×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Snakecharmer - Snakecharmer (2013, Dionysosrising) 

Megjelent: 2013. március 29. péntek 18:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Micky Moody egy igazi kígyóbűvölő. A kígyók Ahab kapitányaként megküzdött a maga nagy fehér kígyójával, Moby Dick-kel (ja nem, az egy másik történet), akarom mondani, Whitesnake-kel, hogy fél(ezer) pengetőjét és fele legénységét vesztve vonuljon vissza barátjával, Bernie Marsdennel egy kis közös kígyóbűvölésre. (Rossz, aki rosszra gondol. Ők viszont brosszak.) Szóval a két "kígyós pasas", a Snake Bros, eztán is többször próbálkozott régi nagy dicsőségük, a nagy kígyó felállításával, de hiába nyomultak Jorn Lande-val The Snakes néven, hiába küzdöttek Stefan Berggren-nel Company Of Snakes zászló alatt, hiába erőltették az M3-at a régi fehérkígyós legénység harmadik M betűs tagjával (Neil Murray), pedig ott még egy negyedik M (Tony Martin) is besegített. Igaz, hogy ő inkább az ellentétes pólust képviselte, hiszen a fekete szombati szeánszok híve volt, nem a fehér kígyós szerelemvadászaté, de legalább jin-jang módjára kiegészítették egymást.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A sok sikertelen próbálkozást megelégelve Bernie Marsden 30 év közös munka után távozott, és Micky Moody most a szólólemezével nemrég kellemes meglepetést szerző Heartland énekes, Chris Ousey segítségével próbálja meg újra megbűvölni azt a fránya kígyót. A sokat próbált és sokfelé járt harcostárs Neil Murray persze most is ott van az oldalán, és a szomszédos csónakokból is átültek páran, így Laurie Wisefield a Wishbone Ash-ből, Adam Wakeman az Ozzy Művektől és Harry James a Magnum-ból.

Nos, a nagy Marsden/Moody párosban is Marsden volt az agy (a jobb dalszerző) és Moody a kéz (a zseniálisabb gitáros), ezért azon sem csodálkoztam, hogy a kígyóbűvölő muzsikák nagy részét most is a másik penge(tő), Laurie Wisefield szállította, ellenben Moody egyéni, slide-os játéka a meghatározó ebben a produkcióban. A kis Wakeman tökéletesen asszisztálja végig a lemezt, Hammondja nagyon ott van, ahol kell, de ennyi. Komolyabb szerepet nem kapott. A nyitó Angyalom nem rossz nóta, csak egy kicsit Eric Martinos az ének, ami azért nem pontosan a Whitesnake irányába mutat. Az meg, hogy miért pont az Accident Prone-ból csináltak promo videót, csak a Frontiers fejesei tudhatják. (Így lett belőle Promo Accident.)

A lemez a negyedik nótától kezd "beindulni". A Falling Leaves ballada inkább olyan, mintha Chris Ousey korongjáról "esett volna le", nem hasonlít a nagy Kígyó-klasszikusokhoz, de roppant jól sikerült. A legjobb gitártémát az Egy kis rock & roll hozza, a végén meg már egészen Zeppelin-be hajlik, de a Turn Of The Screw (szerintem a lemez csúcspontja) és az azt követő Here I Go Again-lüktetésű Smoking Gun az a muzsika, amit egy Whitesnake albumon is el tudnék képzelni. A Stand Up a Bon Jovis billentyűjátékával és idegenes (azaz Foreigneres) gitár riffjeivel már újra deAORizálja ezt a blues alapú muzsikát. Nem beszélve a Guilty As Charged-nak elnevezett szigonyról, amelynek hegye nem a Whitesnake, hanem a Dirty White Boy felé mutat. A Nothing To Lose megint nem talált, a szárazföld, pontosabban Texas felé vette az irányt (szóval nagyon eltévedt), ezért is lett a dal annyira ZZ Top-os.

Chris Ousey AOR énekes. Ezt tudomásul kell venni. Próbál ő Paul Rodgers lenni, de inkább csak egy berekedt Eric Martinra futja az erőlködéséből. Egy szó mint száz, ezzel a csónakkal megint ellavírozhatnak egy ideig a langyos vizű óceánban, de a hőn áhított fehér kígyónak a nyomába se érnek. Ahhoz eggyel magasabb sebességre kellene kapcsolni. Talán nem ártana egy Mercury szintű dalszerző a csónakba, vagy ha már blues zenét akarunk, legyen (Robert) Johnson, egy olyan motorral repesztenének, mint a versenymotorcsónak!




Track lista:

01. My Angel
02. Accident Prone
03. To The Rescue
04. Falling Leaves
05. A Little Rock & Roll
06. Turn Of The Screw
07. Smoking Gun
08. Stand Up
09. Guilty As Charged
10. Nothing To Lose
11. A Breath Away
12. Cover Me In You

Közreműködő zenészek:

Micky Moody (Whitesnake) - gitár, slide gitár, vokál
Neil Murray (Whitesnake) - basszusgitár
Laurie Wisefield (Wishbone Ash) - gitár, vokál
Harry James (Thunder, Magnum) - dob, vokál
Adam Wakeman (Ozzy) - billentyűs hangszerek, vokál
Chris Ousey (Heartland) - ének

Lemezeik:

2013 - Snakecharmer

Kiadó:
Frontiers records
Honlap:
www.snakecharmer.org
facebook.com/QEDG.snakecharmer
CsiGabiGa, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Snakecharmer - Second Skin (2017)

2017-05-19 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...












Klipmánia