Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Crazy Lixx - Ruff Justice (2017)

 Látogatottság
Összesen
84494527
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Transatlantic - Kaleidoscope (2014)

Lemezismertetők

Megkezdi a 2014-es évét Mike Portnoy is... A progresszív rocker Transatlantic egy a dobos vezette szupergroup - benne régi társa, Neal Morse, a The Flower Kings főnök Roine Stolt és a Marillion basszusgitáros Pete Trewavas - 1999–2002 között dolgozott együtt, majd 2009–től újra...

A most megjelenő Kaleidoscope a negyedik stúdió kiadványuk, legutóbb 2009-ben adtak ki hasonlót The Whirlwind címmel, amiről kétszer is írtunk... Azóta csak hatalmas mennyiségű élő anyaggal kápráztattak el minket, de ezek is élményszámba mentek... A minőség a Kaleidoscope-n is elsőosztályú lett...



A Transatlantic-ot nem kell különösebben bemutatnom, a csapat zenéje mostanra sem változott sokat az elmúlt időszakhoz képest... Sokszor hosszú és komplex felépítésű, néha dalszerűbb formában, de végig a klasszikus hetvenes évek progresszív-szimfonikus rockjának az értékeit, megszólalását, hangszereléseit és szerkezeteit szem előtt tartó dalok vibráló halmazát hallhatunk most is. Ahogy eddig, úgy most is árad a produkcióból a tagok műfaj iránt érzett elhivatottsága és évtizedes tapasztalata, náluk nincsenek véletlenek, a lemez minden pillanata igazi profizmust takar, amit a progresszív rockzene klasszikus időszakának, a hetvenes-nyolcvanas éveknek az ismerete és szeretete tesz teljessé... A Transatlantic-ot mindez teszi a legfontosabb kortárs progresszív rock produkcióvá, amit méltán szeretnek milliónyian világszerte!

Mai korunknak "egy személyben" ők lettek az aktív és kreatív Pink Floyd-ja, Genesis-e és Yes-e, monumentális témáikban a legszebb idők King Crimson-ját idézik, miközben elvontabb-lazább részeikben a Beatles elsődleges hatásait hallhatjuk... Ráadásul mindezt a jeles múltból adódó örökséget teljesen természetesen, kvázi sajátjukként kezelik... A Kaleidoscope mindettől nevezhető varázslatos albumnak! És az sem véletlen, hogy a saját dalaikat tartalmazó első korong mellé adnak egy másodikat is, amin feldolgozásokat hallhatunk, mintegy irányt mutatva önmaguknak is...



Őszintén szólva én minden egyes lemezük első hallgatásakor csalódok is bennük... A csalódásom oka nem túl bonyolult, egyszerűen sokkal eredetibbet, egyedibbet, sajátosabbat várnék tőlük, elrugaszkodva a múlt értékeitől, saját világot teremtve... Mert ilyen fantasztikus képességű és felkészültségű zenészektől elvárnám, hogy a kreativitásukat ne arra használják, hogy mondjuk Pink Floyd-szerűen fél-akusztikusra hangszerelt epikus allegóriát írjanak Shine címmel - bármennyire is élveztem a dalt meghallgatni -, hanem közben forradalmasítsák az évtizedek óta betartott-beégetett szabályokat... Sajnos azt kell mondjam, hogy az ilyen jellegű forradalmi, vagy - mondjuk úgy - modernizációs hangvétel ezen a lemezen is elmaradt, viszont a műfaj klasszikusainak szerelmesei ennél a lemeznél sem fognak találni élvezetesebb kiadványt!

Az egyik nagy vesszőparipámból, a "progresszió" szó "fejlődés"-hez kötődő jelentéséből - vagyis leginkább annak hiányából - adódó, alapvető csalódottságom most is tompult, amikor második-harmadik hallgatásra elfogadtam, hogy a régről ismerős megoldások - ilyen fantasztikusan felkészült zenészek tolmácsolásában - most is milyen erőteljesen csapnak le a hallgatóikra... A Black as the Sky monumentális, szinte ős-hard rock billentyűi, vagy a levegős-lebegő Beyond the Sun csellós-zongorás-steelgitáros epikussága igazi remekművek... Ahogy a két hosszú és komplex szerkezetű dal, a nyitó Into the Blue és a címadó Kaleidoscope "zenei utazása" is rendkívüli értéket képvisel, pusztán azzal is, hogy a belőlük áradó kreativitásukkal a műfaj legendás ikonjaira emlékeztetnek minket... Az meg valami egészen más kérdés, hogy azért a végén mindig marad pár szálka az ember körbe alatt, mert az újrahasznosításuk mindettől a kivételes minőségtől még nem feltétlenül válik elégségessé...

Milyen forradalom hiányára gondolok? Mondok egy példát... Érdemes felfedezni a Genesis egyik 1973-as koncertjének a filmfelvételét, ami a nagyon fiatal Peter Gabriel szereplésével készült, aki nem csak elénekli, de különböző furcsa jelmezekbe bújva elő is adja azokat, színészkedik, bohóckodik, pantomimoz a dalokban... Közben Phil Collins elképesztő ritmusokat dobol, de Steve Hackett és Mike Rutherford gitárjai és Tony Banks billentyűi is egyedien barokkos-szimfonikus hatásúak képesek lenni... Hát, őszintén szólva valami hasonlóan eredeti dolgot várnék el a Transatlantic-tól is, ennek hiánya miatt csalódom minden lemezüknél, hiszen - az egyértelmű zenei hasonlóságok helyett - ezt az eredetiséget soha nem kapom meg tőlük... A legnagyobb bajom, hogy még az ilyen irányú törekvést sem érzem bennük soha... Pedig szerintem ők is lennének olyan zseniálisak, hogy felfedezzék, megtalálják nekünk a saját értékeiket önmagukban...

10/8






Track lista:

01. Into the Blue - 25:11
- I. Overture
- II. The Dreamer and the Healer
- III. A New Beginning
- IV. Written in Your Heart
- V. The Dreamer and the Healer (Reprise)

02. Shine - 7:26
03. Black as the Sky - 6:43
04. Beyond the Sun - 4:29
05. Kaleidoscope - 31:53
- I. Overture
- II. Feel the Lightning
- III. Black Gold
- IV. Walking the Road
- V. Desolation Days
- VI. Lemon Looking Glass
- VII. Feel the Lightning (Reprise)

Special edition bonus disk:
1. And You and I (Yes) - 10:43
2. I Can't Get It Out of My Head (Electric Light Orchestra) - 4:43
3. Conquistador (Procol Harum) - 4:10
4. Goodbye Yellow Brick Road (Elton John) - 3:16
5. Tin Soldier (Small Faces) - 3:21
6. Sylvia (Focus) - 3:49
7. Indiscipline (King Crimson) - 4:43
8. Nights in White Satin (The Moody Blues) - 6:12

Közreműködő zenészek:

Roine Stolt (The Flower Kings, Kaipa, The Tangent) - gitár, vokál
Pete Trewavas (Marillion, Kino) - basszusgitár, vokál
Mike Portnoy (Flying Colors, The Winery Dogs, Adrenaline Mob, ex-Dream Theater, Liquid Tension Experiment, OSI, Yellow Matter Custard, Neal Morse) - dob, vokál
Neal Morse (Flying Colors, ex-Spock's Beard, Yellow Matter Custard) - billentyűs hangszerek, ének, gitár

vendég:
Chris Carmichael — cselló
Rich Mouser — pedal steel gitár: Beyond the Sun
Daniel Gildenlöw (Pain Of Salvation) - ének: Written in Your Heart

Lemezeik:

SMPT:e -dalszöveg- (2000)
Bridge Across Forever -dalszöveg- (2001)
The Whirlwind (-2-) (2009)
Kaleidoscope (2014)

Élő albumok:
Live in America (2001)
Live in Europe (2) -limited edition- (2003)
Whirld Tour 2010 - Live In London 2DVD/3CD (2) (2010)
More Never Is enough (3CD, 2DVD, live, 2011)

Egyéb:
Transatlantic Demos by Neal Morse (2003)
SMPTe: The Roine Stolt Mixes (2003)

Kiadó:
InsideOut, Radiant
Honlap:
www.transatlanticweb.com
facebook.com/TransatlanticMusic



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds