mert bármit is előbbre vittek volna... Viszont stílusosak és ízesek voltak annyira, hogy még most is szívesen hallgassam őket, vagyis kiállták az idő vas fogának a próbáját is. Az egyik a Kiss Monster-je, a másik a Van Halen A Different Kind of Truth című albuma...

De mégsem ezeket hallgattam a legtöbbet tavaly, hanem a 2011–ben, New York-ban (USA) alakult groove rock-metalos szupergroup, az Adrenaline Mob Omertá című első teljes anyagát, amit - a 2012-es év szerintem legjobb magyarországi koncertjén - nekünk is bemutattak... 2013-ban ezzel a nyolc dalos feldolgozás EP-vel folytatja a Symphony X-es Russell Allen énekes, Mike Orlando gitáros, az ex-Dream Theater-es Mike Portnoy dobos és a koncert után most a stúdióban is bemutatkozó, Disturbedes John Moyer basszusgitárosból álló csapat, ami albumnak valójában semmi értelme sincs, azon kívül, hogy 34 percnyit örömzenélhettek még nekünk, csak úgy hobbiból, meg persze némi plusz pénzt is keresve közben...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ezt a kiadványt is az a lelkesedés és lendület jellemzi, ami az Omertát és a budapesti bulit is. Ez a mindent elsöprő energiával "nyomulás" manapság unikumnak számít szerintem, a milliónyi kiégett sztár világában... és az embert szinte önkéntelenül be is szippantják vele... De párosul ehhez még valami nagyon pozitív, a tudás, ami áthatja minden pillanatát ennek a kiadványnak is... A srácok ugyanis tökéletes technikai felkészültséggel tudják elnyomni a műsorukat, hangszeresként, vitán felül csúcs formában mindenki ezen az új kiadványon is, így még a "tüzes" tempójuk sem károsítja a minőséget...

Nyolc nagyszerű szerzemény kiváló feldolgozását kapjuk... Vagyis, pontosabban nekem a nyolcból kettőt még szoknom kell, mert szerintem a The Doors Break on Through-jából, meg a Led Zeppelin The Lemon Songjából is hiányzik némileg több ösztön, meg blues, de a "svung" ezeket is kifejezetten hallgathatóvá teszi... No, meg a Dios Black Sabbath The Mob Rules-át sem mondanám különösebben váratlannak, hiszen már az első EP-jükön is szerepelt ez a dal, most csak annyi a változás benne, hogy a basszusgitárját John Moyer játszotta fel benne... Mégis, ennek az "ismertségnek" az ellenére is, ez a legjobban sikerült momentuma ennek a kiadványnak is... Russell Allen egyszerűen észvesztő módon tolja benne a nagymesterének a dallamait...

De nézzük át inkább részletesen... A nyitány a hányatott sorsú Badlands High Wire című dala, egy lendületes hard rock dal, amit eredetiben az Ozzy-t megjárt Jake E. Lee gitáros, meg a Black Sabbathot megjárt Eric Singer dobos és Ray Gillen énekes vett fel annak idején... és amit mára mindenki elfeledett, pedig nem kéne... Káprázatos lett ez az új változat, Russell Allen tiszta magas hangja úgy repül benne, amire csak a legnagyobbak képesek, de Mike Orlando gitárosnak is a tenyeréből esznek Jake E. Lee eredeti riffjei. De Portnoy talán még légiesebb is ebben a sok kiállásban, mint a Kiss jelenlegi dobosa volt az eredetiben... Szóval ez tényleg klasszisra sikeredett... Ahogy Dio Stand Up and Shout-ja is, ami olyan minőségire sikerült, amihez fogható feldolgozást én még soha sem hallottam. Az 1983-as Holy Diver album nyitó dalát eredetijét a Vivian Campbell, Jimmy Bain, Vinny Appice trióval rögzítette a mester, de még ebben a felállásban sem volt akkora élet, mint amit itt hallhatunk... és hát Russell Allen itt is tökéletesen bizonyítja a hangjának a hasonlóságát...



A The Doors törzsi ritmusú Break on Through (To the Other Side)-ja eredetileg 1967-ben jelent meg, és egy merő pszichedelikus Jim Morrison volt. Itt levitték a földre és izomból cincálnak benne, amit egyedül Russell Allen Morrison-szerű éneke próbál az eredeti keretek között tartani... Szóval hiányzik nekem belőle az "érzés" meg a blues-feeling, de a helyükre került élénkség azért eladja ezt a verziót is... A Van Halen 1980-as Romeo Delight-ja viszont már eredetileg is friss tempójú dal volt... Ez a dal főleg Mike Orlando képességeit "teszteli", de a gitáros olyan könnyedén képes megidézni Eddie klasszikus témáit, hogy le a kalappal...

A Barracuda a Heart legnagyobb kincse, igazi slágere... Az eredetije még 1977-ben, a Little Queen című második lemezükön jelent meg, így rá fért egy kiadós modernizálás a zenéjére, csináltak is belőle egy dinamikus, de érzékeny menetelést... Ami így együtt nekem nagyon bejön... Ahogy a Rainbow Kill the King-je is, ami eredetileg Ritchie Blackmore csapatának a Long Live Rock 'n' Roll című 1978-as lemezén szerepelt, még a Dio-s korszakban, szóval Allen ismét bizonyíthatja vele a hangszíneik hasonlóságát... Az eredetit Cozy Powell dobolta fel, Portnoy hozza is itt, ebben a változatban azt a Bonzo-s szikár keménységet, ami Cozyt naggyá tette... De Blackmore eredeti barokkos témáját is alaposan elkapta a tökénél Orlando...

A Led Zeppelin The Lemon Songja az 1969-es kettes lemezük nagy blues-os stúdió-jammelése volt, vagyis leginkább élőben volt mindig az igazi... Az Adrenaline Mob is főleg improvizációként kezeli, Orlando saját szólója köré építve, de neki azt hiszem ez az "ösztönösség" nem az elsődleges felségterülete... Russell Allen hangja sem egy igazi Plant-hasonmás, olyan is lett benne, mintha Ray Gillen énekelné a füstösebb hangján... Szóval összességében, szerintem kellett volna még pár évnyi közös munka, mire úgy összeszoknak, hogy neki futhassanak egy Zep-improvizáció feldolgozásának... A záró The Mob Rules viszont most is kifogástalan... A Dio-s Black Sabbath-korszak úgy megy ennek a felállásnak, mintha eredetileg is ők találták volna ki... és most már John Moyer basszusa is úgy "csattog" itt, ahogy annak lennie kell...

Én a helyükben a Lemon Song vagy a Break on Through helyett az Ozzy-s Black Sabbath War Pigs-ét tettem volna fel, amivel élőben zárták a műsorukat, így alaposan ki is van próbálva, be is van gyakorolva, meg össze is van oda-vissza dolgozva... Hiányzik nekem nagyon innen... Szóval, összességében úgy gondolom, hogy nagy vétek lenne ezzel befejezniük! Nem más ez, mint egy kedvcsináló, amivel egyben keresik is a saját hangjukat, amit remélem meg is találnak vele, mert ezek után még inkább várom már a folytatást saját dalokkal, amik, reményeim szerint, emlékeztetni fognak az itt feldolgozottakra... és igen, egy plusz szólista, egy billentyűs, egy kemény Hammondos most is, innen is nagyon hiányzik nekem! Az viszont szebb-jobb jövőt jósol, hogy Russell Allen itt végre nem csak rekesztve üvöltözi a dallamokat, kimeri engedni a tiszta hangját is, ami olyan összehatást kölcsönöz neki, mintha a klasszikus Dio-feelinghez hozzá tennénk némi Ray Gillen-i nyújtású magasat... és ez így nekem nagyon bejön!






Track lista:

1. High Wire (Badlands Cover)
2. Stand Up and Shout (Dio Cover)
3. Break on Through (The Doors Cover)
4. Romeo Delight (Van Halen Cover)
5. Barracuda (Heart Cover)
6. Kill the King (Rainbow Cover)
7. The Lemon Song (Led Zeppelin Cover)
8. The Mob Rules (Black Sabbath Cover)

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Symphony X) - ének
Mike Orlando - gitár
Mike Portnoy (Dream Theater, Neal Morse) - dob, vokál
John Moyer (Disturbed) - basszusgitár

Lemezeik:

Adrenaline Mob -2- EP (2011)
Omertá -2- (2012)
Covertá (EP, 2013)

Kiadó:
Elm City Music
Honlap:
adrenalinemob.com
facebook.com/adrenalinemob




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Dead Daisies - Burn it Down (2018)
A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai Dead Daisies - a folyamatos tagcseréje közben - mára az egyik legjobb XXI. századi hard rock zenekar lett. 2016-ban

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...




Koncertek 2018. május 26. és 2018. június 11. között:









Klipmánia