×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Freak Of Nature - Freak Of Nature (1993), Gathering Of Freaks (1994) 

Megjelent: 2013. november 19. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Még tulajdonképpen ki sem hült a nagy Fehér Oroszlán (alias White Lion) hullája (1991. szeptemberben volt az utolsó koncertjük), amikor a glam-korszak egyik legnyálasabb énekese, Mike Tramp már új csapatban és új stílusban mutathatta meg magát. Ez volt a Freak Of Nature nevű csapat, ami 1992–1996 közötti "életében" két stúdió lemezt adhatott ki, illetve utólag - egy dobozba csomagolt összes korong mellett - 1998-ban Outcasts címmel egy érdekességekből és kimaradókból összeállított, levezető korongot...



A kilencvenes évek elején már csak a grunge volt a "menő" odaát, egyedül az átlag glam-nél sokkal karcosabb Guns N' Roses tudta megőrizni a vezető szerepét, egyfajta átmenetet létrehozva a két műfaj között... Mike Tramp is váltott Freak Of Nature néven, persze sok kérdést maga után hagyva, hiszen tényleg túl nagy volt az űr az "epikus" és a "depressziós" jelzők között, a külsőségekről nem is beszélve... Mike Tramp így aztán hiába énekelt elfogadható minőségben grunge-szerű dalokat, a közönség leginkább értetlenül nézte, hogy mire fel ez a nagy átalakulás, nyilván sok pénzért lett ennyire depressziós... Persze azóta már sok idő telt el, a két Freak Of Nature korong pedig volt annyira jól kivitelezett, hogy ma is érdemes legyen emlegetni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Freak Of Nature története tulajdonképpen már abban az 1991. szeptemberi hónapban elindult, amikor a White Lion az utolsó koncertjét adta... Ekkor találkozott ugyanis újra össze Mike Tramp és régi haverja, Oliver Steffensen gitáros... A gitáros a régi idők emlékeinek felelevenítésére be is költözött Tramp Santa Monica-i házába, amiből legvégül hat közös szerzemény szülessen meg, amiből három fel is került a Freak Of Nature bemutatkozó lemezére... Rajtuk kívül bekerült a csapatba a (Doug Aldrich-féle) Lion egykori (Dio zenekarának későbbi) basszusgitárosa, Jerry Best, illetve az egykor szintén glam-rockos Strike Twice gitárosa, Kenny Korade. Végül dobos is gyorsan akadt Johnny Haro személyében (aki manapság a Dreaming-ben nyomja a nem túl sikeres ipart)...

Mire végül - hat hónappal később - komolyabbra fordult a sorsa a munkának, Steffensen vissza költözött Dániába, a helyére Dennis Chick került, aki a House of Lords aréna-dallamainak sikertelensége elől menekült éppen... 1992 novemberében vonultak be a kaliforniai Sausalito-ban lévő The Plant stúdióba, hogy Phil Kaffel producer segítségével rögzítsék bemutatkozó kiadványukat, ami Freak of Nature címmel 1993. márciusában jelent meg a Music for Nations kiadónál... Phil Kaffel igazi mindenevőnek számított akkoriban, de a rockos vonal is élénk volt a munkái között, Richie Zito stábjában volt például a Bad English első lemeze kapcsán... A Freak Of Nature első albumán ki is derült, hogy tényleg ért ehhez a műfajhoz is... A lemez ugyanis nagyon stílusosan szól, mintha csak a Pearl Jam Ten-je szólna, megvan benne a szükséges karcosság és dögös tisztaság is...

A Freak Of Nature lemez persze nem csak a megszólalásában emlékeztet a legendás grunge csapatra, a dalainak a stílusában is azt idézi... A nyitó Turn the Other Way lendületes és karcos, mintha csak a korai Guns N' Roses találkozna benne Pearl Jam-mel... A Pearl Jam-szerű What Am I kemény basszusokkal nyit a blues-rock felé is... A Rescue Me viszont szinte egy az egyben a Guns N' Roses-t idézi a maga dzsungeles jammelésével... A nagyobb ívű, szellősebb '92 némileg visszalépés az epikusabb glam-felé, amit aztán a Guns N' Roses-környéki People is részben tovább visz a középtempójával... A slágeres World Doesn't Mind még nem annyira, de a zártabban éneklős Possessed már inkább grunge-szerűnek mondható, de nem a műfaj csúcsáról... A Where Can I Go című könnyedebb ballada után az If I Leave vissza hozza a Pearl Jam jellegzetességeket, hogy végül a Love Was Here című akusztikus balladával záródjon a korong, ami összességében inkább átmenetnek tekinthető Mike Tramp White Lion-ja és a karcosabb-modernebb világ között...



Két klip készült a lemezhez, de sem a Rescue Me, sem a Turn the Other Way nem lett túl sikeres... A csapat ezek után, főleg Európában próbált nyomulni, játszottak a Roskilde fesztiválon, majd szeptemberben a Helloween, novemberben Dio előtt, de így sem lettek túl népszerűek. (A korszakból Freak of Nature: Live in Japan 1993 címmel utólag, 2004-ben DVD jelent meg.) Elindult az erjedés a soraikban... 1994 elején Kenny Korade gitáros bejelentette kiszállását, amit Jerry Best basszusgitáros és Johnny Haro dobos is követett... Tramp menedzsere végül meggyőzte őket a maradásról, de az 1994 elején készült Gathering Of Freaks című második lemez felvételei után Korade végül mégis kiszállt, a helyére a bemutató turnéba Marcus Nand szállt be ritmusgitárosnak...

Ezen belső problémák miatt nem túl meglepő, hogy a szintén Phil Kaffel producerrel készült Gathering Of Freaks sokkal sötétebb és depressziósabb lemez lett, mondhatni rá, hogy ez már tényleg szín tiszta grunge... Sokan úgy gondolnak rá, hogy Mike Tramp ennyire jól csak itt tudta énekelni ezt a sötétebb tónusú stílust... Igaz, ami igaz, tényleg kiválóan hozza a stílus minden bevált kliséjét, zártan és füstösen énekli a minimális, főleg félhangból álló dallamsorokat...

A felvezetőnek szánt The Gathering után a csapat egyik legnagyobb slágere, a klipesített Enemy következik a maga lendületes Pearl Jam-szerű depresszióival együtt... A jammelős hangulatban született Stand Back -ban szinte fel sem lehet ismerni Trampet, annyira nem önmaga, de a Pearl Jam-szerűen lassan, majd gyorsan, majd újra lassan csöpögő Raping the Cradle üvöltései között azért ott van ő is... A Big Black Hole cím persze nem véletlen, ott van az elvontságában eldugva a Soundgarden 1994-es Black Hole Sun-ja is... De a lebegő The Tree sem lett világosabb... Említésre méltó még a merevségével és sötétségével szintén a Soundgarden-t idéző Open Space, illetve a Pearl Jam-szerűen kígyózó Get It Yourself is, illetve a Pink Floyd-os művészkedésbe mártott The Parting című záró tétel is...

A csapat ezzel a lemezével is sikeresebb lett Európában, mint a hazájában, bár a nagy áttörés itt sem sikerült... Az angolok eladási listájának a 66. helyig jutottak, ami nagy kudarcnak számított akkoriban is... Így aztán lenyomták a turnét, majd mindenki ment amerre akart... Mike Tramp-ból szóló lemezeket gyártó énekes lett és egy életre elfelejtette ezt a grunge-világot, amit ugyan profin lehozott, de a hitelessége persze minimális volt benne... A Kenny Korade gitárossal és Jerry Best basszusgitárossal összehozott első szóló albuma 1998-ban jött ki Capricorn címmel, de a siker természetesen ekkor is elmaradt...

Így aztán még 1998-ra úgy gondolta, hogy itt az ideje feltámasztani a Fehér Oroszlánját (alias White Liont), de Vito Brattát (és a többieket) persze nem érdekelte a dolog... Ő mégis megcsinálta a maga változatát, amiben Kasper Damgaard gitáros, Nils Kroyer basszusgitáros, Bjarne T. Holm dobos és Dan Hemmer orgonista szerepelt... A felállás által kiadott Remembering White Lion című korongra régi klasszikus White Lion slágereket vettek fel újra, áthangszerelve, modernizálva azokat, amiből végül persze pereskedés lett... Így aztán átkeresztelkedett Tramp's White Lion-ra, ami néven 2004-ben újra kiadta a Remembering White Lion albumot, immáron Last Roar címen (majd 2005-ben hozzá kapcsolta a Rocking the USA című élő anyagot is, szintén a White Lion dalaiból válogatott műsorral)...

Az énekes a White Liont 2008-ban is megpróbálta feltámasztani, de a Jamie Law gitáros, Claus Langeskov basszusgitáros, Troy Patrick Farrell dobos és Henning Wanner billentyűs szereplésével felvett Return of the Pride sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy csak a régi legendás idők emléke maradt neki mára, a hasonló nagyságrendű siker messze-messze elkerüli a jelenlegi karrierjét...










Freak of Nature (1993) - Track lista:

01. Turn the Other Way
02. What Am I
03. Rescue Me
04. '92
05. People
06. World Doesn't Mind
07. Possessed
08. Where Can I Go
09. If I Leave
10. Love Was Here





Gathering of Freaks (1994) - Track lista:

01. The Gathering
02. Enemy
03. Stand Back
04. Raping the Cradle
05. Big Black Hole
06. The Tree
07. Candle
08. Need
09. Open Space
10. Get It Yourself
11. Powerless
12. The Parting

Közreműködő zenészek:

Mike Tramp (White Lion) – ének
Dennis Chick (House of Lords) – gitár
Kenny Korade – gitár
Jerry Best – basszusgitár
Johnny Haro – dob
Producer: Phil Kaffel

Lemezeik:

1993 - Freak of Nature
1994 - Gathering of Freaks

Válogatások, érdekességek:
1998 - Outcasts
2003 - Freakthology (box set)

Kiadó:
Music for Nations
Honlap:
www.miketramp.com
facebook.com/MikeTrampOfficial


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Freak Of Nature - Outcasts (1998)

2007-01-23 12:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia