×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Insense - De:Evolution (2014) 

Megjelent: 2014. június 01. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A norvégiai Ski-ben, 1999-ben alakult (és Oslo-ban dolgozó), technikás hardcore-metalcore zenét játszó Insense a 2007-es The Silent Epidemic című (amúgy harmadik) lemezével szerepelt nálunk utoljára, azóta csak egy kiadványuk volt, 2011-ben Burn In Beautiful Fire címmel. Ez a De:Evolution a folytatás, amivel a grindcore-s Beaten To Death két tagja - kiegészülve egy basszusgitárossal és a Circus Maximus dobosával - próbál egyre progresszívabb metálos zenét gyártani...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A XXI. században már nem divat a rockzenészek között sem megkeresni önmagukat... Már nincsenek olyan fiatal bandák, akik ki merik kísérletezni a saját világukat, ami mindenki másétól különbözik... Mindenki sok zenét hallgat, eldönti, hogy melyik al-stílus-kavalkád felé induljon, majd legyártja ugyanazt, amit már másoktól is millió helyen hallhatott, csak - jó esetben - kicsit másként... A kreativitás teljes hiánya így akár még át is mehet a hasonló stílusú zenéket kedvelők rostáján... és gondolkodni sem kell közben sokat, senkinek, egyik oldalon sem. De az idő-faktor talán ennél is fontosabb, hiszen ma már nincs pár évnyi idő arra, hogy valaki kitaláljon pár saját riffet, vagy tempót-ritmust, vagy dallamot... Szóval, egyszerűen könnyebb nem gondolkodni, csak azonosulni valamivel, amivel sokan mások is... és ha a hangszeres felkészültség és hangi adottság is megengedi, talán még sikeres is lehet a végeredmény... Persze ez a siker már nem ugyanaz a siker, ami egykor volt, hiszen ma már az is eredménynek számít, ha száz embernek tetszik a végeredmény... és megtölt egy kocsmát... és megveszi az adott új cédét...

Azoknak meg, akiknek ez az újrahasznosításon alapuló mentalitás nem tetszik, azoknak meg ott vannak a legendák, a régi nagyok, a fiatal bandák hatásai, akik egykor frissek és egyediek voltak, de ugyanabból élnek évtizedek óta, így kreatívnak már réges-régen nem nevezhetőek, viszont - ha kopottasan és tagcserék árán is, de - megmaradt az egyediségükből valami... és a hosszú karrierjük alatt megszerzett közönségük ma is képes megtölteni egy pár ezres arénát... és ez a pár ezernyi rajongó a - kissé büdösödő - új lemezt-sálat-kitűzőt is megveszi, hiszen a gyűjteménynek teljesnek kell lennie... Ez a "gyűjtés" addiktív dolog, olyasmi, mint a cigarettázás, vagy valami még rosszabb... Itt tart most a rockzene, köszönhetően a nyolcvanas évek amerikai tömegtermelésének, a kiadók által ránk erőltetett stílus-hullámoknak - amikhez, ha valaki nem alkalmazkodott, akkor annak nem is lett karrierje... A pénz és siker előre megtervezett marketinges és pénzügyi megtervezésének... A rockzene így ment át önkifejezésből és lázadásból egyszerű üzleti vállalkozásba... Mindez mára többszörösen felfalta önmagát, a kiadók önmaguk pénzügyi foglyai lettek, a bandák meg a pénz, vagy a pénztelenség rabszolgájaként alkotnak, előbbi - mai divat szerint - komolyzenésítve önmagát, utóbbi kvázi hobbiból, kis klubokban, hazai divat szerint: tribute-cover vagy feldolgozás mögé bújva... De a lényeg közben egyre nyilvánvalóbb: a műfajt tönkretették, ha valaki meg akar élni belőle, akkor nem szabad gondolkodnia, csak alkalmazkodni kell valamihez... és ez maga a műfaj halála!



Hogy miért jutott mindez eszembe pont a szerencsétlen Insense kapcsán? Hát azért, mert ezek a norvég srácok rendkívül tipikusak ebből a szempontból... Groove zakatolás, középtempós szaggatás, kiállások, csattogó basszusok, ismerős itt minden, a kínlódó-erőlködő dallam-foszlányok, a tempók és ritmusok, a sablonosan éneklő-üvöltöző ének, ez itt kérem már milliónyi más helyen is megszületett... Jobban is és persze rosszabbul is... Mondjuk a Meshuggah, a Pantera és az In Flames kitalálta és réges-régen meg is valósította mindezt, sokkal jobban... De a tömegtermelés és a pénztelenség legyártott már ennél sokkal élvezhetetlenebb lemezeket is, mert ezek a norvég extrém-srácok legalább pontosan megtanulták, hogy mi az, ami kellően hatásvadász... és mi az, ami meg nem eléggé az... De, hogy önmagában - beugró emlékek nélkül - lehet-e élvezni ezt a lemezt, azt erősen kétlem... Mert a súlyos zakatolás és az erőlködő hörgés ezen formája már nagyon-nagyon le van járatva, bármennyire ügyesen is forgatják bennünk a norvégok a nagyok késeit...

10/5

Itthonról még kicsit... A minap véletlenül bekapcsoltam a királyi tévénket, ahol egy fesztiválos-nagyszínpados koncertért, egy kiválasztó show-koncert alapján, egy rakás fiatal alter-rock bandára lehet szavazni... Nos, tulajdonképpen nem akarom a műsort, vagy a királyi rádió által már réges-régen támogatott fellépőket sem lejáratni, vagy leszidni, mert végre legalább van valaki a királyi tévében is, de hát be kell vallani, szépítgetés helyett, hogy a minőség az sajnos erősen a béka segge alatt van... Kérem, úgy nem lehet, hogy a hallgathatóbbak is csak simán a Kispált utánozzák... Teszik mindezt úgy, hogy az énekes szövegét nem lehet világosan megérteni, bármilyen nyelven is próbálkozik, több a kínlódás és ugri-bugri, mint a valós dallam és tisztán kiénekelt hang... A dobos kiesik a legegyszerűbb ritmusból is, a gitáros sika-mika és maszatolás közben próbálja legalább a tempót tartani, sikertelenül... Az egyetlen pozitívum, hogy még egyik fellépőnek sem jutott eszébe női ruhában szakállt viselni... Tisztelt döntnökök: ezt az egyre keményedő kutyaszart már nagyon nehéz lesz lenyomni az emberek torkán! (És mindez a helyzet pontosan megegyezik a magyar foci válogatottnak mondott kutyaszar helyzetével.)




Track lista:

01. Part I - Conception
02. Meandering
03. Lethargy
04. Radio
05. What Life
06. I Tried To Be
07. Part II - Undoers Arise
08. Lack Of Progress
09. Sick Is The Will 10. Part III - An Endless Series
11. Moderation
12. Some Holy Thing
13. Procreational Ill
14. Part IV - Adoption

Közreműködő zenészek:

Tommy Hjelm (Beaten To Death grindcore) – ének, gitár
Martin Rygge (Beaten To Death grindcore) – gitár
Ola Hana - basszusgitár
Truls Haugen (Circus Maximus) – dob

Lemezeik:

2014 - De:Evolution
2011 - Burn In Beautiful Fire
2007 - The Silent Epidemic
2005 - Soothing Torture
2002 - Insense

Kiadó:
Mas-kina Recordings
Honlap:
insense.no
facebook.com/insenseHQ




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...




Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között: