rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Cheap Trick - We're All Alright! (2017)

 Látogatottság
Összesen
86629284
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Czippán György interjú (2013)

Interjúk

Czippán György 1976 és 1982 közt az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettese volt. Erről az időszakról és az 1980-as Fekete Bárányok Fesztiválról beszélgettem vele...















Úgy tudom, komoly részed volt a Fekete Bárányok Fesztivál létrejöttében.

Abban az időben a rendszer tiltott bizonyos zenekarokat, többek közt Hobóéket, a P. Mobilt és a Beatricét. Vidékre szorultak, kis helyekre, Pesten beszűkültek a lehetőségeik. Az Ifjúsági Magazinnal lehetőségeinkhez mérten támogattuk őket korábban is, koncerteket szerveztünk nekik. A plakátokon Ifjúsági Magazin estként hirdettük ezeket a koncerteket, ezzel kicsit álcázva a történetet. De mindenki tudta, hogy e mögött e zenekarok koncertjei vannak.

1980 tavaszán Schuster Lóri azzal állított be a szerkesztőségbe, hogy kellene egy nagy szabadtéri koncertet csinálni. De hol? Nekem jutott eszembe, hogy a Hajógyári szigeten kellene körbenézni. Ekkoriban Óbudán laktam, járogattunk ki ide sétálni. Van ott egy hatalmas domb, az lenne a nézőtér, előtte a színpad. Ez akkor egy kietlen térség volt, nem olyan, mint most. Nem volt semmilyen infrastruktúra. Kimentünk, Lóri csóválta a fejét, hogy például hogyan lehet ide áramot kihúzni. A technikát Schuster intézte.

Véglegesítettük a helyszínt, a zenekarok természetesen benne voltak, csak azt kellett kitalálni, hogy kinek a nevén fusson a szervezés. Az Express Utazási Irodára esett a választás, Völgyi Pista az ottani főnök minden további nélkül elvállalta, kijelölt két embert a szervezésre, nekünk innentől több dolgunk nem volt a koncerttel. Végig Ifjúsági Magazin koncertként volt hirdetve, szó sem volt Fekete Bárányok névről, ez csak később ragadt rá, bár már a koncerten lengettek fekete bárányos zászlót. Pár héttel a koncert előtt csatlakozott még a Bizottság is a programhoz.

1981. augusztus 22-én is volt itt egy nagy koncert, van kapcsolat a kettő közt a helyszínen kívül is?

A már egy szuperkoncert volt, az akkor alakult zenész szakszervezet szervezte, sok zenekar lépett fel.

Mennyire féltetek a bulitól?

Semennyire. Nekünk egy vasunkba sem került, csak a nevet adtuk. Csak sztoriképpen: az a srác, aki az Expressnél a jegyeket adta el, lelépett a jegyárbevétel egy részével.

A Belügyi Szemle írt a koncert tapasztalatairól. Te hogyan emlékszel?

Egy Gábriel nevezetű rendőrőrnagy volt a biztonsági felelős, ő tartotta a szervezőkkel a kapcsolatot, fiatal ember volt, kedvezően állt a történethez.

Milyen volt a rockújságírás a '70-es, '80-as években?

Semmilyen. Utólag nevezték ezt el rockújságírásnak, akkoriban erre nem szakosodott senki. Az írók minden más témában is írtak cikkeket, tulajdonképpen bedolgozóként tévedtek erre a pályára. Mellesleg csinálta ezt néhány diplomás srác, akinek érzéke volt ehhez, szerette a zenét.

Mesélj az Ifjúsági Magazinról.

A Lapkiadó Vállalat újságja volt, egy könyvkiadó is tartozott később ehhez, a '80-as években így jelentek meg ennek égisze alatt a rockszakkönyvek. Az Ifjúsági Magazin volt az akkori legjobb könnyűzenével foglalkozó lap. Nem tartoztunk a KISZ zászlaja alá, az övék a Magyar Ifjúság volt, így minket nem tudtak irányítani. Amennyire akkor szabad lehetett valaki, annyira voltunk szabadok. Persze voltak korlátok. 1984-ben például engem és az egész szerkesztőséget kirúgtak, arra való hivatkozással, hogy megrontjuk az ifjúságot. Azt mondták, olyan gondolatokat ébresztünk, amely károsan hatnak rájuk, mivel népszerűsítjük a csöves jelenséget és a punkot. Hivatalosan az állam nem akart ezekről a jelenségekről tudomást venni, próbálták a szőnyeg alá söpörni az olyan témákat, mint például a szipuzás. Mi írtunk ezekről, rögtön háromszorosára is duzzadt a példányszám.

Volt egy kollégánk, Sziderasz Szpirosz, megrögzötten írta a helyzetjelentéseket az újságba a csövesekről, szipusokról, mély társadalmi kutatásokat csinált. Szerkesztőségin többször mondtuk neki, hogy ne csináld már, állandóan ezekről írsz, menj már ki egy kicsit a Margit szigetre pihenni. Erre a Szpirosz: "Ott is ismerem a csöveseket." Persze minden ilyen cikk után azonnal jött a baszogatás a KISZ KB-tól, hogy ezt hogy gondoljuk, hogy leközöljük, meg így, meg úgy. De ezzel együtt is folytattuk az ilyen cikkek közlését. Pedig ez korábban is létező jelenség volt, már a '60-as évek végén megjelent ez, a cikkek így is 10 éves késésben voltak, de a hivatalos szembenézés a jelenséggel, ehhez képest is újabb 10 évet késett, csak a '80-as évek végén kezdett el a drogprevenció központi téma lenni.

Az IM próbálta a saját érzései szerint a kényes témákat megfogalmazni. Nem volt ez tudatos, egyszer-egyszer el is értünk a falig, de komolyabb retorziók éveken keresztül nem voltak. Aztán végül mégis kirúgtak mindenkit, pedig akkor már a nehezén egyébként túl voltunk. Óriási levelezése volt az újságnak, ugye nem csak zenével foglalkoztunk. Volt egy rovat, a "Válogatott magánügyek", ahol Veres Pál válaszolt a fiatalok leveleire rendkívül humorosan. Például abban az időszakban, mikor más lapok elkezdték szapulni a punkjelenséget, kaptunk egy levelet a Balaton-felvidékről, melyben a levélíró kikéri magának és a családjának a becsmérlést, és tegyük tisztába a dolgot, aláírás: özv. Punk Jánosné. Voltak ilyen reflexiók.

Milyen példányszámban jelent meg az IM?

Amikor odakerültem 1976-ban, olyan 100.000 példányban, ez ment fel egy-két éven belül 300.000-re. Elképesztő példányszám volt ez egy hetilaptól. Na ez ütött szöget a KISZ fejébe. A Magyar Ifjúság is óriási példányszámban készült, de csak azért, mert minden helyi KISZ szervezet rendelt belőle 10-10 példányt. Hogyan aztán mennyien olvasták, nem tudom.

Milyen volt a főszerkesztőségi munka?

Hetente egyszer összeültünk, mindenki elmondta, milyen témájú cikket szeretne írni, közösen próbáltuk elbírálni, hogy ezt ne, mert ez már volt, most épp ne legyen csöves-cikk, stb. De én mindig szabadon hagytam az újságíróinkat, úgy tudtak a legjobban írni.

Volt nyomás rajtatok felülről, vagy akár alulról, hogy ki kerüljön címlapra, ki kapjon vezércikket?

A tolongás a lap közepéért ment, a poszterért, meg persze a címlapért is. AZ IM köztudottan rockpárti volt, de teret adtunk a többi zenekarnak is, bár nem szerettük a nyálas zenét.

Erdős Péterre hogyan emlékszel?

Mindig próbált beavatkozni, több-kevesebb sikerrel. Általában nem nálunk kezdett, a felettes szerveknél kilincselt. Egy példa. Harsányi László volt akkoriban a KISZ KB Kulturális Osztályának a vezetője. Később mesélte - ez akkoriban hozzám nem ért el -, hogy Erdős minden héten följelentett nála, volt egy külön szekrénye, ahol ezeket a feljelentéseket gyűjtötte. Nem csak engem jelentgetett, hanem Sebők Jánost is, ő is "nagy kedvence" volt.

Erdős vezérelve egy elszólásából tetten érhető. Ugye kicsit raccsolt: "Esz az én szavam, akkor fonom vissza, amikor éhnakahom." Tehát próbált befolyásolni, de mi nem voltunk anyagi függésben, így nehéz dolga volt. A Magyar Ifjúsággal persze könnyebb dolga volt.

Bálint Csaba (2013.08.01.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.43 Seconds