Vas László interjú - II. rész (2013) 

Megjelent: 2013. október 30. szerda 18:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Vas László - Radics Béla elhíresült állandó szervező "tettestársa" és technikusa volt a '70-es években. Pályafutása azonban a Schillings, a Liversing, majd más beatzenekarok körül már 1964-ben elindult, egy évet dolgozott a Kex-szel, majd a Syrius-szal is. Tegnapelőtt ezt az időszakot vettük át, most jöjjön 1970 és a Tűzkerék!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogyan találkoztál Radics Bélával?

Tátraival volt épp egy kis nézeteltérésem, talán 1969-ben? Nem nagyon emlékszem. Tudtam, hogy közönségként jár Béla koncertjeire. Felmentem a Parkba, hogy most elkapom, agyonverem. Szembejött egy nagy hajú csávó, ott csajozott. Szóba elegyedtünk, mondtam neki, hogy agyonverném a Tátrait. Elmentünk sörözni, ott derült ki, hogy ő Radics Béla. Végül nem lett cirkusz, jobbnak láttam, ha elhúzok. Mindenesetre eztán együtt járkáltunk az Erzsébetbe, majd onnan a Royalba. Itt voltak jelenéseink. De jártunk a Postakocsiba, az a Minisek székhelye volt. Az utolsó villamossal meg haza Újpestre.

Kiszúrtam, hogy Béla mindig taxival megy, mindig elvittem magam vele a Gyöngyösi útig. Egyszer hazahívott, kérdezvén: "Szeretsz kártyázni?" Többször elnyertem a gitárját. Olyankor mindig vissza is vásárolta. "Vas, van pénzed?" Van. "Akkor kártyázzunk." Az Újpesti Munkásotthonban a teljes cuccát elnyertem. Természetesen ez nem úgy működött, hogy fogtam és elrohantam volna eladni. Szerzett pénzt, visszavásárolta. Később Csurgaival és Ákos István, Elefánttal is jártunk rendszeresen "pénzt keresni". Szép társaságokba jártunk kopasztani. Elefántnak volt egy igen jó minőségű Wartburgja, továbbá volt pénze állandóan, hozzá képest is csak ipari tanuló voltam, kopasztottuk a népeket. Volt, hogy 50.000-et nyertem. Elmentünk mulatni, Elefánt vitt – ahogy mindig -, akkor alakult meg a Generál, de még nem volt neve. Valahol fent a Várban jártunk épp, mikor bedöglött a Wartburg. Mondja Elefánt, hogy "a kurva életbe, generálozni kell". Na, mondom, legyen ez az új zenekar neve. "Vas, te egy nagy ember vagy." Tehát én adtam a Generál nevet.

Mesélj a Royal életről...

Ha egy melós végigment a körúton előtte villamossal, meg sem fordult a fejében, hogy oda betérjen. Járt oda vagy 100 zenész napi rendszerességgel, állandó közönség volt. Nem volt sokkal drágább, mint más helyek egyébként, viszont tovább volt nyitva. Ha mondjuk beállított egy olyan társaság, akit nem szerettünk, akkor elindult néhány dolog. Például egyszer bejöttek valakik, mondtam az Elefántnak, hogy mi lenne, ha egy süteményt az egyik képébe nyomnék. "Akkor viszont veszek egy tortát" – mondta, s lőn. Odamentem, megkérdeztem a kiszúrt alaktól, kér-e süteményt és a képébe nyomtam. Persze utána az asztaltársaság visszadobálta ránk, ami előttük volt, repkedtek a majonézes rántott húsok. Közben a pincérek ezt vigyázzban figyelték, csendben javasolták, hogy ezt inkább ne, de ezeket a balhékat simán elnézték a törzsközönségnek, jött a személyzet és rögtön feltakarított. Később egyébként ez a kedélyes rejtői légkör eldurvult, volt, hogy bejött két-három alak és egy-egy zenészt agyonvertek.

Hogyan alakultak a tagcserék a Tűzkerékben?

Kiss Zolinak konkrétan az egy idő után nem tetszett, hogy Béla dupla gázsit kap. De végül is Béla volt a sztár, ez így volt igazságos. De állandó átjáróház volt, szerintem felderíthetetlenek a pontos felállások, mivel aki éppen ráért, az játszott Bélával, tehát volt, aki kvázi sokszor ki és belépett. A Tűzkerék "makizenél" zenekar volt. Bár általában Döme Dezső volt a dobos. Kiss Zoli előtt Lakatos Bögöly játszott éppen, előtte Póka, játszott itt basszuson Könnyű József is. Az a baj, hogy nagyon benne voltunk a pezsgésben, saját magammal is le kéne ülnöm, hogy mindent pontosan vissza tudjak idézni. 90 %-ban én szerveztem a bulikat, csak én tudtam, hogy mikor játszanak, a tagok előre soha. Csak az indulást tudták, még azt se tudták, hova megyünk. Béla, ma ki jön játszani? "Nem mindegy?" - Kiss Zoli is, mikor belépett, előtte nem volt próba, míg leértünk vidékre, a buszban tanulta be a programot.

A korabeli szerződésekből nem maradtak meg iratok?

Hát volt időszak, mikor kezdtek jönni... "érdeklődők". Házkutatás, miegymás, persze nem elsősorban ezeket az iratokat keresték. Érted. Én is meg voltam figyelve. Nem dolgoztam sehol, mégis a legújabb Volkswagen, szép lakás, kérdezősködtek. Persze több fal állásom is volt a KMK miatt. Be voltam jelentve, a főnök átvette a fizetésem, megoldottuk a munkakönyvet.

Említetted, hogy Csomós Péterrel is dolgoztál. Péter mesélt egy sztorit, hogy egyszer a te ötletedre Tűzkerékként mentetek Miskolcra – Béla nélkül.

Volt ilyen. Néha én vittem be a zenészeket a Tűzkerékbe. Kiss Zolit is úgy ismertem meg, hogy tátott szájjal ült az Újpesti Munkásotthonban nézőként Tűzkerék koncerten, odajött hozzám, hogy mutassam be Bélának. Bemutattam, fűfavirágot ígért, hogy lemehessen próbára. Akkor jöttek be a Melsey erősítők, az volt a feltétel belépéséhez, hogy vegyen abból hármat. Béla Laney-jében egy bulin négy EL34-es csövet kellett cserélni, mert úgy feltekerte, hogy mindig lerobbant. Ami a csövön kifért.

Nagy Katira emlékszel?

Egyujjú Klárira? Hogyne. Béla szedte fel, egy nap beállított, hogy ő az új orgonista. Korábban a Volánban játszott, Kiss Ernő barátnője volt ekkor. Talán ha egy hónapig játszhatott a Tűzkerékben, négy-öt "ágyjelenet" után ez abbamaradt.

Magyar nyelvű dalra emlékszel a Taurus előtti Tűzkerékből?

Persze. Egyrészt Béla betanulta Nagy Kati 3-4 számát is, amit még a Volánban írt, de volt egy Balikó Károly nevű srác is Béla körül, költői hajlamai voltak, egyben ritmusgitáros is volt, a Centrál tagja volt. Romwalter Sándor, Nagy Tamás, stb.

Nagy Tamást próbáltam elérni egy interjú erejéig, nem tudok vele kapcsolatot teremteni.

Pedig már nem körözik, nyugodtan meg lehet mondani neki, már én se akarom agyonverni. Csinált akkoriban is egy pár dolgot, hozzá képest is csak ipari tanuló voltam. Sok mindent eltanultam tőle. Például, hogy hogyan vegyünk fel magunknak simán OTP kölcsönt. El kellett menni a Prikánszkyhoz, aki egy rendkívül becsületes - korrupt - úriember volt és a Kozmosz ipari szövetkezetet vezette. Mennyi pénz kell? 20.000. Kettő az enyém? Hát hogyne. Ideadta, beadtunk egy erősítőt zálogba, majd valamikor kiváltjuk. Aláírt mindent, az OTP pedig utalt a Kozmosznak.

Visszatérve Balikóra, egyfajta csellengő ember volt. Jómódúak voltak, feljárkáltam hozzá, mint mindenki, 4-5 csaj mindig volt ott. Mondta, hogy lejönne próbára, Tűzkerékre. Egy üveg konyak volt ekkor Bélához a belépő. Előállt, hogy van egy kurva jó száma. Ez volt a Zöld csillag. Tehát nem Béla szerzeménye, csak elorozta. De szerintem a nimbuszát ez sem tudja lerombolni, sok más saját számát nyúlta innen-onnan.

Milyen volt a Tűzkerék cucca?

Elég komoly volt. Például nekem volt saját keverőpultom, egy Vermona Deluxe, azt hiszem, nyolc sávos. Tarr Gyuri csinált hozzá csoportkábelt is, ez akkor még nem volt bevett gyakorlat idehaza. A dobon volt két mikrofon is, főének, vokál külön, szólógitár, basszus, esetleg orgona. Külön kevertem. Összesen hat mikrofonunk volt. Mikor a Tűzkerék elindult és Som tag lett, volt valami ótvar basszusgitárja, Béla vetetett velem egy Fendert. "Vas, nyúlj a zsebedbe." Aztán Béla nekem kifizette, nem tudom, egymás közt a Sommal a továbbiakat, hogy kártyázták le. A koncepció az volt, hogy profi legyen a zenekar. Sommal nem volt egy hosszú időszak, nehéz volt vele együttműködnie Bélának. Szerintem Som át akarta venni a vezetést, de Bélánál ez nem ment. Csúcson volt a zenekar, a rajongók szétszedték a házakat.

Hogy került Demjén a zenekarba?

Nem tudom, én lepődtem meg a legjobban, mikor egyszer beállított. Mondom, helló Rózsi, hol az erősítőd? "Nem adom!" Demjén veszett jó volt, de ezt a kőkemény rockot nem érezte, amit Béla várt tőle. Végül beilleszkedett, elengedte magát. Ez sem volt túl hosszú idő, egy-két hónap. Béla nem nagyon tűrt meg maga mellett senkit. Sokan át akarták venni a vezetést mellette. Vagy a pénz miatt, vagy zenei elképzelések miatt. Nagy átjáróház volt, ahogy már mondtam. Volt egy koncert, mikor nem volt dobos. Dömével előző nap volt egy kis nézeteltérésem, betegszabadságra ment.

Mindenki ült a buszban, Béla, én, Póka, meg természetesen Döme dobszerkója, azt azért bepakoltam. Mi legyen? Póka javasolta, hogy álljunk meg Bögöly lakása előtt, ő ráér. De ő basszusgitáros. "Mindegy, majd vagy ő, vagy én dobolok." A buli első felét Bögöly dobolta, a másodikat Póka. A végére úgy elszabadult a hangulat, hogy Póka átvette a szólógitárt, Bögöly basszusozott, Béla beült dobolni. Teljes őrület. Össze-vissza játszottak, de a tömeg vette.

Felmerült-e a Tűzkerékkel, hogy szólóénekeseket kísérjenek, ahogy régebben például a Liversing?

Kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot a Láng Gépgyár dolgozóitól, valami ünnepség volt. Akkoriban nem mindig volt cucca a helyi erőknek, ilyenkor egy zenekart hívtak és azok cuccán ment a beszéd, ünnepség. Valami Szocialista Munka Hőse osztás volt, vagy mi. Egyébként ezt úgy kaptuk, hogy a Hungária a Lángban próbált, de nem értek rá, Barta adta át a lehetőséget. "Ráértek?" Rá. Beszereltem a cuccot, mondtam Bélának, elég este hétre jönnötök. Úgyis jön három énekes, majd én azt megoldom, valahogy lekísérjük. Na most megérkezett Svéd Judit, az ORI által rendkívüli módon patronált táncdalénekesnő, aki énekelni ugyan nem tudott, de mást igen, nagyon tehetségesen. Nem volt persze senki, aki lekísérje. Döme valamiért korábban jött. Beülsz dobolni? "Be, de ki lesz a gitáros?" Én. "Inkább gitározok én, te meg dobolj." Nekem mindegy, egyiket se tudok.

Itt jegyezném meg, hogy én voltam talán az egyetlen technikus, aki soha nem akart semmilyen hangszeren játszani. Mondja, hogy a pergőt, meg a cint üssem, ding-dang, ding-dang. És a lábdob? "Mindegy, belerúghatsz egyszer, kétszer." Ott volt egy srác, aki néha segítgetett, egy Tarifa nevű úriember, becsületes neve: Szabó Pál és a Honvédség Központi Raktárának volt a raktárosa. Na most képzelheted, minden létező transzformátorunk "Magyar Néphadsereg" felirattal működött. Mondom, te nem állsz be basszusgitározni? Dehogynem. De ő se tudott semmit. Döme valamennyit tudott gitározni három akkord szinten.

Na, függöny szét, Svéd Judit be. Hozott kottát tartóval, letett Döme elé, mire Döme: "Nem akarod, hogy inkább zongorán kísérjelek?" Egyébként jobban tudott zongorázni, a bátyja profi zongorista volt. Akkordokat nyomogatott. Elindult az első szám, énekesnőnk érezte, hogy ez nem stimmel, nézegetett hátra, hogy mi ez. Közben a két méteres, 120 kilós Tarifa: ding, dang, dang, ding, dung. Odament Döméhez, azt mondja: "Hol tartunk b*zdmeg?" És közben nyolc lapot egyszerre belelapozott a kottába. Közben a zongora is be volt mikrofonozva, Döme meg bemondta, hogy az egész Láng Gépgyár Pártszervezete az első sorban, meg második sorban az összes tanácstag, párttag piros nyakkendőbe hallja: "Hol a kurva anyánkba tartanánk, b*zdmeg?" Erre a csaj hátrafordult, de a mikrofont is fordította: "Mi az anyátok picsáját csináltok?!" Azt hitte, ha hátrafordul a mikrofonnal, előre nem hallják. Olyan balhé volt, a második számnál leengedték a függönyt, pont mikor Béla épp megérkezett, még ki tudtam neki kiáltani a dobszólóm közben, hogy: Béla, ezt figyeld! A csaj lemenekült, ledobta a földre a mikrofont, függöny, közben kint a nézőtéren taps. Óriási volt. Ez volt az egyetlen fellépésem.

Volt-e arról szó, hogy rádiófelvétel, kislemezfelvétel készüljön a Tűzkerékkel?

Konkrét felkérések voltak, de Béla mindig visszautasította, mondván: "Nem nyalok senkinek." Nem csak szóbeliek voltak ezek, de a Rádiótól levelek jöttek hozzá. Nem akarta. Teljes Jimi Hendrix-ködben élt. Meg volt győződve róla, hogy ő a magyar Jimi Hendrix. Jól is állt neki. Meg vagyok győződve róla, hogy a saját halálát is ennek alapján találta ki. Mindkettő túladagolta, csak itthon droghoz nemigen lehetett ilyen szinten hozzájutni. Halála előtt évekkel lekoptam mellőle. Mondtam neki, hogy ráléptél a végső stádium felé vezető útra, én ebben nem akarok részt venni. Mindenféle fura barátok keveredtek köré, akikkel nem tudtam mit kezdeni. Icától néha még érdeklődtem, de nem jártam hozzájuk.

Emlékszel-e jamekre?

A Tűzkerékbe bárki beszállhatott zenélni, pláne, ha Bélában benne volt már az anyag.

Vidéken volt olyan hely, ahová rendszeresen járt a zenekar?

Az Újpesti és a Csepeli Munkásotthonban és a Radnótiban Pesten viszonylag rendszeresen játszott a zenekar, de vidéken nem emlékszem ilyenre. Olyan volt, ha nem volt bulink, vagy lemondták, akkor hirtelen felhívogattam Nagykátán az igazgatót, Dönci bácsit. Dönci bácsi, ráérünk. "De már van zenekar." De mondom, Dönci bácsi, tudja, hogy én a borítékba beleteszem. "Ja, jóvan akkor, gyertek." Ez állandó megoldás volt ilyen esetekre.

Milyen ember volt Béla?

Iszonyatos lump, teljes alkoholmérgezés. Egy idő után már csak a neve, meg a foggal gitározás vitte a hátán. Volt, hogy nem akartam Bélát vinni koncertre. Egyébként szeretett játszani, nem volt lusta, ha zenéről volt szó, csak távolról sem volt üzembiztos. Mint tudjuk, a piával volt gondja. Volt egy napi penzuma, nem ivott se többet, se kevesebbet, de azt aztán igen. Érdekes egyébként, mert volt olyan, hogy eszméletvesztésben volt, fél órás autóút után mégis színjózanon tudott kiszállni, majd olyan koncertet csinált, hogy leszakadt a mennyezet. Én még ilyet nem láttam, pedig előttem ivott meg egy liter vodkát.

Hallgatott ebben az időszakban bárkire is Béla?

Nem. Teljesen öntörvényű volt. Beszélgettünk néha komolyabb dolgokról is kettesben, az alkoholizálásról is. Akkor úgy másnap reggelig ez hatott, majd rögtön visszazuhant. Kezdetben, míg meg nem lett a lakásom, laktam vele a konyhában. Doleviczényiéknél is az volt a kedvenc területem. Délig aludt, délután háromkor: "Vas, menj, hozz egy vodkát." Borra van csak pénz. "Akkor azt." Ez a nyitástól számított három percen belül elfogyott, de semmi baj, menetrend szerint jöttek a haverok: "Mit hoztál? Ja, nem, akkor menj, itt a közért balra."

Mesélj a zsiványságairól. Ha azt mondom: gázsi. Mi jut ezzel kapcsolatban eszedbe?

A zokni. Szokása volt, hogy koncert után így intézte a dolgokat: "Vas, menj a kurva anyád pakolni, Döme, te ne gyere velem, Bendzsikém, mindjár' hozom a lét." Kisvártatva jön vissza, gyerekek nagyon keveset kaptunk, adott mindenkinek egy ezrest. Természetesen levette a magáét, majd a zoknijába tűrte. Mondom Pókának, csalja már be a vécébe, tuti a zokniban van a lé. Ketten lefogtuk, Döme meg kiszedte a zokniból az elcsalt összeget. Ezek után persze mindenki azonnali hatállyal ki volt rúgva, de az ilyen egy napig tartott nála. A legnagyobb kaszálás Kaposváron volt, Dorottya Szálló. Az igazgató mondta, hogy itt egy hall, itt még zenekar nem játszott. Mondom, ilyen rockzenét játszik a zenekar, de nagyon kulturált...

Mondja a diri, hogy nem tud fizetni, mondom, nem is kell, szerződjünk belépőre, még a takarítónőt is mi fizetjük. Voltak vagy 800-an, 100 forintos belépővel. 80.000 forint! Szünet volt. Én biztos, ami biztos, szünetben mindig mentem a pénzért, különben nem volt második felvonás. Persze azokban az időkben fel sem merülhetett, hogy ne kaptuk volna meg, általában rend volt. Azt mondja az ürge, "itt van 10.000 forint". Mondom és a hetvennel mit csinálunk, ketté osztjuk? "Nem, nem, azt befizetjük az Államkasszába." Nem! Szerződés van, választhat: Vagy bemondom a mikrofonba, hogy maga nem akar bennünket kifizetni, aztán megnézheti, hogy megy haza, vagy ideadja a pénzt és eltesz belőle 10000-et. "Tényleg?" Mondom, tényleg. "Tessék, itt van." Abból a Radics kapott 10-et, a többiek 5-5-öt, a többi az enyém volt, ki kellett fizetni a lakásomat.

Kis Cölöp, Nagy Cölöp. Mit kell róluk tudni?

Hozzánk csapódott emberek voltak, sok ilyen volt a zenekar körül, segítgettek cipekedni. De ez csalóka volt, mert csak becipelni segítettek, buli végére mindenki eltűnt, egyedül pakoltam le mindig. Hát a bejutásért hajtottak csak.

Inkább technikus voltál, vagy inkább menedzser?

Nézd, ez úgy nézett ki, hogy a technikát mindig én intéztem, de Béla alkalmatlan volt a szervezésre, összeszedett viselkedésre. Postán hozzá havonta max. 2-3 felkérés futott be. Béla mondta, hogy olvasd már el, oszt írjál már vissza valamit. Oké, itt írd alá. "Írd alá helyettem." Ezer helyen az én Radics Béla szignóm szerepel.

Megfigyelések?

Volt olyan időszak, hogy két rendőr állandóan ott állt a Gyöngyösi sarkán. Reggel, délben, este. Jegyzeteltek, rendszámok, igazoltatások folyamatosan. Egyszer jött két új forma rendőr. Megérkeztünk éjféltájban, kicsit hangoskodtunk, de nem randalíroztunk. Odajöttek, Béla volt ott, én, egy Tuti nevű srác, meg Béla felesége. "Igazolják magukat!" - Béla és felesége odaadják a papírjaikat, nézi a rendőr: Radics Béláné. Azt mondja: "Maguk testvérek?" - "Igen." – mondta Béla. És ez nem vicc. Sok cirkusz volt. Én azóta 40 év alatt teljesen lehiggadtam, nehezen idézem ezeket vissza, felejtem.

A Taurus korszakban maradtál?

Akkor én már kikerültem a képből, valahova mindig el tudtam tűnni. Még próbára se mentem el. Mondtam neki előre, hogy figyelj ide, kihasználják a hírnevedet, abból fognak megélni egy fél évig, majd beléd rúgnak, s mehetsz, amerre látsz. "Höböblö." Akkor menj, oszt csináld. Így is lett. Később még a Nevadával és az újjáalakult Tűzkerékkel dolgoztam együtt, de nagyon keveset. A Nevadában ugyan Kabóca volt a főnök, de ami befutott, átadtam. Itt mondanám el, hogy már a Taurus előtt hónapokkal korábban szó volt róla, hogy jön Balázs Fecó játszani. Szó volt róla, hogy Póka hozza a Révészt énekelni. De mindketten nagyon fiatalok voltak még.

Béla többször leállt, például az Alligátor után. Erre hogyan emlékszel?

Volt több kisebb leállása is, leginkább, mikor velem összeveszett és nem szervezett neki senki. A Sakk-Mattos Óvári Laci is szervezett neki néha később.

Ómolnár könyvben szerepelsz. Hogyan emlékszel a könyvre?

Egy Márton Sándor nevű dobos srác mutatott be Ómolnárnak. Sanyi régről volt közös haver, Tuti volt a becsületes neve, Bélával egy utcában laktak. Tutinak mindig volt pénze, ha leültünk Bélával vele hármasban kártyázni, tudtuk, hogy lesz pénzünk. Döme Dezső tanította dobolni. 1985-ben a Balatonon diszkóztam Cintula alkalmazásában.

Lejöttek, bemutatkozott, újságíró, ezt szeretném, azt szeretném, ezt ismerem, azt ismerem. Fiatal, agilis, belevaló srác volt. Mivel még ilyet nem csinált előtte senki, próbáltam segíteni a magam módján, tippeket, neveket is adtam. Abban az időben az egy nagyon jó könyv volt, függetlenül a valóságtartalmától. Igazából arról van szó, hogy olvashatóvá tette a történeteket, aki nem élt benne, az is megértette belőle, hogy is volt ez. Egy későbbi könyvében, a Rock napszámosaiban is segítettem.

Bálint Csaba (2013.10.30.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia