×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pethő Gábor interjú - első rész (2013) 

Megjelent: 2013. április 04. csütörtök 00:00
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Hol születtél?

Szerencsen. Azért éppen ott, mert az édesapám mérnök volt, és Tokajban dolgozott akkor a Tisza mellett. Árvízvédekezéssel foglalkozott, ott lakott a család, és Szerencsen volt a legközelebbi kórház, ahol szülészet volt. De tulajdonképpen egrinek vallom magam, mert később odaköltöztünk, az általános iskolát és a gimnáziumot is ott jártam. Nagyon szeretem Egert, jó volt ott felnőni! Szívesen járok arra, amikor csak tehetem és, hát ez az egész zenei dolog is ott kezdődött.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Mik voltak az első zenei hatásaid?

Általános iskolás koromban azokat a zenéket hallgattam, amiket cserélgettünk a haverokkal. Régi Deep Purple, Led Zeppelin, Beatles, Black Sabbath. Amik menők voltak abban a korosztályban. És azokat is próbáltuk eljátszani, amikor már arra a szintre jutottunk. A szomszéd gyerekekkel csináltunk egy zenekart, de az inkább csörömpölés volt. Lakott a szemközti házban egy srác, akinek szintén volt dobozgitárja. És akkor alapszinten ezeket az amerikai rock n’ roll, blues zenéket is próbálgattuk.

Jártál zeneiskolába?

Igen. Klasszikus gitár szakra. Az viszont akkor nagyon nem tetszett. Vagy inkább nem volt türelmem gyakorolni. De ez szerintem sok gyereknek problémája. Később, amikor már oktattam basszusgitárt, tapasztaltam, hogy hasonló cipőben járnak az olyan korú gyerekek, mint én voltam akkor. Nekem nagyon tetszett a gitár, csak az a része nem tetszett, amit tanulni kellett. De aztán később persze rájöttem, hogy ez hasznos volt, mert azok a pengetési módok, dalok, amiket ott tanultunk, jól jöttek később.

Amikor felvételiztem a zeneiskolába, nagyon sokan jelentkeztek, egyszerűen nem volt kapacitás olyan nagyszámú gitárnövendékre. Az igazgató, aki akkor a felvételi bizottságot vezette, mindenképpen rá akart beszélni valami más hangszerre, de nem tágítottam. A gitár kellett! A gitártanár magánúton foglalkozott velem 1 évig. És aztán amikor bekerültem, akkor tanárom felmentett a szolfézs órák látogatása alól, mivel szerinte olyan jó volt a hallásom. Ez sok "szenvedéstől" megkímélt és ennek akkor nagyon örültem, ma persze már másként látom.

Itt aztán tanultunk mindent! A klasszikus darabok mellett magyar népdalokat, nótákat is például, amihez nekem abban a korban, amikor Deep Purple, Led Zeppelin és Thin Lizzy dalokat hallgattam, nem nagyon volt ingerenciám. Aztán egy idő után abba is hagytam. És amikor már nem "kellett" csinálni, és nem volt szülői nyomás sem, akkor folytattam magamtól.

Mikor csináltátok meg az első komolyabb zenekart?

Gimis koromban. A bátyámmal, Lacival, aki egy nagyon tehetséges dobos, addig is együtt zenéltünk. Srácok a környékről, a suliból, jöttek, mentek, de úgy harmadikos gimis koromra letisztult egy jó kis csapat, a Refrén. A felállás a következő volt: Gyarmati Csaba – gitár, ének; Zelei Zsolt – gitár, ének; Pethő László – dob és jómagam. Aktuális angol és magyar számokból állt a műsor. Deep Purple-től a Hoboig. Akkoriban robbant be pl. Van Halen is. A Women And Children First lemezüket rongyosra hallgattuk, arról is játszottunk. Első körben ezek a zenék határozták meg zenei ízlésem kialakulását. Akkor jött ki az első Edda lemez is, amivel hirtelen nagyon népszerűek lettek országszerte. Az ő dalaikból is betűztünk egy párat a repertoárba. Őket egyébként már egy pár évvel korábban, nyolcadikos koromban láttam, hallottam az egri művelődési házban. Akkor még csak pár saját dalt játszottak a régi rock sztenderdek mellett. Uriah Heep, Deep Purple, pont azokat a zenéket, amiket mi is hallgattunk.

Hogyan váltottál basszusra?

Ebben a gimis zenekarban nem volt basszusgitáros és nekem tetszett ez a hangszer. Bevállaltam, persze gitárom még nem volt. Kezdtem figyelgetni, mit is játszik a basszus, előtte mindig a gitárra koncentráltam. Az énekkarban altot énekeltem, nem állt tőlem távol más szólamokra ráhangolódni. És nagyon örülök, hogy így alakult! Amikor harmadik gimi után, nyári keresetből sikerült egy kék színű, csehszlovák (akkor még) Jolana basszusgitárt vásárolnom, az maga volt a csoda!

Sokat koncerteztetek?

Utolsó éves középiskolás voltam, amikor játszották a mozik az Illés nosztalgia koncertjéről készült filmet. Az én generációm ebből ugye teljesen kimaradt, de emlékszem, hogy a rádióban egészen kicsi gyerekként sok számukat hallottam, szüleimnek is volt Illés lemezük. Megtanultunk egy párat a "húzósabb", rockosabb számaikból, ezzel a műsorral elég sok helyen felléptünk. Környékbeli nagyobb helyekre is eljutottunk. Egyik fellépés hozta a másikat. Egerben főleg a középiskolások körében volt népszerű a zenekar. Ez adott egy lökést és a sikerbe is beleszagolhattunk.

Saját számaitok is voltak?

Írtunk kezdetleges saját számokat, de inkább feldolgozásokat játszottunk. Volt egy-két alapötlet, amit megcsináltunk. Versfordításokat is próbáltunk megzenésíteni.

Kik voltak a példaképeid?

Roger Glover a Deep Purple-ből. Az ő játékát nagyon meghatározta és lehetett is hallani, hogy jazz és blues zenén nőtt fel. Paul McCartneyt is sokat hallgattam, később már, persze mint zeneszerzőt is kezdtem tisztelni. Zsöci, az első két Edda lemezen. Volt egy magnónk, órákat ültem és hallgattam a kazettákat, próbáltam hangról hangra leszedni a basszus szólamot. És emlékszem, hogy mennyire megnehezítette a dolgot, amikor már agyonhallgattuk a kazettát és húzta a szalagot. De az nagyon jó tréning, ha az ember úgy tanul zenét, hogy nem kapja meg készen, amit játszani kell, hanem hallás után próbálja "leszedni" a dalokat. Jó iskola! Régen ez egyébként csak így történhetett a modern zenével, nem voltak még interaktív anyagok. Slamo is mesélt egy trükköt. Ő egy rézmozsarat tett a szalagos magnó orsójára, hogy lassabban forogjon, és úgy "szedegette" le a szólókat, amikor még ők is ezeket a Deep Purple számokat játszották. És nagyon jól játszották! Meg voltam döbbenve, mikor először hallottam!

Később, mikor már komolyabban foglalkoztam a hangszerrel, akkor Jaco Pastorius fogott meg, aki a basszusgitárosok között nagyon népszerű volt, úgy gondolom, hogy Őt manapság is minden kezdőnek és haladónak ismernie kell. Játékával forradalmasította az elektromos basszusgitár zenében elfoglalt szerepét.

Aztán amikor betört a funky-s irányzat a '80-as évek elején, akkor sokat hallgattam a Level 42 együttesből Mark King-et. Iskolát teremtett az un. slap játékkal. Nem ő találta ki, de nagyon magas szintre fejlesztette.

Szeretem Tony Levin játékát, aki - többek között - a King Crimson tagja is volt, de Peter Gabriel lemezein, nagyon magas színvonalú élő előadásain is játszott. Őt többször is láttam élőben. Szerintem őt a basszusgitárosok kell, hogy ismerjék. Olyan értelemben tartom nagy zenésznek, hogy ő azt a tartományt, amit a basszusgitár képvisel, maximálisan kiadja. Nem kimondottan virtuóz dolgokra hegyezi ki, hanem nagyon ízlésesen játszik. Nagybőgőn is, Chapman Stick-en is, bundnélküli és bundos hangszereken egyaránt. Egyszer láttam Toronto-ban egy kis klubban a zenekarával, a Double Espresso lemez idején. Az a világ nagyon közel áll hozzám. Ő egyébként olyan típusú zenész, aki annak ellenére, hogy a világ legjobbjaival zenél nagy színpadokon, fogja magát és a zenélés öröméért elmegy kis klubokba, családias környezetbe játszani. Mondjuk ő a zenei ízlésemre és stílusomra már nem volt igazából hatással, mert őt már akkor ismertem meg, amikor már nekem is kialakult a fejemben, hogy mit szeretnék játszani. De azért az embert formálják az útközben ért hatások is. És még sorolhatnám, Nathan East, Pino Paladino...

Azt tudom, hogy az Eddába a Moho Sapiens-ből kerültél, de a gimis zenekar és a Moho Sapiens között milyen együttesekben játszottál?

Igazából a kettő között nem volt más zenekar. Felkerültem Pestre, felvettek a Közgázra, amit akkor Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívtak. De az élet zenei pályára szánt valószínűleg, mondhatom talán nagyképűség nélkül. Hiszem azt, hogy a Sors valamire szánja az embert. Előtte egy évre "berántottak" katonának előfelvételisként. Amikor elkezdtem az egyetemet, már a bátyám is Pesten lakott. Ő ismerkedett meg azokkal a srácokkal, akik a Moho Sapiens tagjai is voltak, de akkor a zenekar még Interview néven futott. Vinnay Peti volt ennek a zenekarnak az alapítója, zeneszerzője is. Nagyon jó számokat írt! Az Interview-val már saját számokat játszottunk. Próbáltunk koncerteket szervezni, kisebb-nagyobb sikerrel, egyetemi klubokban, művelődési házakban, különféle rendezvényeken.

Akkor még az sem volt kimondottan egyszerű, hogy egy zenekar koncerteket kössön le magának, hivatalos ORI engedélyre is szükség volt. Ezt egy évente egyszeri alkalommal megrendezésre kerülő vizsgán lehetett megszerezni. Az ember befizette a tiszteletdíjat, játszott egy szakmai bizottság előtt és 3 lehetőség volt. Nem kapott engedélyt, kapott engedélyt, vagy pedig egy 1 évre szóló, ideiglenes engedélyt "érdemelt". Ha jól emlékszem, mi kétszer is ezt kaptuk meg. Ezek közül az egyik alkalommal pl. az volt a Tisztelt Bizottság indoka, hogy a zenekar neve (akkor már Moho Sapiens néven futottunk) nem kelt jó érzést az emberekben. Eleve csak "Sapiens" néven jegyeztek be bennünket. Ezen a részén persze csak "röhögtünk", igazából viszont azért sérelmeztük, mert úgy éreztük, hogy megérdemeltük volna a "nagy ORI"-t (így hívták a zenekarok egymás között ezt az engedélyt). Persze aztán később az is meglett.

Meddig jutott ez a zenekar?

Próbálkoztunk profi körökben, próbáltuk elérni, hogy feljebb is észrevegyenek minket, a "szakma" is felfigyeljen ránk. Akkor ugye még nem volt annyi tehetségkutató, mint manapság. Beküldtünk egy pár számos anyagot egy, a Magyar Rádió által meghirdetett kazettapályázatra, ha jól emlékszem, '85-ben. Ezt a demót az akkori gitáros, Lengyel Zoli szüleinek a nappalijában vettük fel. Mókás visszagondolni... Így juthattunk el a Salgóbányai Pop-Rock táborba, ahol felfigyelt ránk Victor Máté. Felvett velünk két számot, amit a rádió műsorra is tűzött. Ez persze nagy szó volt nekünk. Aztán akkoriban volt egy földrengés Magyarországon, több iskola megrongálódott. Egy szervező iroda összehozott egy koncertsorozatot a károsultak megsegítésére. 3-4 zenekar vett részt és minket is beszerveztek. Szóval játszottunk, de inkább játszogattunk ahhoz képest, amibe később csöppentem.



Hogyan lett aztán az Interview-ból Moho Sapiens?

Az évek folyamán, különféle átalakulásokon mentünk keresztül. A műsor is alakult, a tagok is cserélődtek. Volt, aki megunta, mást választott. Aztán nevet váltottunk. Tulajdonképpen akkor ismerkedtem meg Alapi Pistivel. Ő Salgótarjánból költözött fel. És Szomor Gyuri is akkoriban került a csapatba, egy nagyon tehetséges, fiatal srácként, 16 évesen. De akkor még a régi énekesünk, Szilágyi Feri is megvolt, ketten énekeltek. Vele nem is tudom, hogy mi történt később, valószínűleg abbahagyta a zenélést.

'87-ben megnyertétek a Csillag születik vetélkedőt.

Igen, a pop-rock kategóriában. Ami aztán meghatározta a Moho Sapiens működését. Ott tűnt fel a Magazin együttes is, amiből később a Sing Sing lett, a Bonanza Banzai is, ahol Ákos énekelt... Ezzel megnyíltak az ajtók a zenekar előtt. És ezzel lett kicsit zűrös a zenekar jövője is, mert a zsűri egyik tagja Pataky Attila volt... És Gömöry Zsolti is ott volt a háttérben. Akkor figyeltek fel Alapi Pistire. Az akkori gitáros, Csillag Endre már megnősült, és tudták, hogy kiköltözik Ausztriába, úgyhogy már keresték az utódját. November közepétől már velük játszott, Csukával közösen, így mutatták be a közönségnek. És tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy az Eddába kerültem. Januárban szólt, hogy basszusgitáros csere is lesz és beajánlott engem. És szerencsére összejött! Ez akkor nagyon-nagy dolog volt, más volt a zenei élet. Nem volt internet, az emberek eljártak koncertekre. Nem volt annyi minden a szemük előtt. Más volt még az érzete annak, hogy az ember koncertre megy, élő zenét hallgat. Végül az Edda vetett véget közgazdasági "pályafutásomnak" is.

Az akkori Moho Sapiens mennyire volt más zeneileg, mint amit később a nagyközönség megismerhetett az Angyalbőrben sorozat filmzenéjével?

Mennyire volt más? Kicsit vissza kell kanyarodnom az Interview zenekarhoz. Amikor felkerültem Pestre, bekerültem a zenekarba, már más zenéket is hallgattam. Funkyt, jazz-rockot és akkor volt egy funky hullám Magyarországon. Több amatőr és profi zenekar is funkysabb, jazz-rockosabb zenét játszott, az Interview is ezen az úton haladt. Vinnay Peti emellett nagy LGT rajongó is volt, ez is meghatározta a stílust. Amikor a Moho Sapiens-szel eljutottunk a '87-es Csillag születik-ig, a zene egy kicsit popos, egy kicsit rockos, swinges, jazz-rockos elemeket ötvözött magába. Aztán ugye a zenekart szétkapták. Mi Pistivel mentünk az Eddába. Az ő helyére Patai Tomi került, akit aztán Nagy Feró elcsalt a bátyámmal együtt a Beatrice-be, később pedig a Republic tagja lett.

Szerencsére Péterrel megmaradt a jó kapcsolat, megértette, hogy ez olyan lehetőség, amit az ember nem szívesen hagyna ki. Szegénynek újra kellett szerveznie a zenekart. De aztán nekik is jött a lehetőség, amikor megírták az R-Go-val közösen az Angyalbőrben c. sorozat filmzenéjét. Ezzel megnyíltak előttük is a kapuk. 2005-ben volt egy nagyon jó hangulatú nosztalgia koncertje a zenekarnak, amin lehetőségem volt újra együtt játszani a régi gárdával. Gotár Feri, aki utánam került a basszusgitáros posztra, már nem ilyen jellegű zenét játszik, nem vállalta a fellépést. És akkor én hazajöttem Kanadából, egy jót nosztalgiáztunk. Sok későbbi számmal akkor ismerkedtem meg.



A Moho Sapienshez képest az Edda mennyire volt "éles" váltás? Magyar focisták szokták mondani, amikor kiszerződnek külföldre, "igazi" profi klubokhoz, hogy az első időben beledöglenek a hajtásba. A zenei életben mekkora ez a különbség?

Siker szintjén nagyon nagy. Meg önbizalom szintjén. De én azt mondom, hogy a munkához már előtte hozzászoktunk. Keményen dolgoztunk előtte is, rendszeresen próbáltunk. Persze nem lehetett annyit, mint az Eddával, mert volt, aki dolgozott, volt ki tanult. Az volt a nagyon-nagy változás az életemben, hogy "főállású" zenész lettem. Napközben próbáltunk. És nagyon jó érzés volt, hogy azt csinálom, amit szeretek, nekem az a munkám, hogy próbákra járok! Nem délután, vagy este kellett próbálni. Egy egészen más élet volt.

A 7-es Edda lemezen játszottál először, aminek a felét már '87-ben játszották a koncerteken, még Csukáékkal. A másik fele már Veletek készült?

Az alapötletek már megvoltak mielőtt bekerültünk, azokat kellett kidolgozni. A zenei irányító Gömöry Zsolti volt...

'88 nyarán volt az a koncert a Petőfi Csarnok szabadterén, amikor Attila és Slamo a búcsúkoncert után, újra közösen zenélt. Nem sokkal később elkészült a Pataky-Slamovits lemez, ott voltak a 10. születésnapi koncertek is, amikor a bakancsos Edda újra összeállt. Alapi Steve nyilatkozta nemrég, hogy ő úgy érezte magát, mintha egy pótlék lenne és az csak egy ideiglenes helyzet. Ez a gondolat Benned is megfordult?

Nekem ez akkor nem jutott eszembe. Én is hallottam, mikor Pisti ezt nyilatkozta egy interjúban, de igazából mi erről nem beszélgettünk. Én egyáltalán nem gondoltam erre, fel sem merült bennem, hogy Slamo esetleg visszajönne. Az viszont lehet, hogy amikor '88 nyarán felvettük a Pataky-Slamovits lemezt, az Pistinek rosszul esett. Nekem, basszusgitárosként senki nem veszélyeztette a helyem, hogy így fogalmazzak.

De mondom, bennem ez fel sem merült. És szerintem a régi Edda már Attilának is egy történet volt. Valószínűleg azért sem gondoltam rá, mert látszott a rajongókon, hogy milyen lelkesen fogadják a zenekart. Vagy annyira elvoltam még a rózsaszín világban... Attilán is az látszott, élvezi, hogy együtt vagyunk zeneileg. Egyszer-kétszer poén szintjén azt is megjegyezte, hogy végre van egy zenekar, ahol nincsenek "őrültek". Úgy tűnt, hogy Ő is meg van elégedve azzal, ahogy a dolgok mennek.



Végül mégis kiléptetek az Eddából. Erről a 91-es távozásról annak idején két verziót lehetett olvasni-hallani. A zenekari változat, amit legutóbb Donászy Tibi is elmesélt, az úgy hangzott, hogy 1-2 nappal az elutazás előtt szóltatok, hogy holnaptól nem vagytok a zenekarban. A Ti nyilatkozataitokban viszont az szerepelt, hogy hónapokkal korábban elmondtátok, hogy elmentek.

Nem! Nem 1-2 nap volt, de nem is hónapok. Eleve nekünk is relatíve gyorsan kellett döntenünk, talán egy pár hetünk volt elintézni mindent. Amint eldöntöttük, hogy nekivágunk a "nagyvilágnak", szóltunk Attilának, hogy szeretnénk kiszállni. Konkrétan nem mondtuk, hogy Kanadába megyünk, már csak "babonából" sem, még vízumokat, repülőjegyeket kellett intézni. Nem a zenekarral akartunk "kiszúrni", egyszerűen arról volt szó, hogy nem akartunk egy ilyen lehetőséget elszalasztani. Szerintem Ő arra gondolt, hogy visszamegyünk a Moho Sapiensbe, mert akkoriban egy-két vendégszereplésre meghívtak bennünket. Abban egyeztünk meg, hogy mi sem beszélünk még erről senkinek, nehogy elkezdjenek keringeni pletykák az Edda körül. Mi április 1-én elmentünk, aztán én is olvastam, meg hallottuk Magyarországról, hogy megjelent néhány cikk azzal a verzióval, hogy csak egy üzenetet hagytunk a próbahelyen.

Attila nagyon haragudott rátok. Nem sokkal később volt az első Edda tábor, ahol úgy beszélt rólatok, mintha cserbenhagytátok volna a zenekart és a közönséget is...

Valószínűleg őt sértette, hogy mi elmentünk, otthagytuk az Eddát. Biztos ő is érezte, hogy ez egy jó zenekar volt. Viszont ez a lehetőség személy szerint engem úgy érintett, hogy én tudtam, ezt meg kell lépnem. Nem volt könnyű a váltás. A kezdeti időszakban volt olyan, hogy azt álmodtam, Edda koncerten vagyunk valahol és játszunk... Aztán csörgött a vekker hajnali fél 6-kor és mentem munkába. Viszont később, pár év után olyan életmódot folytattam, amit nagyon szerettem!

Második rész itt!


Horváth Roland, 2013.04.04.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia