×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Ronnie James Dio - életmű 4. rész: Vivian Campbell (1982-1986) 

Megjelent: 2014. március 28. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Ronnie James Dio (eredeti nevén Ronald James Padavona - Portsmouth, 1942. július 10. - Houston, 2010. május 16.) olasz származású, amerikai heavy metal énekes és szövegíró. Első sikereit az Elf nevű zenekarával érte el, majd pályafutását a Rainbow-ban folytatta. 1979-ben csatlakozott a Black Sabbath-hoz. 1982-ben megalapította saját zenekarát, a Dio-t. Kilenc évvel később, rövid időre visszatért a Black Sabbathba. Ezután haláláig tevékenykedett saját együttesében és - 2006-tól 2010-ig - a Heaven and Hell tagjaként.

Több, mint ötven éves pályafutása (1957-2010) alatt 24 nagylemezt adott ki zenekaraival, emellett számtalan előadó albumán vendégszerepelt. Több sláger megírásában működött közre (Heaven and Hell, Children of the Sea, Holy Diver, Rainbow in the Dark). Zenészi tevékenysége mellett tagja volt a Children of the Night jótékonysági szervezetnek, 1985-ben létrehozta a Hear 'n Aid megmozdulást. A heavy metal egyik legkarakteresebb előadója volt. Erőteljes, operai hangjával hamar kitűnt a többi énekes közül. Énekelni sohasem tanult, egyéni stílusát ő maga alakította ki. Fantasy témájú dalszövegei a középkort idézik vissza, a jó és a rossz örök harcát örökítik meg, tele vannak metaforákkal és ellentmondásokkal, mégis ő lett a rockzene egyik legeredetibb és legnagyobb hatású énekese... 47 milliónyi eladott lemez őrzi a tehetségét... Hét részes cikksorozatomban a ránk hagyott életművéről fogok írni részletesen... Kritikákkal, elemzésekkel, életrajzi adatokkal... A Rainbow és a Black Sabbath első osztályú rocksztárt faragott Ronnieból és a szóló karrierjére is készült már egy ideje... Jött mellé egy tag a Rainbow-ból, egy másik a Black Sabbath-ból, majd a trió rátalált egy fiatal és tehetséges gitárosra, aki a semmiből érkezve megküzdött a nagyobbak elismeréséért... Dio és Vivian Campbell 1982-1986 között elkészítette az énekes egész szóló karrierjének legjobb három anyagát, himnuszokkal és slágerekkel, amikre ma is mindenki büszke lehetne...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Dio - Bár az együttes neve ezt sugallja, a Dio nem Ronnie James Dio szólóprojektje volt. Szándéka az volt, hogy Vinny Appice dobossal saját zenekart alapítson. A Dio nevet csak azért választották, mert az akkoriban már ismert volt. Az együttes az egykori Rainbow basszusgitárossal, Jimmy Bain-nel egészült ki elsőkét, aki időközben felépítette, majd lebontotta saját zenekarát, a Wild Horses-t... 1982-ben a - Dio és felesége, Wendy által menedzselt - Paul Shortino-féle Rough Cutt zenekarból Jake E. Lee-t szemelték ki gitárosnak, akivel el is kezdtek dolgozni, a Don't Talk to Strangers fő riffje állítólag az ő munkája, de végül az együttműködés mégsem jött össze... Lee nem sokkal később bekerült Ozzy csapatába, Randy Rhoads helyére...

Dio és társai ezek után találtak rá az ír származású Vivian Campbell-re, aki korábban egy Sweet Savage nevű ír NWOBHM bandával próbált csatlakozni a korszakból kinövő nagyokhoz, az Iron Maiden-hez és a Judas Priest-hez, de csak egyetlen kislemezt - Take No Prisoners és Killing Time 1981 - sikerült kiadnia... Úgyhogy váltani szeretett volna, így a Rainbow és a Black Sabbath tagsága miatt a sikerei csúcsán lévő Dio mellett egyből a mély vízben találhatta magát...

Az első közös albumuk a Holy Diver volt, amely azonnal meghozta számukra a sikert. A lemez minden idők egyik legtöbb példányszámban eladott heavy metal-albuma lett. Az inspiráció és ihlet kedvéért Dio néhány napot egy ódon kastélyban töltött. Az album tele van Dio-slágerekkel (Don't Talk to Strangers, Stand up and Shout, Straight through the Heart, Rainbow in the Dark). A címadó dal, a Holy Diver, a Dio zenekar legsikeresebb és legismertebb dala lett.

Holy Diver, 1983

1. Stand Up and Shout - 3:18
2. Holy Diver - 5:51
3. Gypsy - 3:39
4. Caught in the Middle - 4:14
5. Don't Talk to Strangers - 4:53
6. Straight Through the Heart - 4:31
7. Invisible - 5:24
8. Rainbow in the Dark - 4:15
9. Shame on the Night - 5:19

Ronnie James Dio - ének, szintetizátor, producer
Vivian Campbell - gitár
Jimmy Bain - basszusgitár, billentyűs hangszerek
Vinny Appice - dob

Kritika: Eddie Van Halen 1978-as bemutatkozása után a gitár és a gitáros szerepe megváltozott a rockzenében. Amikor 1980-környékén Ozzy az amúgy önmagában sikertelen Quiet Riot-ban rátalált Randy Rhoads-ra, akkor már az is világossá vált, hogy ez az új, a réginél sokkal aktívabb és heavybb gitárhangzás hogyan fog beépülni a "régi iskola" nagyságainak a jövőjébe... Pár évvel később, 1983-környékén Dio is ehhez a modernizált rockzenei hangzásvilághoz kapcsolódott az első saját lemezén... Azzal a különbséggel, hogy Vivian Campbellnek nem volt olyan szerencséje, mint Randynek, Dio ugyanis nem akart újra megküzdeni egy karakteres egyéniségű gitáros nagyra nőtt egójával, Blackmore és Iommi mellett elege lehetett abból, hogy alkalmazkodjon egy hangszeres mindent felülíró elképzeléseihez, így aztán a gitáros - bárki is legyen - az ő szóló dalaiban nem mozoghatott olyan szabadon, az összhangzásban a hangszer sem szólt olyan vezető pozícióban, mint mondjuk Ozzynál... Nyilván nem véletlenül lett Dio a producere is a saját lemezeinek, erős kézzel akarta megtartani az elképzeléseit, amiből itt végre nem kellett engednie... Le is keverte a gitárt, egy kávéfőző is energikusabban szólhatott volna már akkoriban, mint itt a gitár... Campbell és az énekes közötti hosszú sárdobálásnak tehát megvoltak az okai...





A Holy Diver mindezzel az önzéssel, különbözőséggel és sajátossággal együtt - vagy talán éppen ezért - is a legjobb munkája lett mindenkinek, aki csak szerepelt rajta... Egy szinte hibátlan, egyedi heavy-rock slágerekkel és himnuszokkal teli album ez, ami nem emlékeztet a Black Sabbath kemény és misztikus világára, de a modernebb felfogásával, az aktív gitár jelenléttel és az önismétlő, de rendkívül dinamikus ritmus alapjaival a Rainbow-tól is nagyon messze esik... Ronnie a lemez egyértelmű főszereplője, minden és mindenki az ő áriázó dallamait szolgálják... és az énekes képes megtölteni tartalommal a műsorát, káprázatos slágerek születtek, a karakteres refrének azonnal megragadnak az emberben... A Stand Up and Shout elsöprő lendülete, a Holy Diver harcossága, a Gypsy kiszólogatása, a Don't Talk to Strangers balladából építkezése, a Straight Through the Heart súlya, a Rainbow in the Dark szintetizátoros könnyedsége, de még a kevésbé sikeres Caught in the Middle glam-metalosabb világa, vagy az Invisible kiállásai, vagy a záró Shame on the Night misztikus lassúsága is nagyszerűen sikerült... Dio saját csapata tehát repülő rajtot vett, egyszerre felnőve a régi rajongók igényeihez és a kor szelleméhez...


A következő két lemez - kiegészülve a Rough Cutt-ból érkező Claude Schnell billentyűssel -, a The Last in Line és a Sacred Heart a "metál világ csúcsára röpítették az énekest", bár ez utóbbit sokan Dio leggyengébb albumának tartják. Az ezeken az albumokon hallható zenei elemek később a power metal irányzatban jelentek meg, így Dio-t a power metal atyjának is tartják. A zenekar turnéi látványosak voltak, a színpadot piramisok, harcoló szfinxek, háromfejű kobra díszítették. A Sacred Heart kétszer is elnyerte az Év show-ja kitüntetést (1985 és 1986). A dalszövegekben állandó téma volt a jó és a rossz, Isten és az ördög csatája.

The Last in Line, 1984

1. We Rock - 4:36
2. The Last in Line - 5:40
3. Breathless - 4:04
4. I Speed at Night - 3:22
5. One Night in the City - 5:15
6. Evil Eyes - 3:38
7. Mystery - 3:46
8. Eat Your Heart Out - 3:49
9. Egypt (The Chains Are On) - 6:57

Ronnie James Dio - ének, producer
Vivian Campbell - gitár
Jimmy Bain - basszusgitár
Claude Schnell - billentyűs hangszerek
Vinny Appice - dob

Kritika: A második Dio anyagként megjelenő The Last in Line megpróbálta tovább vinni a Holy Diver-re kitalált harcos-himnikus formavilágot, de egyben, ha lehet, Campbellt és a modern-aktív heavy-gitárt méginkább a háttérbe kényszerítve, aminek meglett az ára... Ezen a lemezen ugyanis ismét nagyon izgalmasan áriázó Dio-slágereket hallhatunk, de nagyon hiányzik belőlük a gitárból áradó energia, amitől végül mégis hiányérzete támad a hallgatóknak... Hiába került a gitáros mellé a csapatba valós billentyűs és több téma is a hangszeren, Claude Schnell sem hozta meg a kellő egyensúlyt a zene és az ének között...





A műsor slágerekben persze így is erős, hiszen ki ne ismerné és szeretné például a lendületes We Rock-ot, vagy a barokkos kiinduló témából nagy ívet bejáró The Last in Line-ot, esetleg az énekében a Black Sabbath lágyabb hangsúlyait hordozó Evil Eyes-t, ezek az énekes alapvető művei... De, azt hiszem Campbell elkedvetlenedése miatt sokkal több lett itt a közepes szerzemény is, az ingadozó Breathless, a lendületes I Speed at Night, a misztikus középtempóban menetelő One Night in the City, a szintetikus Mystery, az Ozzy-szóló slágerekre emlékeztető Eat Your Heart Out, de még a misztikus-monumentális Egypt (The Chains Are On) sem lett olyan kimagasló alkotás, mint amiket az első lemezen hallhattunk... A csapatban tehát érezhetően fokozódott a feszültség, mert Campbell már nem tűnik olyan lojális tanulónak, mint amilyennek - az elnyomásával minőséggel hadakozó - első lemezen... Az énekes nagy szerencséje, hogy a basszusgitáros Jimmy Bain és a dobos Vinny Appice izgalmasan lüktető alapjai aktív résztvevőjévé váltak a dalaiknak, sokszor elénk hozták a brit heavy metal új hullámának friss tempóit... De a gitáros és az énekes közötti feszültség érezhetően élesedett, nem lesz egyszerű feladat a közös munka folytatása...


Campbell egy 2003-as interjúban így mesélt a korszakról: "Az az igazán ironikus, hogy valójában nem is szeretem a hard rock zenét. Tudom, furcsa, hogy ezt mondom, de nem foglalkozom a korábbi ténykedésemmel. Még mostanában is mutogatják nekem a Dio-féle ördögjelet és közben kiabálják felém, hogy Holy Diver, meg Rainbow In The Dark, valahol jópofa, hogy még emlékeznek ezekre a dolgokra, de az a zene nekem sosem számított - és ma sem számít... Ronnie estéről-estére abszolút odatette magát. Hihetetlenül erős a hangja és ebben a sárkányos, szivárványos, törpés, kardozós stílusban... tudod, ebben az old school heavy metalban egy hihetetlen tehetség. Ugyanakkor borzalmas üzletember, de ami ennél sokkal fontosabb, az iparág egyik leghitványabb embere."

Ronnie James Dio 2007-ben - egy dedikálás alkalmával - mondta el a véleményét a gitárosról: "Két kib*szott lehetőséget is kapott. Egy szardarab. Hallottad, hogy miket mondott rólam? Azt mondta, hogy nálam megvetésre méltóbb emberi lény még nem létezett. Erre csak azt tudom mondani: Azt hittem, hogy esélyt kaptál tőlem, én tettelek valakivé és most kivel is zenélsz? A Def kib*szott kivel? Ott van neked egy kib*szott rockbanda, ha kib*szott hasmenést akarsz."

Sacred Heart, 1985

1. King of Rock and Roll - 3:49
2. Sacred Heart - 6:27
3. Another Lie - 3:48
4. Rock 'n' Roll Children - 4:32
5. Hungry for Heaven - 4:10
6. Like the Beat of a Heart - 4:24
7. Just Another Day - 3:23
8. Fallen Angels - 3:57
9. Shoot, Shoot - 4:20

Ronnie James Dio - ének, producer
Vivian Campbell - gitár
Jimmy Bain - basszusgitár
Claude Schnell - billentyűs hangszerek
Vinny Appice - dob

Kritika: A Sacred Heart sok mindennek lett a lezárása... Campbell visszatért a kezdeti útra, amiben harcosan és fiatalosan akarta megmutatni, hogy mire képes, hadakozva az elnyomásával... és ettől ez a lemez sokkall jobb is lett, mint a The Last in Line volt... Közben Dio is csúcs formában áriázza végig a harcos-heavy slágereit... Az ál-koncert King of Rock and Roll-t, a monumentális Sacred Heart-ot, a játékos szintetizátor-uralta Rock 'n' Roll Children-t, a lágyabb, kvázi már-már pop-rocknak tűnő Hungry for Heaven-t és az ellentéteként súlyosabb basszusok hátán billegő Like the Beat of a Heart-ot... De a többi, azóta elfeledett dal sem lett olyan rossz... A glam-metalt idéző Another Lie, Just Another Day és Shoot, Shoot, de a gitárt alaposan lekeverő, így nyomuló Fallen Angels sem tűnik izgalmaktól mentesnek...



Ez az album a lezárása az első korszaknak Dio szóló életművében... Sokunk szerint ez volt a legkreatívabb korszaka Dio-nak, felejthetetlen slágerek született akkoriban, amik egyszerre voltak modernek, hitelesek, monumentálisak, könnyedek és mégis harcosak... Campbell azóta is küzd annak elfogadásával, hogy az egész gitárosi életművének legfontosabb és legjobb munkáit sikerült összehoznia Dio mellett elnyomva... Nyilván nem egyszerű feladat ezt így feldolgozni, de ha sikerül neki, akkor azt hiszem tovább tud majd lépni a saját egóján... és talán akkor majd egyszer ő is tud olyan zseniális rockslágereket írni, mint amiket "felbábozott" vele 1982-1986 között Dio, ezzel a képességével is bizonyítva, hogy mekkora énekes géniusz is volt akkoriban...


Wendy Dio így mesélt Vivian és Ronnie közismerten rossz viszonyáról egy interjúban: "Vivian mindig is azt mondta, hogy utálta a Ronnie-val készített albumokat, ezzel nagy fájdalmat okozott Ronnie-nak. Mély fájdalmat. Miért, te örülnél annak, ha valaki ilyeneket mondana a lemezeidről? Egy csomó mindent mondott a sajtónak, de ebbe nem is akarok jobban belemenni, mert ezt a viszályt nem Ronnie kezdte. Nem Ronnie rúgta ki őt, hanem én. Ugyanannyi pénzt akart, mint Ronnie. Azt gondolta, hogy épp olyan fontos része a bandának, mint Ronnie, és ez nem így volt. De nem akarok ebbe belemenni. Ez már egy lefutott történet. Nem számít."

A búcsú a gitárostól nem ment éppen barátságban... Évtizedekig szidták egymást a felek kölcsönösen... A Sacred Heart turnéja közben Campbell-nek elege lett, a helyére gyorsan rátaláltak Craig Goldy-ra, aki szintén a Rough Cutt-ban kezdte a karrierjét, de az a csapat vele sem jutott szerződéshez, így időközben csatlakozott, majd felvett egy - remekül sikerült - kiadványt a Giuffria tagjaként... Goldy innen érkezett Dio csapatába... Az átmeneti időket az 1986-os Intermission című hat dalos élő EP őrzi, ahol a slágerek - King of Rock and Roll, Rainbow in the Dark, Sacred Heart, Rock 'n' Roll Children - Long Live Rock 'n' Roll - Man on the Silver Mountain egyveleg és We Rock - között feltűnik egy Time to Burn című dal is, amit Goldyval újravettek a stúdióban... A gitáros ezzel a csavarral mutatkozott be a csapatban...

Vivian Campbell gyorsan talált magának új munkahelyet, 1987-ben csatlakozott a Whitesnake-hez, akik éppen a legsikeresebb lemezükkel turnéztak... Mivel Campbell-nek sok babér nem termett Coverdale mellett, a turné is félig-meddig bohóckodással telt magnóról, a gitáros a koncertek végeztével, 1988-ban távozott... Rövid ideig együtt zenélt a Foreigner énekesének, Lou Gramm-nek a kísérő csapatában, 1989-ben - több gitárossal együtt - szerepelt az énekes Long Hard Look című lemezén, majd 1992-ben - az elhunyt Steve Clark helyére - csatlakozott a Def Leppardhoz, ahol ma is dolgozik...

2013-ban Campbell-nél Hodgkin's limfómát diagnosztizáltak... "Szerencsésnek érzem magam, hogy a betegségem szűnni nem akaró köhögés formájában adott hírt magáról, hiszen egyébként honnan értesültem volna róla? Miután pár hónapig a világ összes ismert inhaláló szerét kipróbáltam, az orvosom megröntgenezett, kimutatta, hogy megnagyobbodott nyirokcsomók végeznek manővereket a légcsövemben, ez okozta a köhögést. A nyirokcsomók megnagyobbodásának okát azonban még ki kellett deríteni, így március 11-én egy sebészi biopsziának vetettem alá magam - ez volt egyébként az első nap, amikor a Def Leppard próbálni kezdett a Las Vegas-i koncertekre. Aznap érthető módon nem jutottam el a próbára, de nincs ezzel semmi gond, mára azért megtanultam a dalokat... A diagnózis szerint Hodgkin-limfómám van, amire hat hónapos kemoterápiás kezelést írtak elő. Most nagyjából két hónapon vagyok túl, és mindent tekintetbe véve jól érzem magam. A Hodgkin-limfóma esetében 80 százalék feletti a gyógyulási arány, szóval ha mindenáron rákos leszel, Hodgie-d legyen!"

"Mindezt alapvetően azért osztom meg veletek, mert a rák és a kemoterápia ellenére én és a mostani aerodinamikus hajviseletem (értsd: nincs hajam) turnéra indulunk nyáron a zenekarral, nem szeretném, ha bárkit is annyira sokkolna az új fizimiskám, hogy visszakéri a belépő árát. Sima gazdasági okokból szólok, tényleg. A családom, a barátaim és a zenésztársaim mind a végsőkig támogatnak, alig várom a koncertekkel teli nyarat, úgy a Def Lepparddal júniusban és júliusban, mint a Last In Line bemutatkozását augusztusban."

És, ha már említésre került a Last In Line nevű formáció... Vivian Campbell gitáros, Vinny Appice dobos, Jimmy Bain basszusgitáros és Claude Schnell billentyűs, kiegészülve a Lynch Mobban is megfordult Andrew Freeman énekessel létrehozott egy csapatot ezen a néven, de nem csak feldolgozások előadásáról van szó, állítólag - a rajongók nagy ellenszenve mellett - új dalokat is írnak és adnak elő élőben... De ez mintha nem teljesen tartozna ide, Dio életművének elemzésébe...

A folytatásban nem is ezzel foglalkozom majd, hanem az 1986-1992 közötti zavarosabb időszakkal, amiben Craig Goldyval elkészült a nem túl sikeres Dream Evil album, majd Vinny Appice-vel együtt ő is távozott, átadva a helyüket a nagyon fiatal Rowan Robertson gitárosnak és az Ac/Dc-ből érkező Simon Wright dobosnak, de a velük készült Lock Up the Wolves album sem aratott osztatlan sikert a rajongók között... Így aztán az énekes az 1992-es Dehumanizer albumra újra összejött a Black Sabbathos srácokkal, részben feladva egyéni elképzeléseit... Hát erről az időszakról fog szólni a sorozatom következő része...

A korszak (és az ezt követő időszak) teljes kitárgyalásához tartozik még a 2010-ben posztumusz kiadott At Donington UK Live 1983 and 1987 című koncert album megemlítése, amiről így írtunk a kiadásakor: Két régi doningtoni koncert felvételét tartalmazza a Niji Entertainment Group néven nemrég Dio és manager felesége, Wendy által alapított kiadó első kiadványa. Remek megszólalás jellemzi mind a kettőt, ezek a felvételek sokkal jobbak, mint mondjuk amit hivatalos bootlegeken megszokhattunk, szóval az énekes szóló pályafutásának első két történelminek nevezhető korszakának tökéletes lenyomatát hallhatjuk rajtuk... Egy szavunk sem lehet... köszönjük Wendy! - A teljes ismertető itt olvasható!

Ronnie James Dio - életmű:
1. rész (1957-1975)
2. rész: Rainbow (1975-1979)
3. rész: Black Sabbath (1979-1982)
4. rész: Vivian Campbell (1982-1986)
5. rész (1986-1992)
6. rész (1993-2004)
7. rész: Heaven or and Hell (2006-2010)
Kapcsolódó írások:
Craig Goldy's Ritual (1991-1995)
Rough Cutt (1981–1987, 2000–2008)

Forrás: wikipedia.org



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...












Klipmánia