×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 White Lion - Mane Attraction (1991) 

Megjelent: 2013. november 18. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1983-ban, a dániai Koppenhágában alakult, de Amerikában dolgozó glam metálos White Lion az epikus-romantikus rockzene csúcsát jelentette 1992-es megszűnéséig, egy sor csodaszép, igazán nyálas balladával... De a történetük ennyivel persze nincs teljesen körülírva, hiszen a szinte sírva éneklő Mike Tramp mellett, náluk szerepelt a korszak egyik legnagyszerűbb gitárosa, Vito Bratta is, aki sokunk szerint a csapat igazi főszereplője volt... Aki nem hiszi, az nézze meg ezt az 1988-as koncert felvételt, amiből az biztosan kiderül, hogy talán Eddie Van Halen-óta nem volt olyan laza, de technikás gitáros alakja a rockzenének, mint amilyen Bratta volt akkoriban... Érdemes tehát bővebben foglalkozni a csapattal...

A Mane Attraction volt a negyedik White Lion korong, egyben a feloszlásuk előtti utolsó... Ráadásul a csodálatosan tehetséges gitáros, Vito Bratta ez után tűnt el nyomtalanul, tulajdonképpen máig... A lemez egyik érdekessége, hogy itt már Richie Zito volt a producerük, aki sokkal kevésbé Mike Tramp nyálasságát tartotta főszereplőnek, eltolva a végeredmény megszólalását Bratta sokszínű, de keményebb témákat is tartalmazó gitárja felé... A lemez "bukta" lett, a Billboard 61. helye ezt jelentette, bár az angoloknál a 31. hely azért nem nevezhető rossznak... A változások miatt a "klasszikus felállás" egysége megbomlott, a dobos Greg D'Angelo és a basszusgitáros James Lomenzo kilépése - a nélkülük zajló turnét követően - magával rántotta a zenekart is...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A vég kezdete, vagy a kezdet vége, nem mindegy... Két évet írták ezt a lemezt, végül 1991 áprilisában kijöttek vele, azzal a dumával, hogy "back to basics" albumot írtak, ami persze nem annyira igaz szerintem... A glam-korszak producer ikonja, Michael Wagener helyett, a tökös ős-rockban hívő Richie Zito lett a producerük, aki ez után, 1991 szeptemberére összehozta a Cult-nak a Ceremony-t, amit nem véletlenül emlegetek, hiszen a Mane Attraction nem csak hasonlóan arányosan-tökösen szólal meg, de a kiegészítő hangszerek (pl. orgona) használata, a balladák misztikusabb hangszerelése - és sorolhatnám - is teljesen ugyanolyan a két lemezen... Ahogy a Cult, úgy a White Lion is ezt az ősibb-tökösebb-karcosabb képletet dobta be a grunge ellenében, de ahogy odaát, úgy itt sem jött be túlságosan a dolog...

Ettől még persze szerethető ez a lemez, meg kell mondjam, hogy nekem ez a nagy kedvencem... Itt ugyanis van mély hang, van húzó gitár, Vito Bratta zsenije csúcson van - a Blue Monday című instrumentális-lassú blues dal például egészen káprázatos Stevie Ray Vaughan tribute lett a kezében - , de még Mike Tramp is nagyot váltott, a nyáltengerből füstös hangja lett, amit én sokkal többre értékelek... Persze a sikertelenség hátterében az MTV nagy stílus váltása is áll, hiszen a zenei tévéből akkoriban minden kikerült, ami nem grunge volt... Szóval aki nem farmerban és kockás ingben depressziózott, annak nem volt esélye a sikerre a kilencvenes évek elején... (Érdemes lenne külön is tárgyalni a tévék, azon belül is az MTV irányító szerepét a zenében.)

De, mint írtam, mindettől még ez a lemez - ahogy a Ceremony is - izgalmas szórakozást ígér manapság is... A lemez ugyanis nagyon jó, ha más is, mint amit a csapattól eredetileg várni lehetett volna... A változás már a nyolc percben nyitó Lights and Thunder-ből kiderül, hiszen egy hosszú és húzósan riffelt dalról van szó, sok kiállással, aminek több köze van egy monumentális Led Zeppelin-dalhoz, mint bármely Van Halen-hez... Az önfeldolgozás Broken Heart is megkapta a maga Cult-os misztikumát, de szerintem így izgalmasabb lett, mint volt... A nagyon ízes Leave Me Alone is inkább tűnik Guns N' Roses slágernek, mint glam-rocknak...

A Love Don't Come Easy vissza próbálja hozni az epikusságot, de a korábbiaknál monumentálisabban... Szép dal az akusztikusnak induló, majd monumentálisan kinyíló You're All I Need című ballada is, bár nekem túl sok benne a kötelező... Sokkal közelebb áll hozzám az It's Over című blues-os bólogatós, Cult-osan misztikus orgona háttérrel... A Warsong persze igazi harcos-lendületes darab, de a kemény gitárjaival engem simán megvettek vele... A komplexebb szerkezetű She's Got Everything nekem kissé zavarosabb a kelleténél, de a húzó gitárja miatt szívesen hallgatom... A zongorás-epika Till Death Do Us Part is megkapta a maga füstjét, de nekem sokkal jobban tetszik az Out with the Boys mélyebbre hangolt gitár alapja, illetve a lazábban levezető Farewell to You erősen Cult-os hangsúlya...

A váltás és a sikertelenség végül Greg D'Angelo-t és James Lomenzo-t kiröpítette a bandából, helyükre Tommy "T-Bone" Caradonna basszusgitáros és - a nagyobb karrierrel rendelkező - Jimmy DeGrasso dobos került, de a két főszereplő végül úgy döntött, hogy itt az ideje bezárni a bazárt, így a lemezt bemutató turné 1991. szeptemberi Boston-i Channel Club-os koncertje után lehúzták a rolót... Vito Bratta sajnos végleg visszavonult, pedig mekkora tehetséggel áldotta meg az ég... Mike Tramp pedig nem sokkal később a grunge-közeli Freak Of Nature-ben tűnt fel, immáron farmerban és kockás ingben... De, ahogy mondjuk a Cult Ceremony-ját, vagy a Winger 1993-as Pull-ját, úgy ezt a Mane Attraction-t is érdemes mai füllel is hallgatni, mert tényleg van bennük valami, ami ma már nagyon hiányzik...




Track lista:

01. Lights and Thunder – 8:10
02. Broken Heart – 4:09
03. Leave Me Alone – 4:26
04. Love Don't Come Easy – 4:11
05. You're All I Need – 4:29
06. It's Over – 5:19
07. Warsong – 6:59
08. She's Got Everything – 6:56
09. Till Death Do Us Part – 5:33
10. Out with the Boys – 4:35
11. Blue Monday – 4:23
12. Farewell to You – 4:22

Közreműködő zenészek:

Mike Tramp (Freak Of Nature) - ének
Vito Bratta - gitár
James Lomenzo – basszusgitár
Greg D'Angelo – dob

Producer: Richie Zito

Turnén szerepeltek:
Tommy T-Bone Caradonna - basszusgitár
Jimmy DeGrasso - dob

Lemezeik:

1985 - Fight to Survive
1987 - Pride
1989 - Big Game (Little Fighter)
1991 - Mane Attraction
1999 - Remembering White Lion
2008 - Return of the Pride

Interjú 1991-ből: Roading to go

Kiadó:
Atlantic Records
Honlap:
www.returnofthepride.com
facebook.com/Whitelionfan
miketramp.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

White Lion - Big Game (1989)

2013-11-17 12:05:00

kép

White Lion - Pride (1987)

2010-12-30 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...












Klipmánia